A báránykák, juhok, kosok, a szamárháton ülő vagy a botjára támaszkodó juhász alapanyaga az agyag, az állatkák lábához régebben fapálcikát, manapság gyufaszálat, a bundájukhoz gyapjút vagy vattát, díszítésként selyemszalagot, krepp-papírt, színes papírcsíkot használnak.

Az értéktárban olvashatjuk, hogy az ünnepi hagyományokhoz kapcsolódó, saját kezűleg készített, a népi játékszerek jegyeit magukon viselő karácsonyi díszek változása nyomon követhető egészen 1959-től napjainkig. A Zentai Városi Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzött tárgyakból bemutatott kiállításnak, valamint a Rozetta Kézművestársaság hagyományápoló programjainak köszönhetően napjainkban is beszélhetünk olyan személyekről, akik őrzik a karácsonyi báránykészítés hagyományát.

A Zentai Városi Múzeumban az idén is várták azokat a családokat, illetve kisiskolásokat, akik Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, muzeológus és Szántó Szilágyi Elvira kézműves irányításával megpróbálkoztak a karácsonyi agyagbárányka készítésével. Ottjártamkor Tripolszki Csilla és Molnár Csilla tanítónők diákjai, a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola 1. c és b osztálya szorgoskodott az asztalok körül. A gyermekek azon igyekeztek, hogy a kiosztott agyaggolyóból megformázzák a bárány testét, majd a kapott gyufaszálakkal lábra is állítsák. Az „öltöztetés” néhány nap múlva, a száradás után következhetett.

— Nekem volt szerencsém egy idős nénit, Gombkötő Veronikát megtalálni Zentán, aki befogadott a kis szobájába, ahol ő készítette a báránykákat, és végignézhettem a folyamatot. 1993-ban, amikor a gyerekeknek múzeumpedagógiai foglalkozást szerveztünk, akkor el is jött a néni, és ő maga mutatta be, hogyan születnek meg a keze alatt a kis, gyapjas jószágok — mesélte Nagy Abonyi Ágnes, aki azt is elmondta, hogy az agyagbáránykáknak szakirodalmuk is van, jómaga is több tanulmányában megemlíti, melyek a karácsonyi készülődéssel foglalkoznak, és a Vajdasági Magyar Értéktárba is bekerültek a krepp-papírból formázott angyalkákkal együtt. — Az idén Felsőhegyen a Luca-naphoz kapcsolódó programban, a pogácsasütés és Luca-búza-ültetés mellett, a Rozetta Kézművestársaság tagjai a báránykák készítését is tanították. Korábban, csaknem tíz évvel ezelőtt pedig a Rozetta műhelyében szerveztünk „báránykázós” foglalkozást, hogy a tagjaink közül is megtanulhassa, aki szeretné. Többen elsajátították ezt a kézműves-kismesterséget, de Elvira az, aki a leginkább őrzi és ápolja ezt a hagyományt.

Munkában az 1. c osztály

Szántó Szilágyi Elvira felidézte azt az alkalmat, amikor 2016 februárjában Zentán, a Rozetta műhelyében Rác Szabó József kézműves bemutatta, hogy a feleségével miként készítették az agyagbáránykákat. Mint mondta, gyermekkorában a nagymamájánál is voltak ilyen báránykák a zöld búza mellett a karácsonyfa alatt, de azokat akkora becsben tartották, hogy a gyerekek csak óvatosan, az ujjukkal simogathatták meg a kis figurákat.   

— Kedvet kaptam hozzá, és a foglalkozás után otthon is próbálgattam formázni a bárányokat. Nagyon megszerettem ezt a tevékenységet, sokat gyakoroltam, és most már könnyedén megy. A vattát gyorsan félretettem, és inkább igazi gyapjúval borítom be az állatkákat, melyet nemezelőtűvel dolgozok a testükre. A kis csengettyűk a nyakukban ugyancsak agyagból vannak, a kosok szarvát pedig drótból hajlítom. A nyájat a juhász őrzi, és már a puli kutyával is próbálkozom, melynek bundáját göndör gyapjúból alakítom ki. A terveim között szerepel a szamárháton ülő juhász is, jövőre talán már megtalálható lesz a kínálatomban.

Az 1. b osztály sem tétlenkedett

Elvirától megtudtam, a vásárokban kedvelt és keresett a portékája, és amikor a közösségi médiában közzétett néhány fotót a munkáiról, Magyarországról is elkezdtek érdeklődni.

— Sokan vásárolnak tőlem ajándékba a külföldön élő rokonaiknak, ismerőseiknek, és azt hiszem, Afrikán kívül már a világban mindenhol akad a báránykáimból. Szívesen foglalkozom gyerekekkel, de szerintem a felnőttek között is vannak, akik megtanulnák, mert nemcsak a kézügyességet fejleszti, hanem kikapcsolódásnak is remek. A test megformázása az ügyes kezeknek nem tart sokáig, de aztán néhány napot várni kell, hogy a nedves agyag kiszáradjon. Miután belemártottuk a festékbe, ismét rá kell szánnunk egy napot a száradásra, és utána jöhet az öltöztetés.

Szilágyi Szántó Elvira nagyon szeretné, ha tovább élne ez a hagyomány, és karácsonykor sok családban lenne ott a feldíszített fa alatt a juhász a báránykákkal, hogy a mai gyerekek is olyan csodálattal nézegethessék, ahogyan ő is tette gyermekkorában.

A szerző és Szántó Szilágyi Elvira felvételei

Szántó Szilágyi Elvira a gyerekekkel