* Az egyesület hogyan élte meg a járványhelyzetet?

— Emlékszem rá, hogy március 15-én még verset mondtam, és másnap „megszűnt” minden, így elmaradt az a sok programunk, amelyet a tavaszi hónapokra terveztünk. Mint mindenhol, az egyesületben is leállt az élet március közepével kezdődően, pedig két szórványképzésre is kaptunk támogatást a Bethlen Gábor Alaptól A Külhoni Magyar Gyerekek Éve programban, a Nemzeti Kulturális Alaptól pedig a tájolásra nyertünk pályázati forrást. Nekem személy szerint az volt egy pici mentsváram, hogy megkeresett a Magyarság Háza, hogy készítsek versvideókat, és legalább azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Megtanultam, valamilyen szinten, videókat forgatni, vágni, így a karantén nekem azt hozta, hogy egy új területen kalandozhattam. Emellett otthon tanítottam online a diákjaimat, illetve a kisfiammal is együtt küzdöttük le az iskolai akadályokat. Meg voltam győződve arról, hogy augusztus 8-án elindíthatjuk a Szép Szó Tábort, nagyon készültünk rá, és amikor július második felében felszaporodott a fertőzöttek száma, akkor az egyesület elnökségének a józanabbik fele meggyőzött arról, hogy le kell fújnunk. Nagyon sajnáltuk ezt meglépni, de abban a levélben, amelyet kiküldtünk a gyerekeknek, megfogalmaztuk, hogy amint lesz rá lehetőség, bepótoljuk a tábort. Ez végre megtörtént, így rendhagyó módon, három hétvégén át táborozunk a gyerekekkel. A hetedikes osztálytól fölfelé péntek este a táborban alszanak a diákok, és szombat estig tartanak a foglalkozások, a kisebbek pedig vasárnap reggel érkeznek. Így nem veszünk el egy teljes hétvégét a résztvevőktől, hogy a tanulásra is jusson idő. Abban is különbözik az idei tábor az előzőektől, hogy mentormódszerrel dolgozunk, vagyis egy mentorra hat-hét gyerek jut. A mentoraink Molnár Krekity Olga, Lőrinc Tímea, Rókus Zoltán, Mess Attila, Raffai Telečki Ágnes, Bartha Júlia, Kormos Irén, Szatmári Melitta, valamint én vagyok. A helyszín is más, mivel a bácsfeketehegyi kultúrotthonba várunk mindenkit.

Hajvert Ákos (A szerző felvétele)

* Nemrég egy, mondhatni, összművészeti előadást készítettetek el, mely az Ének megmarad címet viseli. Mesélnél róla?

— 2019-ben készítettük el ezt a produkciót, és a szándék az volt, hogy egy olyan előadást hozzunk létre, amelyben a versekből indulunk ki, de ne csak azokból álljon az egész, hanem az összművészetek irányába kalandozzunk el. A népi vonalat tűztük ki célul, így került bele népdal és néptánc is. Az érdekessége, hogy egy fiatal barátom, Szakács Tamás néptáncos nemcsak táncosként van jelen a műsorban, hanem koreográfusként is, ráadásul engem is megtáncoltat, én pedig megverseltetem őt. Egy rendkívül jó próbafolyamaton vagyunk túl. A tervünk részben az volt, hogy próbáljuk meg felszabadítani a mi fájdalmas trianoni hangulatunkat, és tekintsünk egy kicsit előre, keressük meg azt, hogy miért kellett így lennie, és miért jó az, hogy így alakult. A válasz természetesen az, hogy nem jó, de meg kell találni ebben a történetben a pozitívumot, például azt, hogy száz év után magyarul beszélgetünk, és a gyerekeinknek is ezt a nyelvet adjuk át. Hordozzuk magunkkal azt az éneket, örömöt és bánatot, amelyet száz évvel ezelőtt kaptunk az őseinktől. Az előadásban a reformkortól indulunk el, és igyekszünk ennek az időszaknak a hangulatát táncban, szövegben és dalban is átadni, majd az I. világháború érintésével eljutunk a máig, illetve egy picit a jövőbe is tekintünk.

* Egyesületvezetőként fontos számodra, hogy időnként más művészeti ággal társítsd a verset?

— Igen, fontos, mert azt gondolom, hogy maga a vers sem csak egy orális megnyilatkozás, hanem egy zene, egy festmény. Amikor a kicsikkel foglalkozom, akkor mindig elmondom nekik, képzeljék el, hogy van előttük egy fehér vászon, melyre elkezdenek festeni, hiszen ugyanígy kell kibontani a szöveget a közönség előtt. Fontos az emberek reakciója, az előadó lelkiállapota, de kiemelten lényeges, hogy a szavaló mit szeretne azon a bizonyos vásznon látni, és ez az együtthatás fogja művé varázsolni a színpadi létet.

Játszva tanulás a Szép Szó Táborban

* Nemrég a szórványban jártatok. Milyen tapasztalatokkal tértetek haza?

— Hihetetlenül kellemes élmény maradt Kúla. Tavaly volt tisztújítás az egyesületben, mely igencsak megduzzadt alkotó és tenni akaró emberekkel. Nemcsak bácsfeketehegyiek és kishegyesiek alkotják az elnökségét, hanem topolyaiak, újvidékiek és óbecseiek is. Színművészek, újságírók és aktív szülők is vannak közöttük, akik segítik a munkánkat, és természetesen itt vannak a régi tagok is, illetve az alapítónk, Molnár Krekity Olga, aki nélkül nem léteznénk, valamint Barta Júlia óvónő, aki a nyolcvan évével elképesztő értékeket és tapasztalatokat hordoz. Azt gondolom, így tud összeállni egy nagyon tevékeny csapat, mely járja Vajdaságot. Kúlán csaknem húsz gyerekkel dolgoztunk, amire nagyon sokat készültünk. Mi alapjában tehetséggondozást folytatunk, de amikor szórványképzésről van szó, akkor idecsatoljuk az anyanyelvi képzést is, melyre Kúlán szerencsére nincs nagy szükség, mert remek tanárok dolgoznak a gyerekekkel, és gyönyörűen működik a helyi kulturális egyesület. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a tanulók ne csak a versekkel foglalkozzanak egész nap, hogy minél változatosabb legyen számukra ez élmény. Molnár Krekity Olgával beszédtechnikáztak, Csík Mónikával verset faragtak, prózát szőttek, illetve író-olvasó találkozójuk is volt vele. Sokat játszottak Mess Attilával, a kisebbek Barta Júliával dolgoztak, valamint én is különféle játékokat vezettem. Másnap Sárközi Noémivel énekeltek, Szakács Tamással táncoltak, Kormos Irénnel dolgoztak, illetve konkrét versválasztás és munka is volt. Ehhez hasonlóan fogjuk felépíteni a székelykevei szórványképzést is, melyet október 17-én és 18-án tartunk meg. Itt a kedvcsinálás a lényeg, hiszen csak akkor lehet a gyerekekkel elmélyülten és izzasztóan foglalkozni, ha kedvet kapnak ehhez a műfajhoz.

Az Ének megmarad csapata: Hajvert Ákos, Kormos Irén, Török Noémi, Fehér Farkas Hajnalka és Szakács Tamás

* Az elmúlt években tapasztaltál-e pozitív vagy negatív irányban változást a gyerekek versre való nyitottságát és az anyanyelvápolást illetően?

— Ha a statisztikát nézem, akkor azt kell mondanom, hogy a gyerekek érdeklődése emelkedő tendenciát mutat a versek és a versmondás iránt. Annak idején 30-40 tanulóval tartottuk meg a Szép Szó Tábort, az idén pedig, ebben a nagyon furcsa COVID-os helyzetben 54 gyerek jelentkezett a táborba, és mi mérhetetlenül örülünk ennek a szép számnak. Tele vagyunk tervekkel, és tudjuk, hogy arra is muszáj felkészülni, hogy a járvány keresztülhúzza őket, ezért a Szép Szó Táborban a többi közt azzal is foglalkozunk, hogyan lehet online verset mondani úgy, hogy az valóban értékelhetővé váljon. Több verseny előttünk áll, melyekre mi igyekszünk olyan módon felkészülni, hogy minőségi előadásmódok szülessenek, és a vírus se álljon a sikerélmény meg a gyerekek közé.