Roncsák Marcell-lel és Torok Orsival, a KurtaUtca alapító tagjaival, avagy ahogy mondani szokás, az őskurtautcásokkal beszélgettem.

Marci: — Orsival már régóta ismerjük egymást, a Malomfesztiválnak volt egy felhívása, zenekarok jelentkezését várták a délutáni programtömbbe. Mi úgy gondoltuk, miért ne jelentkeznénk. Egészen addig nem voltunk zenekar, s utána sem, hiszen ketten maximum duó lehettünk volna, nem? (Nevet.) Akkor már volt néhány szám a tarsolyunkban, beválogattak bennünket, s a Chill Sátorban nyomtuk le az első koncertünket.

Orsi: — Igazi klasszikus, szalmabálán citerázós koncert volt ez.

Marci: — Az én fejemben már azok a Malomfesztiválon muzsikált számok is nagyzenekarral szólaltak meg, akkoriban kénytelen voltam ezeket úgyszólván lebutítani egy szál gitárra, citerára és két énekhangra. Most jutottunk el oda, hogy végre ki tudjuk őket próbálni teljes zenekarral. Abban a formában, ahogyan a fejemben annak idején szóltak.

* Könnyű volt összeforrasztani a dalok zenei világát? A népzenei elemeket egy rockos gitárszólóval?

Orsi: — Szerintem igen. Én egy kicsit tudok gitározni, de inkább a citerán érzem otthon magam. Otthon, azaz biztonságban. A citera pedig rögtön hoz magával egy népzenei hangzást. Gitározni hobbiszinten tudok, főleg Marcihoz képest. Marci hozza a sajátját, s olyan számokat ír, amelyek szépen ráillenek erre a stíluselegyre. Ő a dalokat gitáron szerzi, de már az elején jelzi, mit játsszon a citera vagy a hegedű. Ez mindig is így volt. És nagyon jól ráérez, mi szól jól citerán, mi gitáron vagy hegedűn. Szerintem Marci jól ismeri a hangszerek személyiségét, és meg is tudja mutatni őket egyes zenei részekben. És ha megnézed, manapság minden a kevertről, az ötvözésről szól. Amikor ötvöződnek különféle zenei világok, az emberek jobban felkapják a fejüket.

* Akkor az improvizációnak nincs helye a dalok hangszerelésekor?

Marci: — Hááát, nincs nagyon. Elég konkrétan kitalálom, mi hogyan kellene hogy szóljon, s a demókat is én szoktam összerakni, ezt küldöm aztán el a többieknek, jelezve, melyik szóló kit illet. A fejemben már ott a kész dal, szóval kevés improvizáció fér bele. Egyébként szeretem a rögtönzést, nem erről van szó, de szerintem egy ilyen felfogású zenekarba nem annyira fér bele.

* Két új tagja is van a csapatnak, Garai Gergely, aki az ütősszekciót képviseli, és László Árpád hegedűn. Hol találtatok egymásra?

Marci: — Gergőt tanítottam dobolni, s láttam, hogy milyen gyorsan fejlődik, egy hihetetlenül ambiciózus zenész, és emberileg is jól összeillettünk. Árpit ő ajánlotta. Találkoztunk, s ugyanezt éreztem vele kapcsolatban is. Gyorsan közel kerültünk egymáshoz zeneileg is.

* Most már van dob, van hegedű, miért éppen ez a két új hangszer kellett?

Marci: — A hegedűt már előtte is beleképzeltem a számainkba. A folkos vonalat erősíti a citera mellett. Én bővíteném még tovább, de most egyelőre itt tartunk, már ez is nagyon jó. Egyébként mi hárman, fiúk kőrockerek vagyunk, s az újabb számokban meg is jelenik ez az erőteljesen rockos hangzás. Színesebbé vált a dallamvilág a hegedűvel. Ráadásul Árpi nagy szerencsénkre még énekelni is tud.

Orsi: — Azért tértünk vissza most egy teljesebb felállású zenekarral, mert már nemcsak az lebegett a szemünk előtt, hogy mi a praktikus és mi az egyszerű, hanem hogy hogyan szólalhatnának meg a dalok még jobban. Ehhez pedig nagyon kellett egy dobos is. Hiába verem én a ritmust a citerán vagy Marci a gitáron, azért egy dob az mégiscsak egy dob. Hogy stílusosan fogalmazzak: ütősebb. Marcival beszéltük is éppen egy mojós koncert után, amikor a Lóci játszik előtt zenéltünk, hogy mennyire elveszik a produkció, ott nagyon éreztük, hogy sokkal több lenne mindez egy jó kis ritmusszekcióval.

* Ráadásul akusztikus és elektronikus formában is működhettek.

Marci: — Ez is a tervünk. Két szálon futtatnánk a KurtaUtcát, lenne egy akusztikus felállás, ahol Gergő cajónon játszik, nem dobszerkón, és mi sem vagyunk túlhangosítva, emellett pedig ott egy elektronikusabb, erőteljesebb hangzású felállás is. S attól függően, hogy hol mire van igény, elővesszük a megfelelő csomagot. Persze igényekről ebben a mostani időszakban elég nehéz beszélni, amikor koncertek sincsenek, de mi pozitívan tekintünk előre, úgyhogy mindkét opciót színpadképesen tartjuk. Az új albumunkon a legtöbb szám zúzósabb lesz, de mindnek lesz akusztikus verziója is. És ha szeretik a dalt, az mindegy, milyen hangszerelésben szólal meg. 

Orsi: — Mert ha valaki tetszik neked, az jöhet piros kabátban vagy egy rockos bőrdzsekiben is, akkor is szeretni fogod.

* Az új lemez, a Lángvilág hamarosan megjelenik. Könnyű volt elkészíteni?

Orsi: — Nekem nagyon. (Nevet.)

Marci: — Nekem már nem annyira, hiszen én csinálom az utómunkát, azaz a hangkeverést, a studiómunkát, mindent. Ebben a mai digitális és technikailag nagyon fejlett korban ez szerencsére abból áll, hogy az embernek van egy jó laptopja meg egy hangkártyája, s kitanulja, hogyan használja őket. Az albumot egyébként a pécsi ZAJZAJZAJ Kft. adja ki. Januárban voltam Beck Lászlónál, aki a 30Y dobosa, ő is a kiadó csapatában van, összehaverkodtunk, és nagyon bejött neki, amit csinálunk, úgyhogy itt jelenik meg az album is. Egyébként ez a lemez egy újabb bemutatkozás, s az első olyan album, amely hangzásbelileg is minket képvisel.

* A dalszövegeket ki írja?

Orsi: — Azt is főleg Marci. Volt néhány dal, melyet én írtam, de azok kilógtak a sorból, mert orsis, csajos számok, a KurtaUtca világa pedig nem éppen ilyen. Persze Marci mindig nagyon aranyos: ha jó a dalszöveg, melyet írok, azt mindig megmondja. De mostanában időm sincs írni. Nagyon szeretem a zenekarban azt, hogy elfogadjuk Marci munkafolyamatát. Nincs kételkedés, nincs vita. Ráadásul olyan összetett, izgalmas dalokat és szólókat talál ki, hogy néha csak pislogok, arra gondolva, hogy: ezt nekem kellene lejátszanom? Nagy bennünk a bizonyítási vágy, és közben a kreatív énünket is kiélhetjük. És mindent megbeszélünk. Nagy imprók, mint Marci említette, nincsenek, de a kisebb változtatásokra azért ő is fogékony. S a zenekarnak ez a fajta viszonyulása a daloknak is jót tesz. A legvégső verziót több alkotó hozza létre s muzsikálja le.

* Készül videóklip is az új album mellé?

Marci: — Nem feltétlen. A zenét hallgatni kell, nem nézni. De pénzünk sincs rá. (Nevet.) Nem csak kifogásként mondtam, szerintem az emberek valóban túltolják a videóklipeket. Megjelenik egy új szám, rögtön ott a klip is. Már rég nem a zenét hallgatod, mely pedig a lényeg kellene hogy legyen, hanem bámulod a képernyőt. Mi az eddigi videóinkat is magunk csináltuk, nulla pénzből, megpróbáltunk kisebb történeteket kreálni, s ezeket azért szeretem visszanézni, mert kapcsolódik hozzájuk egy élmény. Persze meg sem közelítik a félmilliókból készített klipeket, de a maguk esetlenségében talán ezek is szerethetőek. De még egyszer mondom: a zene legyen a lényeg.