Miközben Budapest XII. kerületében ismét turulszobrot akarnak bontani, mondván, hogy a nemzeti szimbólum sérti ,,egyesek” érzékenységét, Kolozsvárott sokadszorra is elutasította a Babes-Bolyai egyetem rektorátusa a magyar karok létrehozására tett sokadik javaslatot. Tekintet nélkül ,,egyesek” érzékenységére. Persze, nem ez a román belpolitika legégetőbb kérdése, sokkal inkább az, hogy kihúzza-e a jelenlegi jobbközép kormánykoalíció a választásokig, vagy ahogyan egyszer már megtette, önmagát marcangolja szét? Miközben a májusi országjelentésre várnak, amely a remények szerint kimondja, hogy Románia alkalmas az uniós csatlakozásra 2007. január 1-jén, a közélet korrupciós botrányoktól hangos, amelyekbe a politikai vezetés ,,színe-java” keveredett, legutóbb éppen Adrian Nastase volt miniszterelnök egyik házában tartottak házkutatást a Korrupcióellenes Ügyészség emberei. Amely szervet épp a volt miniszterelnök kezdeményezésére hozták létre. Épp azért, mert a legutóbbi országjelentés az elhatalmasodó korrupciót nevezte Románia uniós csatlakozása legfőbb akadályának. Az csak hab a tortán, hogy az imént említett magas rangú házkutatáshoz - mivel a mentelmi jog védi - a szenátus elnökeként magának Adrian Nastasénak kellett volna engedélyt adnia. Amit - mit ad isten - megtagadott. A román igazságszolgáltatás, amely az említett jelentés szerint ugyancsak sürgős megreformálásra szorul, elkezdett önálló életet élni, s az új igazságügyi miniszter, a házelnöki ellenkezéssel dacolva elrendelte a házkutatást.
Amikor ezekről a véres drámába (vagy komédiába?) illő történésekről hall a polgár, sokadszorra rádöbbenhet arra, hogy művész nem tud olyant kitalálni, amit az élet ne pipálna le. S olvasva, hogy mi zajlik a közelünkben, deja vu érzése támad: mintha másutt is ugyanez történne... Kis balkáni abszurd.
Van azonban egy lényeges különbség, s ez akkor látszik igazán, amikor a román politika a nemzeti kérdésre reagál. Akkor amellett eltörpül korrupció, országjelentés, uniós csatlakozás: mindnyájan egy szólamban fújják, párthovatartozástól függetlenül! Hogy a nemzet mindenekfelett! Ennek beszédes példája az un. Frunda-ügy.
Nemrégen fogadta el az Európa Tanács az RMDSZ-politikus jelentését a nemzet fogalmának meghatározásáról. Amely szerint mindenki szabadon határozhatja meg egy adott ,,kulturális nemzet"-hez való tartozását, attól függetlenül, hogy melyik államnak a polgára. Az ajánlás a kulturális autonómiához való jogra is utal ,,kulturális jog” néven. Ennyi.
S ebből lett napokig tartó sajtóvihar, amelyben Frundát lehazaárulózták, aki hátba támadta a saját hazáját, megsértette az egységes nemzetállami mítoszt, amivel a román alkotmány kezdődik. S követelték, hogy a magyar szenátort azonnal váltsák le a Brüsszeli román delegáció éléről. (Ahová egyébként a parlament választotta egyhangú szavazattal.) Merthogy a magyarok a területi autonómiára ácsingóznak, annak vetik Brüsszelben a melegágyát. Hogy szétdarabolják az országot, leszakítsák Erdélyt a haza szent testéről.
Akármilyen primitív érvelés, a román közvélemény egyhangúlag támogatja, mert a nemzeti ügy előbbre való mindennél: korrupcióellenes harcnál, igazságügyi reformnál, sőt uniós csatlakozásnál is!
Miután az agyakról szertefoszlott a vörös köd, kiderült, hogy Frundát nem lehet leváltani, még csak számon kérni sem, hogy mit mond és tesz Brüsszelben. Az ügy azonban jó volt arra, hogy - mint annyiszor - ismét a nemzetiszínű zászló alá terelje a románságot. A román politikának ezt a képességét lehet lekicsinyelni, lehet megvetni. De irigyelni is.