- A szerző felvétele

Dr. Osztie Zoltán atya, a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) az elnöke volt a vendégelőadója a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) június másodikán megtartott barátkozási napjának. Lenyűgöző előadást tartott Akár alkalmas, akár alkalmatlan - A világnak tanúkra van szüksége címmel a Vajdaság húsz településéről és Magyarországról érkezett hallgatóságának.
A Budapesten született esperesplébánost a kezdetekről faggatom. Rá jellemző szerénységgel készségesen válaszol kérdéseimre. Amikor édesanyjáról beszél, arcán derűs mosoly jelenik meg, szemében pedig a szeretet fénye csillog. Ő tanította meg imádkozni, ő tette a kezébe a rózsafüzért, ő szerettette meg vele az egyházi és más énekeket. Zongorán és orgonán is megtanult játszani - Bach a kedvence.
Még kamasz fiú korában eldöntötte, hogy a papi hivatást választja. Elhatározásában két fontos dolog befolyásolta: egyrészt keresztény neveltetése, melyet egy olyan többletnek vél, amelyet vétek volna csak magunknak megtartani, és másokkal nem megosztani, másrészt pedig az a felismerés, hogy társai keresik a helyüket a világban, sokan eltévelyednek. Úgy érezte tehát, hogy papként nemcsak a legszebb hivatásnak élhet, hanem a neveltetése során kapott ajándékot is szétoszthatja. Döntött. Csupán huszonhárom éves volt, amikor Esztergomban pappá szentelték. Teológiai tanulmányait Budapesten, a Hittudományi Akadémián végezte, morálteológiából doktorált. A pályán mind feljebb és feljebb haladt: volt káplán, majd plébános, lelki vezető, plébánoshelyettes a budapesti belvárosi főplébánián, esperes, teológiatanár, a Budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium hittanára és lelki vezetője, 1997-től a KÉSZ országos elnöke.
Alig múlt harmincéves, amikor a KÉSZ tagja lett. 1997-től a több ezer tagot számláló (Magyarországon az egyik legnagyobb) civilszervezet országos elnökének a posztját tölti be. Kezdetben a tagtoborzásban nagyobb fontossága volt a képzettségi szempontnak, később azonban mindazokat befogadta soraiba a szervezet, akik képesek voltak a keresztény értékeket felismerni, akik képesek voltak tenni az értelmiség céljaiért és valamennyi embertársunk jólétéért. A szervezet helyi csoportokban működik, fő célkitűzése az evangelizáció.
2010 óta határokon átívelő, azonos alapelven működő kapcsolat köti össze a magyarországi KÉSZ-t a szerbiai KÉK-kel. Mégsem csupán ebben van a fontossága, hanem azokban a barátságokban, amelyek az együttműködésből születtek. Sokat tanulhatunk egymástól - vallja Osztie Zoltán atya.
Osztie atya igen népszerű hazájában. Tavaly augusztusban a hazáért, a magyarságért és a társadalom felemelkedéséért végzett sokirányú munkássága elismeréseként neki megítélt Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje átvételekor így méltatták: ''Népszerűségének titka a töretlen hit, nemzetben, hazában való gondolkodás, és a megingathatatlan bizalom embertársaiban. Nyitott látókörű, építő gondolatokra figyelő. Egyénisége összefogó erejű, igazi papi példakép”.
Sokáig az volt az általános vélemény, hogy az egyházat külön kell választani az államtól, és hogy a pap ne legyen közszereplő. Osztie atya ennek az ellenkezőjét vallja. Kérdésemre, hogy miért nem tartja helyesnek a passzivitást, így válaszol:
- Egyéni és közösségi életünknek nincsen olyan része, amelyre Krisztusnak ne lenne mondanivalója. Kötelességünk az evangéliumot hirdetni, bele kell szólnunk az életünket befolyásoló kérdésekbe, véleményt kell nyilvánítanunk, mert mindannyian egy világban élünk, a közszereplés küldetésünk része. A keresztény ember feladata és kötelessége a közéleti szerepvállalás. Az ember nemcsak egyén, hanem közösségi lény is, aki környezetéért is felelős. A papnak vagy az egyháznak a politikában való részvétele nem pártpolitizálás, az egyháznak tilos pártpolitikai érdekeket képviselnie, de az összefüggéseket világosan kell látni.
Sok esetben téves képünk van az egyházi személyek napi teendőiről. Ezt vallja Osztie atya is. Kérésemre elmondja, hogy az emberek valóban figyelik és megfigyelik az egyházi személyek életét, néha ítélkeznek vagy rosszindulatú hírt közvetítenek. A hét hat napjának minden óráját beosztja. A KÉSZ irodájában tevékenykedik, szentmisét, jegyesoktatást tart, a plébánia ügyeit intézi, pályázatokat ír, hittanosok táborozását tervezi, vagy éppen részt vesz rajtuk, az anyakönyveket rendezi, levelekre válaszol, cikkeket ír, a KÉSZ-csoportokat látgatja, előadásokat, hittanórákat tart, lelki nevelést végez. Gyóntat. Azt vallja, hogy a gyónás terhe különösen nehéz lenne - de az átkerül Krisztushoz. Keresztelőt, esküvőt tart és temetési szertartást végez. Aktívan részt vállal a közösségépítésben és ünnepeinek megszervezésében. A kedd a szabad napja. A kérdésre, hogy miként lehet egy nap alatt regenerálódni, mosolyogva ennyit mond: az esti szentmise kisimítja lelke ráncait.
Végtelen nyugalmáról szerzett bizonyosságom ellenére is megkérdezem: képes-e néha haragudni, és ha igen, akkor vajon miért? Meglepődik, gondolkodik, majd szigorúvá válik az arca. - A rombolás, rongálás nagyon el tud keseríteni, ennek láttán valóban haragszom - mondja.
Lapunk olvasóinak Erdő Péter bíboros májusi, az új evangelizációról szóló imaszándékát közvetíti, azt a szándékot hogy az új evangelizáció elmélyítse és megelevenítse hitünket, és ráébresszen arra, hogy Krisztus örömhírét mindenkinek tovább kell adnunk. Evangelizáció alatt azt értjük, hogy a jó hírt, mint a boldogság útját kell a világ számára meghirdetnünk. Hogy miért új? Mert megváltozott a világunk, és folyamatosan gyorsuló ütemben változik tovább. Fel kell tudnunk ezt ismerni, és ugyanazt az örömhírt más úton és módon kell eljuttatni az emberekhez. Felértékelődik a keresztény civilszervezetek szerepe, a világot ismertessük meg az evangélium jó hírével. A KÉSZ és a KÉK kovászképző - jelentette ki Osztie Zoltán atya.
Erre a világra szól a küldetésünk. Tanúkra van szüksége a világnak. Krisztus személyes követei az apostolok voltak. Ő maga választotta ki őket, és küldetést adott nekik. Krisztus követőiként élő tanúi mi vagyunk. Legyen bátorságunk, hogy képviseljük az evangéliumot az életünk minden kérdésével kapcsolatban - erre biztatta az atya a jelenlévőket, és erre bíztatja az olvasókat is.