A vesztegzár történetei

A vesztegzár történetei

Balogh István Csókán és Törökkanizsán is bemutatta legújabb, Különös kalantén című könyvét. A vajdasági, zentai származású, jelenleg Magyarországon élő szerző eddig megjelent tizenhét kötete közül ez a negyedik, amelyet gyermekeknek írt. Balogh István elmondta: van ugyan egy fia, a mesélőkedve mégis nagytatakorában jött meg, és gyermekkönyveket is csak azóta ír, amióta megszületett az unokája, Péter.

A kalantén nem varázsszó, csupán a karantént fedi, csakhogy Petike, amikor tizenhat napra bárányhimlő-vesztegzárba kényszerült a nagyszüleihez, még nem tudta kimondani a szóközépi r hangot. A könyvben azok a mesék, versek szerepelnek, amelyek az együtt töltött időszakban hangzottak el, illetve születtek meg nagyapa és unokája közös alkotásában. Az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában megjelentetett kötetet Csernik Attila illusztrációi teszik egyedivé.

Balogh István meséi nem királyokról vagy sárkányokról szólnak, hanem a Tiszáról, a halászokról, a juhászokról, illetve arról, hogyan éltek régen az emberek. Miért tartja fontosnak, hogy ezeket a történeteket mondja el az unokájának? — kérdeztem tőle.

— Én szerencsés gyermeknek számítottam, hiszen a Balogh nagyanyám nagy mesélő, valóságos mesefa volt, még népmesegyűjtők is jártak hozzá évtizedeken át. Emlékszem, úgy bugyogtak belőle a csodásabbnál csodásabb történetek, mint forrásból a víz. Nos, a nagymama, Peti esetében az ükmama meséit az unokámnak élesztettem újra. A fiamnak is meséltem, de ő a kiskakas gyémánt fél krajcárját és a farkast szerette, amelyre forró vizet öntenek, meg a bakkecskét, amely bement a nyúl házába.

A Grimm testvérek sokat írtak a sárkányokról, és a magyar gyermekek is ismerik ezt a csodalényt, hiszen a Hetvenhét magyar népmesében is előfordul a hét- vagy a háromfejű változata. Én viszont kedvenc folyómat, a Tiszát nem tudom összekötni a sárkányokkal. De nem is kell, mert van nekünk vízi tündérünk, csodahalunk. Ebben a könyvemben is előfordulnak régi történetek, például az aranypikkelyes pontyról, amelyből arany, majd fehér ruhás lány lesz. Miután férjhez megy a hősünkhöz, nem lesz belőle tündér, hanem ugyanazt a hétköznapi életet éli, amelyet a többi lány. Sőt, addig fűztem a történetet az unokámnak, hogy a pontyból lett leány, illetve asszony, nagymama, az én Péterem nagymamája.

Nagy szeretettel gyűjtöm össze azt a szellemi kincset, amelyet ránk hagyományoztak az ük- és a szépmamák, s igyekszem megírni őket, átadni az én unokámnak, a könyveim révén pedig mások unokáinak is.

Mindkét könyvbemutatón közreműködött Kónya Sándor csókai versénekes, Balogh István megzenésített költeményeit adta elő. A moderátor szerepét Sinkovits Péter, valamint Tóth Lívia újságírók vállalták.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A vesztegzár történetei
Bánáti Újság
A vesztegzár történetei
Bánáti Újság
  • Zséli Ágnes
  • 2020.08.03.
  • LXXV. évfolyam 31. szám
Facebook

Támogatóink