Adják vissza az óvó nénit!

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Adják vissza az óvó nénit!

A szerző fotójaA csókán zajló óvodaügyről a Hét Nap múlt heti számában olvashattak először, most viszont a polgármesterrel készült beszélgetést közöljük. A téma kapcsán jelentkeztek azok a felháborodott és elkeseredett tiszaszentmiklósi szülők is, akiknek a gyermekei december elsejétől óvó...

A szerző fotója

A csókán zajló óvodaügyről a Hét Nap múlt heti számában olvashattak először, most viszont a polgármesterrel készült beszélgetést közöljük. A téma kapcsán jelentkeztek azok a felháborodott és elkeseredett tiszaszentmiklósi szülők is, akiknek a gyermekei december elsejétől óvó néni nélkül maradtak. Tiszaszentmiklóson ugyanis hosszú évek után az idén szeptemberben fordult elő először, hogy két magyar csoportot indíthattak. Az egyikbe, Anna óvónőhöz, az a kilenc gyermek került, akiknek ez az utolsó évük az óvodában, őszre ugyanis iskolába indulnak. Ez a létszám is jelentős előrelépést jelent, mert a korábbi években mindössze két-három iskolai előkészítős volt. A másik csoportba, Tímea óvó nénihez, tizenegy, három-négy-ötéves kicsinyt írattak be. A két csoport kialakításáról júniusban döntött a csókai Radost-Öröm iskoláskor előtti intézmény vezetősége. Erre akkor az önkormányzat sem tett megjegyzést. Szőregi Tímea óvónőt három hónapra alkalmazták a tiszaszentmiklósi Csengettyű óvodában, és ez az idő november végén járt le. Mivel a községi vezetés kitartóan követeli, hogy az óvodában csökkentsék az alkalmazottak számát, az új, megbízott igazgatónő közölte Tímeával, hogy a szerződését nem hosszabbítják meg. A csoportját Anna óvó néni vállalta a magáé mellett. Az érintett tiszaszentmiklósi szülőket nagyon megdöbbentette ez az eset, és elhatározták, hogy a nyilvánossággal is megosztják problémájukat, melynek a megoldásában - úgy érzik - senki sem akar segíteni nekik. A beszélgetésre hárman jöttek el: Varga Eleonóra, Dóci Sándor és Bálint Tímea, de a többiek véleményét is tolmácsolták.
- Vissza szeretnénk kapni az óvó nénit, mert a gyerekek már nagyon megszokták, ragaszkodnak hozzá. Ezen nem is csodálkozunk, mert úgy viselkedett velük, mintha az édesanyjuk volna. Leült közéjük, mindenben segített nekik, hiszen ezek a gyerekek még nagyon kicsik, de sok verset is megtanultak a három hónap alatt. Ne értsen minket félre senki, semmi kifogásunk sincs Anna óvó néni ellen, de nem tud mindannyiukkal egyformán törődni. Ott a végzős csoportja, azokkal tanulnia kellene, a mieinkkel inkább játszani, de ez nagyon nehéz. A kicsik nem értik az új helyzetet, nem akarnak óvodába menni, már az úton is nyűgösködnek, nyafognak, később, ha az egyik elkezd sírni, akkor a többi is rázendít. Már nem is tudjuk, milyen mesét találjunk ki nekik, mert csak azt kérdezgetik, mikor jön már vissza az ő óvó nénijük. Aki egyébként el sem búcsúzhatott tőlük.
Voltunk a csókai óvodában, beszéltünk az új igazgatónővel, ő pedig igencsak emelt hangon a községházára küldött minket. A polgármesterhez be sem mehettünk, mert állítólag öt percre sem ér rá, csak a községi tanács egyik tagjához jutottunk be, de nem az oktatási felelőshöz. Senkitől sem hallottunk semmi biztatót. Egyik azt mondta, hamarosan visszajön az óvó néni, a másik szerint esetleg a következő félévben, de ezek csak mendemondák, semmi sem hivatalos. Elterjedt annak a híre is, hogy vegyes csoportot akarnak alakítani, mert itt a tiszaszentmiklósi oviban van egy kisebb létszámú szerb csoport, melybe szintén ilyen kis gyermekek járnak, mint a mieink. Mi ezt nem szeretnénk, magyar csoportba írattuk őket, és ragaszkodunk hozzá, hogy továbbra is oda járjanak. Mivel a korosztálybeli különbségek miatt nem maradhatnak sokáig a végzősökkel, adják szépen vissza az óvó néninket. Különben is, ha tudták, hogy nem maradhat legalább a tanév végéig, vagy még tovább, akkor nem is kellett volna belekezdeni, nem kellett volna engedélyezni a csoport létrehozását. Vagy miért nem küldtek a faluba egy olyan óvó nénit, aki állandó munkaviszonyban van? - sorolták a szülők a keserűségükkel vegyített kérdéseiket, melyekre egyelőre sehonnan sem kapnak választ.
Azt mondták, nem adják fel, addig járnak az illetékesek nyakára, amíg meghallgatásra nem találnak. Remélik, ennek az írásnak a megjelenése is előmozdíthatja az ügyüket. De közben azt is megjegyezték, hogy ebben az egész sajnálatos hercehurcában éppen azokkal nem törődik senki, akik állítólag a legfontosabbak. A gyerekekkel.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink