* Viszonylag ritkaságnak számít, hogy nőként valakit a gépészmérnöki tudomány érdekeljen. Önnek viszont sikerült maradandót alkotnia e téren. Honnan indult a hosszú és tartalmas életpályája, munkássága?

— Zentán fejeztem be az elemi iskolát és a gimnáziumot, majd Újvidékre mentem, ahol technikát szerettem volna tanulni. Abban az időszakban azonban csak technológia, illetve gépészet volt, ezért ezekre a szakokra iratkoztam be. Abban a pillanatban valójában még nem is tudtam, hogy mit is takar a gépészet, avagy milyen szakma, de utána kiderült, hogy nagyon kreatív és szép tevékenység. A gépészeti szak után a magisztrátust Belgrádban végeztem el, majd 1975-ben kezdtem dolgozni Újvidéken a Műszaki Karon.

* Tekintélyes oktatói és tudományos tevékenység fűződik a nevéhez. Számos egyetemen tanított és kutatott, kiemelkedő publikációk sorát írta. Hogyan élte meg az egyetemek világát? Inkább oktatni szeretett, vagy kutatni?

— Mindkettőt, sőt mindhármat szerettem, mivel az oktatás és a kutatás mellett ipari cégekkel is együttműködtem. Ez a három dolog egyébként is összefügg, mivel az a jó oktató, aki ismeri az iparban felmerülő kérdéseket és problémákat. Mindez össze van kötve a tudományos kutatással is, és ez így együtt igencsak szélesre tárja az ember szemléletét. Az oktatás során pedig számos sikeres diákom volt, rengeteg egyetemista doktorált, illetve szerzett diplomát nálam. Bármelyik vállalatban jelenleg is több egykori diákom dolgozik, szóval mindenhol ismernek. Mindez nem véletlen, hiszen negyvenhét évig dolgoztam a gépészeten, az építészeten, az elektronikai vagy a grafikai szakon. Szóval számtalan generáció nőtt fel ez alatt az időszak alatt.

* Az életműdíját első hangzásra talán egy kissé bonyolultnak tűnő kutatásaiért kapta. Biztonságtudomány, mechanika, nemlineáris rezgések, a változó tömegű test dinamikája, illetve a mechanizmusok elmélete mind-mind a tudományos kutatási területeihez tartozik. Még egy, a nevét viselő módszert is kidolgozott, az úgynevezett Cvetićanin-módszert. Mi ez a metódus?

— A munkásságom legelején a kábelgyárban dolgoztam, ahol a változó tömegű testekkel foglalkoztam. Ez iránt abban az időben a gépészet még nem érdeklődött. Mint kiderült, a tömegváltozás kihat a különféle gépek dinamikájára. Erről az elméletről két könyvet és számos publikációt is írtam, valamint előadásokat tartottam. Szóval így kezdődött a tudományos karrierem. A rólam elnevezett módszer pedig a rezgésekkel függ össze. Ezek a nemlineáris rezgések eléggé bonyolult mozgások, melyeknek a matematikai, illetve analitikai leírása igencsak nehéz képlettel vázolható. Nekem sikerült megoldanom ezt az egyenletet, és ennek alapján egy új módszert fejlesztettem ki, amely sokkal pontosabb eredményt ad, mint az eddigiek. Szóval napjainkban ezt a módszert használják az úgynevezett gépi rezgések megoldására. Ez egyébként azért is hasznos, mert rámutatott a rezgések különböző karakterisztikáira. A rezgések egyébként általában károsak, mivel zajjal párosulnak, és a zaj, mint tudjuk, rossz hatással van az emberi szervezetre. A földrengések is valójában rezgések, melyeket jó volna elhárítani, illetve megelőzni. Az utóbbi hat évben pontosan ezzel, azaz a földrengések elhárításával foglalkoztam egy olyan európai uniós posztdoktori program keretében, amelyben 26 állam tudósai vettek részt.

* Ha jól tudom, katonai műszaki tudományokkal is foglalkozott. Mit érthetünk ezen?

— A Magyar Tudományos Akadémia kért fel arra, hogy vezessem a biztonságtudományi doktori iskolát. Ez egy nemzetközi iskola, melynek nagyjából 100 hallgatója van. Szóval csak ilyen értelemben foglalkoztam katonai műszaki tudománnyal. Én ott is a rezgéseket oktattam, illetve a doktori iskolát koordináltam, de a hadtudományi oktatást más tanárok végezték.

* Neve ott szerepel a Stanford Egyetem által készített, a világ legjelentősebb tudósainak 2%-os listáján, mint gépészmérnök-professzor. Milyen érzés egy ilyen listán szerepelni, és ehhez kapcsolódva hogyan éli meg az Arany János-életműdíjat?

— A Stanford Egyetem listája nagyon nívós, az összes tudóst rangsorolja. A humán tudományoktól kezdve a biológusokon és orvosokon át egészen a műszaki tudományokig vannak rajta kutatók. Ezen a jegyzéken Szerbiából csak hatan szerepelnek, Újvidékről meg csak jómagam. Óriási elismerés volt ez számomra. Ezenkívül számos kitüntetésben részesültem életem folyamán. A Reuterstől az egyik cikkemért kaptam díjat, ezt rendkívül sokan olvasták világszerte. Magyarországon pedig tavaly Szent István napján vettem át a kitüntetést Novák Katalin köztársasági elnöktől, és az Arany János-díjhoz hasonlóan az Újvidéki Egyetem is életműdíjjal jutalmazott. A magyarországi díjakra is nagyon büszke vagyok, mivel azokat a kitüntetéseket csak nagyon kevesen kaphatták meg a tudományos eredményeikért. Főként olyanok részesültek ebben, akik Nyugaton, az Egyesült Államokban vagy Kanadában élnek és tevékenykednek. Mi itt jóval kevesebb anyagi támogatásból érünk el jelentős tudományos sikereket.

* Hogyan kapcsolódik ki, milyen tevékenységet folytat, amikor nem az oktatással vagy a kutatással foglalkozik?

— Fiatal koromban úszóbajnok voltam az egykori Jugoszláviában, szóval az úszást azóta is nagyon kedvelem. De a versenyszerű úszást természetesen nem űzöm, ám folyamatosan rekreálok, teniszezem, és a fitneszedzéseket is nagyon szeretem. Rajongok a klasszikus zenéért, mivel zeneiskolát is végeztem. Sok zenét hallgatok. Viszont az utóbbi esztendőkben az unokáimmal való foglalkozás a legfontosabb számomra. Három unokám van, akivel nagyon szeretek lenni, vagyis számomra nincs idő az unatkozásra.