Furcsamód a zombori női kaszinó megalakításának ötlete nem egy felvilágosult, öntudatos, zombori hölgy fejében született meg, hanem egy ismert zombori, közéleti férfiú, dr. Pataj Sándor ügyvéd, író és publicista kezdeményezte. Pataj a XIX. század végén és a XX. század elején a zombori művelődési élet egyik vezéralakja volt. A zombori Függetlenségi Kör a titkárának választotta, s ugyanezt a tisztséget töltötte be a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaságban is. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége Bácsmegyei Választmányának elnöke volt, emellett az Igazság című lap szerkesztője is. Nemcsak a női kaszinó megalakítását kezdeményezte, hanem a Bácsmegyei Józan Egyesület létrehozását is. Érdekességként említjük, hogy 1904-ben könyvet jelentetett meg a Magyar szoczializmus címmel. Számos közéleti tisztséget töltött be, és fontos mozgatórugója volt Zombor művelődési és közéletének.

Dr. Pataj Sándor (fotók forrása: Dr. Németh Ferenc gyűjteményéből)

Úgy tűnik, hogy az első hölgy, aki felkarolta Pataj ötletét, dr. Alföldy Gedeonné volt, dr. (nemesmiliticsi) Alföldy Gedeon zombori ügyvéd és földbirtokos köztiszteletben álló, jótékonyságáról ismert neje, a Napközi Otthon elnöknője, valamint a DMKE Hölgybizottságának alelnöke. Az 1905 őszén felvetett ötletnek csakhamar több hölgy támogatója is akadt, és 1905. október 22-én délelőtt 11 órakor díszes hölgykoszorú vonult be a zombori városháza kis tanácstermébe, a női kaszinó alakuló gyűlésére. Egyetlen férfi volt jelen e fontos összejövetelen: a kezdeményező, dr. Pataj Sándor. Ideiglenes elnök asszonynak dr. Alföldy Gedeonnét választották meg, titkárnak pedig dr. Pataj Sándort. Rövid vita után elfogadták az új tömörülés alapszabály-tervezetét is, melyet megerősítés, azaz jóváhagyás végett felterjesztettek a belügyminiszternek.

Dr. Alföldy Gedeonné

Érdekes és tanulságos bepillantani az akkori alapszabály rendelkezéseibe. Első paragrafusában olvassuk, a kaszinó „célja hogy tagjainak kellemes találkozó helyéül szolgálva, a társas érintkezésre, szórakozásra és művelődésre módot nyújtson”. Rendes tagjai csak azok a hölgyek lehettek, akik már betöltötték tizenhetedik életévüket. A rendes tagoknak joguk volt nő vendéget is magukkal hozni, azzal, hogy annak nevét kötelezően bejegyezték a kaszinó vendégkönyvébe. A vendég látogatási joga csak egy hétre szólt, és három hónapig nem ismétlődhetett meg.

Zombor mint megyeszékhely kultúrközpontnak is számított, hiszen ott összpontosultak az intézmények, körök és egyesületek, melyekből Borovszky Samu szerint 1909-ben szám szerint huszonhat működött. Nos, a zombori női kaszinó négy, korábban létező és tevékenykedő nőegylet tagjainak összefogásával jött létre, s az alapszabályok értelmében „föloszlatása esetén a vagyon az alapító nőegyesületek között osztandó fel”.

Az öntudatos, modern felfogású zombori hölgyek, a zombori Bácska egyik cikke szerint, a női kaszinót azért alakították meg, mert ott „művelődni is fognak, lapokat, könyveket kapnak a kezükbe, felolvasásokat hallgatnak stb. ami eddig direkte a nők részére nem volt így szervezve”.

S alig hogy a sajtóban elterjedt a hír a zombori női kaszinóról, mint a zombori Bácska írja, „máris országszerte megindult a csípős incselkedés vele szemben”. A Pesti Napló nemcsak a zomboriak elsőbbségét vitatta el, akárcsak a Pesti Hírlap, meg a Vasárnapi Ujság (hiszen már korábban is működött női kaszinó az országban), hanem gyanakodva fel is vetette a kérdést: „Kell-e nálunk, különösen a kis vidéki városokban női kaszinó? Egyáltalán mit is csinálnak a legtöbb kaszinóban — pláne vidéki kaszinóban? Kártyáznak, pipálnak és politizálnak.” Egy másik írásban olvassuk, hogy „női kaszinóra egyáltalán nincs szükség, és nem is akarjuk Zombor városáról elhinni, hogy hölgyei a társas érintkezére, a szórakozásra és ami a fődolog, a művelődésre hölgy-kaszinó nélkül eddig nem találtak és ezután nem találnának módot”. A Székelység című lap is rosszallóan tekintett az új vállalkozásra, mondván, hogy a zombori női kaszinó remélhetőleg „fehér holló marad szép Magyarországon”. Éles támadásba lendült a Székesfehérvár és Vidéke is, leszögezve, hogy „egy kaszinóra semmi szüksége a nőknek”. A cikk szerzője meg is kérdezte, egy kissé gúnyolódva, hogy milyen célja lenne egy ilyen kaszinónak: „Hogy legyen egy családon, házon kívüli hely, ahol a hölgyek talán piccolo, talán cigarettafüst mellett megbeszéljék a napi eseményeket? Hogy legyen egy kör, amelyben összegyűljenek és meghányják-vessék a cseléd-kérdést, a divat-kérdést és még több ily életbe és létbevágó súlyos dolgokat? Vagy talán, hogy a hölgyek bizalmasan kicseréljék gondolataikat, természetesen olyanról vitatkozva, azt csipkedve, aki éppen — nincs jelen? Vagy talán kártyázni, billiárdozni akarnak? Vagy — a feminista-mozgalmak mai korában ez sincs kizárva — a hegyes nyelvek által keletkezett lovagias ügyeket akarják itt elintézni?”

Zombor a XX. század legelején

Az eszmének azonban pártfogói is akadtak: a Pécsi Napló úgy értékelte, hogy „életrevaló szép terv ez”, s hogy „Zombor sz. kir. város jó példával jár elöl a női kaszinók létesítése tekintetében”. Ez a pártoló hozzáállás egyébként abból eredt, hogy Zomborral egy időben Pécsett is kezdeményezték egy női kaszinó megnyitását.

Történelmi távlatban szemlélve a nőegyletek már a XIX. század első felében megjelentek az akkori Magyarországon, nagyrészt jótékonykodással foglalkoztak, és gyakran egy-egy vallásfelekezet hölgyeit tömörítették. A kaszinó típusú nőegyletek pedig a XIX. század végén alakultak meg több városban, például Hódmezővásárhelyen, Pesten, Miskolcon.

Zomborban a női egyesületek közül a XX. század legelején működött a Jótékony Magyar Nőegylet, a Jótékony Szerb Nőegylet, a Jótékony Izraelita Nőegylet, a Kisdedóvó Egyesület és a Napközi Otthon, továbbá a DMKE-nek is volt egy külön Hölgybizottsága. Ezekbe tömörültek azok a zombori nők, akik elsősorban jótékonysággal foglalkoztak, a szegény iskolás gyerekek felkarolásával meg különféle rendezvények szervezésével. A zombori női kaszinó megalakítása a nők öntudatra ébredését, öneszmélését jelezte a XX. század első éveiben, amikor már a feminizmus is lassan elkezdett teret hódítani a déli végeken. Egy új minőséget hozott be a megyeszékhely közéletébe, amire annak konzervatív körei nemigen voltak felkészülve. Ezért próbálták ellehetetleníteni a munkáját. Az alakuló közgyűlés után az egyik konzervatív zombori úriasszony, névtelenül ugyan, az újság hasábjain megtámadta ezt az ötletet, azzal az érveléssel, hogy „traccsolni privát társaságokban jobban lehet, kártyázni a zsúrokon is szoktak, flörtölni meg pláne jobb otthon, mint a nőkaszinóban, ahol az urak csak különös estélyeken vehetnek részt, jótékonyságot pedig a nőegyletekben lehet gyakorolni”. Válaszolva a támadásokra, Pataj Sándor kifejtette, hogy „aki még ma is ellene szegül minden haladásnak, minden fejlődésnek, aki még ma is kisebbíteni akarja saját nemét, az ezzel igazán csak egy argumentummal többet szolgáltatott ahhoz, hogy mily szükséges a nők szellemi színvonalának emelése”.

Akárhogy is, úgy tűnik, hogy a zombori női kaszinó eszméje 1905-ben még túl korai volt: nem kapott elegendő pártfogást a munkához. A megalakulás után, néhány hír kivételével, a későbbiek során munkájáról a lapok már nem tudósítottak. Tevékenységét nyilván beszüntette, noha érdekes színfoltja volt, illetve lehetett volna a megyeszékhely közéletének.

Források: Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel. Nők a dualizmus kori Magyarországon 1867—1914. Pannonia Könyvek, Pécs, 2008; Csoór Gáspár (szerk.): A bácskai társadalom. Budapest, é. n.; Dr. Borovszky Samu (szerk.): Bács-Bodrog vármegye. Budapest, 1909; Bácska, 1905. okt. 27., nov. 7.; Budapesti Hírlap, 1899. jan. 23., 1905. okt. 28.; Pécsi Napló, 1905. okt. 21., okt. 26., nov. 16.; Független Magyarország, 1905. okt. 25.; Ország-Világ, 1899. jan. 29.; Pesti Napló, 1905. okt. 25., okt. 28.; Pesti Hírlap, 1905. okt. 26.; Szabadság, 1899. márc. 29.; Vasárnapi Ujság, 1905. okt. 29.; Székelység, 1905. nov. 12.; Székesfehérvár és Vidéke, 1905. okt. 28.; Új Idők, 1899. febr. 12., febr. 26.; Vásárhely és Vidéke, 1886. jan. 21.