Tizenhat éves korára az Egyesült Államok sakkbajnokságán játszik. Itt viszont már a sakktáblán kívül is meccseket kell vívnia. Partikat, melyek jóval kiszámíthatatlanabbak, mint maga a sakk. Egyre fojtogatóbbá válik számára a társadalom, melybe belekényszerül. A szökés gondolata pedig egyre vonzóbbnak tűnik.

Kép: imdb.com

Walter Tevis 1983-ban megjelent regényéből a Netflix készített hétrészes minisorozatot, Anya Taylor-Joy főszereplésével. Alapjában egy filmes bildungsroman, mely a felnőtté válásról és az akadályok leküzdéséről szól. Tevis írta egyébként a The Hustler című regényt is, melynek folytatásából (A pénz színe) Martin Scorsese forgatott biliárdos kultfilmet Tom Cruise és Paul Newman főszereplésével 1986-ban. A vezércsel is egy sportfilm (na jó, sportsorozat), nagy adag matematikával, meg persze a dicső ’50-es és ’60-as évek korhű, csodálatos díszleteivel, hangulatával.

Nem mellesleg A vezércsel rendkívül szórakoztató is. Imádni fogják azok, akik szerették például az Egy csodálatos elmét. Ez utóbbi film is egy ragyogó intellektus belső harcairól szólt, és ahogyan A vezércsel, az is szomorúan végződik. Van valami rendkívül izgalmas a sakkban, ha az jó képírók kezébe kerül. Nagyon fontos még, hogy a vágás kiváló, a feszültségkeltés pedig mesteri. A vezércselben a sakk szinte halálos párbajnak tűnik: leütni az órát, jegyzetelni, elmozdítani egy-egy bábut… drámai és visszavonhatatlan, sorsdöntő mozzanatok. Tapintani lehet a feszültséget. Nincs benne erőszak, nem ölnek meg senkit, ennek ellenére úgy érezzük, életek függnek a nyerő partiktól.

Az eredeti alapanyaghoz meglepően hűek maradtak a rendezők és a sorozat készítői, Scott Frank és Allan Scott. Ragaszkodtak hozzá, hogy a regény szinte összes dialógusa benne maradjon a minisorozatban, csupán néhányat hagytak ki. A rendezés pedig valóban kiváló, a díszletekkel, a kosztümökkel és a castinggal együtt. Ne ijedjenek meg tőle azok sem, akik idegenkednek a sakktól. Nem túl nagy meglepetés, hogy a királyok játéka a történet több pontján is kiváló metaforákat használ hőseink életére és belső vívódásaira. Tanulság (vagy inkább dilemma) persze van: képesek vagyunk-e legyőzni a démonjainkat, vagy örökre elveszünk elménk legsötétebb labirintusában? A zseni és az őrült közti vékony, halvány vonal: ez a sorozat ütőere.

Egyetlen, meglepő bajom volt A vezércsellel: az, hogy a történet nem valósághű. Olyan, mint egy tündérmese, mely az életet imitálja. Beth valamikor a sorozat közepén veszíti el az első partit, ami annak fényében is hiteltelen egy kissé, hogy a ’60-as években a nők valójában le sem ülhettek volna sakkozni versenyszerűen. A korszak és a háttér ellenére nincs szexizmus, esetleg annyi, hogy a magazinok „a legjobb női sakkzseniként” hivatkoznak Bethre. A vezércsel azonban szerethető és nagyon, nagyon szép — a szó minden értelmében. A hétrészes sorozatot egy nap alatt le lehet darálni a Netflixen. Izgalomból és drámából pedig lesz bőven, hiszen a játékon túl az élet hatalmas sakktábláján nem minden négyzet fekete vagy fehér.