Bimbó legénykoromban az advent alatt szakajtókat fontunk. Kereket, mint a világ közepe! Azután elvittük hetykén a pirospozsgás lányoknak, akik akkor még slingelt rokolyát hordtak. Kedvesen csereberéltünk. Mi, bimbó legények, ezüstösre festett diót raktunk bele, míg a lányok csodálatos mézeskalácsokkal adták vissza a szakajtót. A méz és a szegfűszeg illata a mennyország fuvallatát küldte felénk. A mézeskalácspatkót, halat, holdat, szívet a karácsonyfára aggattuk, mi, bimbózó legények. Mert a szívünk terebélyes volt, mint fél hold lucerna!

Bimbó legénykoromban advent alatt nem volt bál, csak állt a Berta Pál az Oláj utcai kocsmája előtt. Füle tövét vakarta, a hulló csillagot elcsalta.

Bimbó legénykoromban advent alatt szalmát válogattunk, a karomban derékaljnyit cipeltem a konyhába. A felét az édesanyám a kotlók alá rakta, a többit a konyha jászla falta fel. Mert bimbó legénykoromban az ember nem volt rest, ha eljött az est, imára kulcsolta a kezét: „Istenem, te hatalmas! Vesd fényedet családunkra, jószágainkra, hogy frissen, éberen várjuk Szent Fiadnak érkezését, családi fészkünkbe való révedését! Uram, irgalmazz! Magasztosságot osztogass! Dicsőség Neked, Uram!”

Bimbó legénykoromban angyalt láttam suttyomban. Advent alatt Kisorosz fölé röppent, és minden ablakhoz odaszökkent. Csilingelve mondta: „Áldást hozok, békét, betlehemi szent éjt. Várjátok a Messiást, hát vigadjál és sípodon sípoljál!”

Bimbó legénykoromban ropogott a csizma, a kemence kuckója az angyalokat bújtatta.

Imitt-amott pattogott a kukorica, s cinegemuzsika cirógatta bimbó legény arcunkat. És dicsőség volt bimbózni adventben egy kisoroszi legénynek.