Az apatini zeneiskola kupuszinai tagozata immár több mint három évtizede nyújt lehetőséget arra, hogy a helyi diákok anyanyelvükön, helyi tanároktól sajátítsák el a zene alapjait. Az itteni oktatás nem csupán zenei tudást ad át generációról generációra, hanem fontos szerepet tölt be a közösségi identitás megőrzésében és erősítésében is.

– A zeneiskola története egészen a II. világháborút követő időszakig nyúlik vissza: 1949-ben alapították Apatinban – idézi fel Pribilla Attila. – Azóta az intézmény folyamatosan fejlődött, ma pedig mintegy 190 tanuló számára kínál lehetőséget a zenei alapok elsajátítására. Az oktatás nemcsak az apatini központban folyik, hanem két kihelyezett tagozaton is: Szondon és Kupuszinán. Szondon horvát nyelven, ahol a helyi hagyományokhoz igazodva a tambura kap kiemelt szerepet, míg Kupuszinán magyar nyelvű oktatás keretében elsősorban a fúvós hangszerek és a zongora áll a középpontban.  Korábban kihívást okozott az Apatin és Bácskertes közötti ingázás, ezt a helyzetet oldotta meg az a baráti együttműködés, amely a helyi József Attila Általános Iskolával jött létre. Ennek köszönhetően a bácskertesi gyerekek ma már saját településükön vehetnek részt az oktatásban, ami jelentősen hozzájárult a zeneiskola népszerűségéhez és a tanulói létszám növekedéséhez is.

Pribilla Attila megbízott igazgató

* Kupuszinán nagy hagyománya van a zenének, feltételezem, sokan választják a zeneiskolát…

– Igen, szerintem aligha van olyan család, ahol az évek során valaki ne játszott volna valamilyen hangszeren. Többnyire minden házban akad egy hangszer, leginkább fúvós – meséli Janovics Ilona, az intézmény tanára. – Ilyen háttérrel azt gondolom, nem meglepő, hogy a magyar nyelvű tagozatra igen szép számban jelentkeznek a gyerekek, most körülbelül 30 diákkal dolgozunk. Fontos megemlíteni, hogy aki ebben a faluban nevelkedik, az már korán találkozik valamiképp a zenével, hiszen rengeteg zenés program van Kupuszinán.

Janovics Ilona

* Pontosan milyen hangszereken tanulhatnak itt játszani a gyerekek?

– Elsősorban a fúvós hangszerek oktatása iránt mutatkozik érdeklődés a faluban, így a képzésben ez a terület a leghangsúlyosabb. A helyi zenei hagyományok ebbe az irányba terelik a munkánkat, hiszen a fúvószene régóta meghatározó része a település kulturális életének, legyen szó ünnepségekről, rendezvényekről vagy akár alkalmi fellépésekről. A tantestület tagjai a szakterületükön igyekeznek a lehető legmagasabb színvonalon átadni tudásukat: Antalovics Éva zongorát tanít, Koleszár Nándor a klarinét és a szaxofon világába vezeti be a növendékeket, míg Dienes László a trombita és más rezes hangszerek oktatásáért felel. Én magam is a fúvósszekciót erősítem, klarinétot és szaxofont tanítva.

* Hogyan valósul meg az oktatás?

– A képzés hatéves, mely idő alatt a növendékek nemcsak a hangszeres játék alapjait sajátítják el, hanem zenei műveltségük is folyamatosan gazdagodik. Sokan már elsőben szeretnék elkezdeni a zeneiskolát, ami azért problémás, mert sokaknál olyankor még nincs teljesen kifejlődve az állandó fogazat, melynek megléte nagyon fontos a fúvósok esetében. Ilyenkor egy ideig maradunk az éneklésnél, esetleg a furulyánál – igyekszünk alkalmazkodni. Az év során két kötelező fellépésünk van, a gyerekek közül sokan már itt, az alapfokú zeneiskolában kiemelkedő eredményeket érnek el versenyeken, és az sem ritka, hogy a zeneiskolában megszerzett tudás későbbi pályaválasztásukat is meghatározza.

* A tanítványok gyakran gondolkodnak tovább zenei pályában?

– Összességében igen. Köreinkből a tanulók kb. 30 százaléka megy tovább zenei középiskolába, 10 százalék pedig egyetemen is folytatja. Van, aki csak hobbiszinten szeretne zenélni – nekik elegendő az órai jelenlét –, de bizonyos diákokra erős versenyszellem és nagyobb ambíció jellemző. Mi, tanárok törekszünk felismerni azokat a diákokat, akikben van tehetség, kitartás és potenciál, majd igyekszünk terelgetni őket az útjukon. Körülbelül a harmadik osztályban válik el, ki az, aki hajlandó időt és energiát fektetni a tehetsége fejlesztésébe – ez áldozatokkal is jár. Aki profi szinten szeretne zenével foglalkozni, annak otthon is gyakorolnia kell, ezért szüksége van saját hangszerre. A tanárok ilyenkor konzultálnak a szülőkkel, hogy megvitassák, milyen hangszer lenne megfelelő a tanítványnak. Ennek anyagi aspektusa is van, hiszen egy minőségibb hangszer több ezer euróba is kerülhet. Ha látjuk, hogy egy diák komolyan gondolja a zenei pályát, akkor már ötödik osztályban felkeressük a középfokú zeneiskolák szaktanárait, meghallgatást kérünk náluk, és javaslatokat várunk arra vonatkozóan, hogy hogyan készüljön a növendék. Attól függően, hogy milyen hangszert választ a gyermek, Szabadkára, Zomborba, Újvidékre, de akár Magyarországra is, Pécsre vagy Szegedre irányítjuk. Ez a tervezés is mind a szülők és a diák bevonásával folyik, nagyon fontos ez a szövetség. Ha minden rendben van, a tanuló az alapfokú zeneiskola utolsó két évében már a középiskola elvárásai szerint készül.

Az apatini Stevan Hristić Alapfokú Zeneiskola (forrás: radioapatin.com)

* Mennyit ad hozzá a zeneiskola egy gyerek intellektuális fejlődéséhez?

– Rengeteget. Most végzem a doktori tanulmányaimat, ennek keretében sokat kutattam a témát, és konszenzus él arra vonatkozóan, hogy a zenével való foglalkozás nagymértékben javítja a kognitív képességeket. Különösen látványos eredmények figyelhetők meg azoknál a gyerekeknél, akik legalább három éven át tanulnak valamilyen hangszeren játszani. A zongorázás például nagyon jó arra, hogy összehangolja a jobb és a bal agyféltekét. A zeneoktatás azonban nemcsak a kognitív készségekre van pozitív hatással, jelentősen hozzájárul a beszédkészség fejlődéséhez, megkönnyíti az idegen nyelvek elsajátítását és erősíti az önbizalmat is. A fellépések, szereplések révén a tanulók megtanulnak közönség előtt megnyilvánulni, kezelni a lámpalázat, ami későbbi életük során is hasznos tapasztalat lehet. Mindezek fényében elmondható, hogy még azok a diákok is sokat profitálnak a zeneiskolai évekből, akik végül nem a zenét választják hivatásként. Már az alapfokú képzés elvégzése is olyan készségekkel és élményekkel gazdagítja őket, amelyek hosszú távon meghatározóak lehetnek mind a tanulásban, mind pedig a mindennapi életben.

* Több elismert zenész is alma materként tekinthet erre az intézményre. Van olyan tanítvány, akire különösen büszkék?

– Minden diákomat egyformán szeretem, és mindre büszke vagyok. Úgy gondolom, az én feladatom elsősorban az, hogy megszerettessem a gyerekekkel a zenét, attól függetlenül, hogy valaki azt később professzionális szinten fogja-e művelni, vagy sem.

– Már magában az csodálatos, hogy ilyen kis településen ilyen sok gyerek, az általános iskola tanulóinak szinte a negyede zeneiskolába jár – tette hozzá Pribilla Attila. – Az innen kikerülő tehetségek és a zeneoktatás minősége révén ez az iskola az egész önkormányzat büszkesége lehet.

Még sokáig hallgattam volna kíváncsian Attilát és Ilonát, de megszólalt a csengő, és a diákok hamarosan bevonultak a tanterembe. Most is megmérettetésre készül velük a tanárnő: a hónap végén Szávaszentdemeteren a Sirmium Music Festen lépnek majd fel, de később sem pihennek: a Szerbiai Zene- és Balettiskolák Köztársasági Fesztiválján is szerepelni fognak.

Ilona és a tanítványok egy része