Még az időzítésekkel is játszani tudnak, hiszen az előző számban bemutatott Michael Jordan-sorozat is jóval előbb került fel a kínálatba, mint eredetileg tervezték: jöttek is a sportrajongó új előfizetők százezrével, de lehet, hogy alábecsültem a számukat.

A tv-sorozatok és a filmek tengerében persze nehéz megtalálni a valódi gyöngyszemeket. Ezek egyike az After Life, mely a tucatnyi díjjal kitüntetett brit komikus, Ricky Gervais legújabb televíziós sorozata. Gervais-t elsősorban a stand upos munkásságáról és a nagy sikerű The Office című szériából ismerhetjük. Ebben a keserédes, falusi vígjátékban az RTL Klub A mi kis falunkjára nyomokban emlékeztető díszletek között csillogtatja meg írói és színészi tehetségét Gervais. Eddig két szezon érhető el magyar felirattal a Netflixen (de már készül az új), évadonként hat epizóddal, egyenként 30-30 percben.

(Kép: imdb.com)

Tony egy Tanbury nevű angol kisváros helyi újságjánál dolgozik. Orrukkal furulyázó, túlsúlyos kamaszokkal, macskájukkal beszélgető, idős hölgyekkel, illetve egyéb csodabogarakkal foglalkozik, akik egyszerűen csak benne akarnak lenni a helyi újságban. Tony élete akkor törik derékba, amikor felesége rákban meghal. Ezután az addigi vidám természete egy csapásra megváltozik, cinizmus és durva őszinteség veszi át a helyét. Úgy érzi, vége a jópofizásnak, mindenkinek megmondja a tutit, ezzel persze magára haragít és eltaszít mindenkit — bennünket, nézőket pedig rendkívül jól szórakoztat.

Sógora, aki egyúttal a főnöke is, próbálja menteni a menthetőt, de amikor Tony már valóban túlfeszíti a húrt, ultimátumot ad neki. A sorozat a gyászt dolgozza fel, fanyar angol humorral és szerethető karakterekkel. Itt van Patrick, a postás, Roxy, a prosti, Sandy, a szépreményű újságíró, a mindig zabáló Lenny, egy pszichopata pszichológus, valamint a sorozat vitán felül legaranyosabb szereplője, Brandy, a kutya. A kisváros szereplői túlmutatnak a papírmasé figurákon, míves gonddal kitalált, tipikusan angol karakterek, akiket az első néhány epizódban még nem igazán tudunk majd hová tenni, de hamarosan már régi ismerősökként tekintünk rájuk. És ami a legjobb, egyikük sem idegesítő vagy unalmas.

Az After Life érdekessége az, hogy a legbensőségesebb pillanatokból vagy monológokból szemrebbenés nélkül képes átcsapni a legbizarrabb és legfurább párbeszédekbe. Egy kicsit olyan, mint az életünk. A fő nyomvonal a veszteséggel való szembenézés és az elfogadás, illetve az a kulcsmondat, hogy az élet mindig megy tovább. Tony pedig nagyon nem akar továbbmenni. Folyton vissza-visszasüllyed a legmélyebb pontra, ahonnan egy-egy kisebb életesemény (mely a legtöbbször nem hozzá, hanem a fentebb felsorolt cirkuszi társulat egy-egy tagjához kapcsolódik) rántja felszínre. Nem tud elszakadni a felesége emlékétől, ezért a sorozat epizódjainak jelentős részében Tony a házi videóikat nézegeti egy-egy whiskysüveg társaságában.

Közben azon is eltöprengünk majd, hogy vajon létezhet-e a valóságban olyan szerelem, mint amilyet hősünk érez elveszített felesége iránt. Az élet megy tovább elve egyszersmind környezete agyonismételgetett mantrájává válik, és csakhamar Tony is rájön, hogy be kell végre engednie a fényt, nemcsak a nappalijába, de az egész életébe is. Az elsőre még bugyuta vígjátékról csakhamar kiderül, hogy jóval többet szeretne elmondani nekünk. A legnagyobb erőssége, hogy őszinte és szerethető, elgondolkodtat és még meg is ríkat. Sírva szórakoztatni — erre is csak Ricky Gervais képes. Szívét-lelkét beletette ebbe a sorozatba, ami nem meglepő ugyan, de elsősorban a brit közönség körében aratott osztatlan sikert. Talán ez a legjobb munkája a The Office óta, sok szempontból pedig még azt is felülmúlja.