Középiskolás korunkban már ritkábban voltunk együtt, hiszen ő Nagykikindára iratkozott, én meg Nagybecskerekre. De a faluban megtartott bulikon, bálokban, néptáncpróbákon találkoztunk. S arra is emlékszem, hogy az esküvőjén koszorúslányként vettem részt. Ha virágra van szükségem, mindig hozzá fordulok, és általában mindjárt kitalálja, milyen csokrot készítsen. Nekem csak azt kell elmondanom, milyen alkalomra s kinek szeretném. Ez nagyon jó, mert én általában mindenben sokat vacillálok, nehezen döntök. Nem mellesleg ő készítette az én mennyasszonyi csokromat is. Csak annyit kértem, egyszerű legyen. Az alkotása egyszerű, de nagyszerű lett. Szóval jó, hogy a faluban létezik a Rozita virágüzlet.

* Mesélnél nekem a kezdetekről?

— Az idén februárban volt húsz éve, hogy megnyitottuk a virágüzletet. A névválasztás könnyű volt, a férjem neve Róbert, az enyém Zita, és így lett Rozita. Én kereskedelmi középiskolát fejeztem be, valami üzletet szerettünk volna nyitni. Mivel vegyesbolt már elég sok volt a faluban, valami mást, újdonságot képzeltünk el. A szülőházamban alakítottuk ki az üzlethelyiséget. Anyukám él abban a házban, nagyon örült az ötletnek. Szerencsésnek vallom magam, mert azt csinálom, amit szeretek. Valójában nyolcadik osztály után nem erre a szakra iratkoztam, de hálás és elégedett vagyok, hogy végül ezt művelhetem. Ez tölti be a mindennapjaimat, a családomnak köszönhetően — férjemnek, fiamnak és anyukámnak —, mely maximálisan támogat mindenben.

* Mi mindent lehet nálatok vásárolni?

— A kínálatunk évről évre bővült, vagyis ahogy a vásárlók igénye növekedett, többféle árut szereztünk be. Ma már a vágott virág mellett cserepes virágokból, selyemvirágokból, egynyári, kis virágokból is lehet válogatni. De kapható nálunk virágcserép az ültetéshez, és természetesen különféle tápok is. Krizantémot kínálunk mindenszentekre, és kis koszorúkat, sírcsokrokat is készítünk. Szülinapra, esküvőre kosarakat, dobozokokat rendelhetnek nálunk. Van, hogy ezekbe nemcsak virágok kerülnek, hanem a kedves vásárló hoz italt, édességet, s ezeket is belehelyezzük igény szerint. Az ilyen ajándékok most nagyon felkapottak.

* Számodra mi a legkedvesebb munka?

— Legjobban az esküvőkre készített virágokat, menyasszonyi csokrokat kedvelem, de szeretem a terem és a templom díszítését is. Az ifjú pár elmondja az óhaját, képeket mutat, és én megpróbálom elkészíteni, amit kér.

* Honnan szerzitek be az alapanyagokat?

— A virágokat leginkább külföldi beszállítóktól rendeljük. Hetente háromszor érkezik friss vágott virág, melyet virághűtőben kell tárolni — az utóbbit pályázat útján nyertük. A virágüzletben rajtam kívül még egy hölgy, Marić Melinda szorgoskodik, aki már tizennyolc éve itt dolgozik. Nagyon elégedett vagyok vele, s örülök, hogy együtt dolgozunk. Nagy odafigyeléssel és kedvességgel várjuk a vevők óhajait.

Ez igaz, mert az ügyes kezeknek és a remek ötleteknek köszönhetően más helységekből (Magyarcsernye, Torda, Novi Kozarci (Tószeg), Tóba stb.) is érkeznek megrendelők. Sokszor ki sem látszanak a munkából. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy a környéken nincs igazán rossz ember, hiszen aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet.

* Mindig érdekelt, hogy a virágárusoknak van-e kedvenc viráguk…

— Minden virág gyönyörű, mindegyik kedves számomra. De ha mégis ki kellene választanom egyet, akkor kedvencemnek a cserepes és a vágott orchideát mondanám.

* A munkádnak mi a jó és mi a rossz oldala?

— Minden vevőnek megpróbáljuk teljesíteni a kívánságát. Gondolok itt főleg az esküvőkre, ezt szeretem a legjobban csinálni. Minden ilyen alkalommal egy picit részese vagyok annak a boldogságnak, amelyet a fiatalok élnek át ezen a szép napon. Nagyon jó érzéssel tölt el, ha tudom teljesíteni a kérésüket. Az meg főleg jólesik, ha utána azt sorolják, hogy mennyire tetszett nekik a terem, az asztalok díszítése. De van ennek a munkának rossz oldala is. A temetésekre nehéz virágot készítenem, főleg, ha valaki az ismerősök közül vagy a rokonságból ment el. Még mindig nem szoktam meg, csak próbálom mondogatni magamnak, hogy ez az élet velejárója. De az sem kellemes, hogy általában ünnepekkor van a legtöbb dolgunk, amikor az emberek többsége a megérdemelt pihenését tölti.

* Jó, hogy említed az ünnepeket. Adventi koszorúkat is készítetek?

— Minden évben nagy készülődéssel várjuk a karácsonyt. Már az első adventvasárnap előtti héten próbálok új ötleteket belecsempészni a koszorúkba. Leginkább a száraz terméseken van a hangsúly, meg a színek összhangján. A karácsony nekem a legszebb családi ünnep.

* A kisoroszi tájházban megszervezett közös adventi gyertyagyújtásokra is te készíted a hatalmas és egyedi koszorút.

— Nagyon örülök, hogy ezzel is szebbé, meghittebbé tudom varázsolni azt az eseményt, amely összehozza a falu embereit. Jó együtt lenni, és lélekben is készülődni a legszentebb ünnepre. Próbálok minden évben új dekorációt kieszelni, hogy minél ünnepélyesebb, de természetes is legyen a koszorú. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egyszer én gyújthattam meg rajta az egyik gyertyát. De a kultúregyesület színpadát is általában én díszítem, ha valamilyen előadás lesz ott. Minden felkérésnek eleget teszek, én így tudom kivenni a részemet a rendezvények szervezéséből.

Zitán látszik, hogy imádja, amit csinál, és csokraival mindenki elégedett. Valójában a munkája a hobbija és a hobbija a munkája.

A szerző felvételei