home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Ablak
Hodolik Boglárka
2020.04.22.
LXXV. évf. 17. szám
Ablak

Gyermekkoromban a nyári szünetek alatt legtöbbet otthon voltam, segítettem a szüleimnek. Akkor ez volt számomra a bezártság, mégis hektárokban fejezhettem ki a határaim. A szántóföldek hosszú rónái és a délibáb vizes határai jelképezték azt, hogy „maradj otthon”.

Lassan két éve élek Szabadkán, kitárult előttem a világ, hétvégeken körbeutaztuk Bácskát, meglátogattuk a szüleinket, nagyszüleinket. Elmentünk olyan helyekre, amelyeket korábban nem volt lehetőségünk nyugodtan megcsodálni. Utazhattam, és világot láthattam… Eddig. Egy hónapja a határok szó szerint lezárultak, nem szavak és íratlan szabályok szegték a szárnyam, hanem kemény törvények és egy láthatatlan ellenség. Most a négy fal számomra a korlát, ezek zárják el az utam, a lehetőségeim. Csak egy ablak nyílik az utcára, ezen keresztül láthatom a napfényt és érezhetem a szabad levegőt.

A bezártságnak azért előnyei is vannak. A mindennapokban legtöbbször csak egy rövid üzenetet küldünk a rokonainknak, és születésnapok, évfordulók vagy ünnepek alkalmával hívjuk fel egymást. A családomban hagyomány, hogy ünnepek alkalmával összegyűlünk a nagyszüleim házában. Ez gyerekzsivajtól hangos esemény. Mindenki beszél, mindenki csinál valamit, főzünk, eszünk, közösen játszunk életkortól függetlenül. Egy olyan káosz, amely közel áll a szívemhez. Sok esetben egyszerre próbáljuk az elmúlt időszak eseményeit megosztani egymással. Megvan a maga varázsa. A húsvéti ünnepek közeledtével ráébredtünk, hogy a családtagjainkat határok, országok és kilométerek választják el egymástól. A családi események történetében először mindenki online térben gyűlt össze, örültünk annak, hogy ha csak így is, de láthatjuk a másikat. Sok mondanivalónk volt, mégis meg kellett tanulnunk várni, odafigyelni a másikra, meghallgatni a másikat. A remény ott van a szívünkben, hogy a nyáron már nem lesz zárva a kapu, hogy újra a nagy tölgyfa alatt lehetünk, bölcselkedve az élet nagy dolgain, újra és újra meghallgatva a családi anekdotákat.

Az ablakból kinézve a kaszárnya romjait és kőkerítését látom. Egy hónap alatt eső áztatta, hó borította, nap sütötte, kopasz faágak vették körbe, majd zsenge lombkoronák. Én pedig idebent várok, a négy fal társaságában, hogy újra szárnyra kapjak.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..