Az érdeklődőkkel töltött másfél órában természetesen viccek is elhangzottak, de az előadó számos kérdésre is választ keresett. Mennyire vagyunk humorosak mi, magyarok? Ha minket kérdeznek, a válasz: nagyon. Hiszen ki ne hallott volna a székely anekdotákról, a népi tréfákról, a pesti viccről? De más népek is ezt gondolják rólunk? Vajon a humor valóban része nemzeti identitásunknak? Az bizonyos, hogy nem minden korban és nem mindenütt nevetnek ugyanazon az emberek.

Lakatos Mihály József Attila-díjas író, műfordító maga is székely származású. Mint mondta, vicc- és anekdotarajongó, s szinte minden témára azonnal eszébe jut néhány vicc.

Rámutatott, már Mátyás király korából is maradtak ránk lejegyzett humoros történetek, és a magyar írók is szívesen foglalkoztak a humorral. Megemlítette Mikszáth Kálmánt, aki a palóc humort mutatja be, Arany János a szatíráról értekezett, Örkény a humor hatásáról fejtette ki gondolatait, Jókai Mór pedig 1859-ben a magyar néphumorról írta az akadémiai székfoglalóját. A jelenlévőknek az utóbbiból szemezgetett, de egyébként a világhálón a teljes anyag elérhető. Külön kategória a pesti vicc, melynek alkotói között írók, művészek vannak, valamint a székely vicc, melyben a korábban jól ismert alakok mellett a rendszerváltás óta az anyaországi turisták is megjelentek.

A kutatásokból kiderül, a humor és a humorérzék általános emberi adottság, melyben a népek és a kultúrák eltérő fogékonyságot mutatnak. Közismert a sajátos angol humor, a németekről pedig az terjedt el, hogy nem különösebben tréfás emberek. Emellett különbözőség fedezhető fel a férfiak és a nők humorérzéke között is.

Elhangzott, a vicc egykori közösségformáló ereje, a nagy közös, viccmesélős időszak a technikai paradigmaváltás, a digitalizáció fejlődése miatt megszűnt. A korábbi viccmondások áttevődtek az internetes felületekre, tehát egy kissé magányosabb műfaj lett. A mémeket egyénileg nézik az emberek, de nagyon sokan tovább is küldik őket.

Lakatos Mihály szerint a humor általános emberi tulajdonság. Az Úr az összes teremtménye közül az embert áldotta meg ezzel az adottsággal, ami azt mutatja, ha a saját képmására teremtette az embert, akkor magának is van humorérzéke.

Az előadás címében a székely atyafi és a fél disznó esete szerepel. Hogy is van ez?

Az egyik székely kérdezi a másikat:

— Komám, kell egy fél disznó?

— Nem.

— Hát miért nem?

— Mert eldől az ólban!