Ennek apropójából Szatmári Melittával, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének frissen megválasztott elnökével beszélgettünk. Szó esett a három évtizede működő szervezet múltjáról és jelenéről, a versmondás közösségépítő szerepéről, valamint a tervekről is.

* Véleménye szerint milyen szerepe van a versnek, az irodalomnak a vajdasági magyar közösség életében?

— Egy Juhász Gyula-idézettel válaszolnék a kérdésre, mert számomra ez jól megfogalmazza a költészet lényegét: „A lélek hőmérője a könyv. Mondd meg, mit olvasol, s megmondom, mi vagy, megmondom, mi az akaratod, célod, vágyad, álmod.” Ez az idézet azt is jelenti, hogy a költészet — és általában az irodalom — rendkívül fontos szerepet tölt be az életünkben, különösen a fiatalokéban, de nem kizárólag az övékben. Tanítóként és versmondóként a költészet mindig közel állt a szívemhez. Gyerekkorom óta foglalkozom versmondással, és ez a szenvedély sok más fiatalt is megfertőzött a környezetemben. Bár különféle hivatásokat űzünk, mindannyian fontosnak tartjuk, hogy ezt az élményt, a költészet szeretetét továbbadjuk. Tanítóként az osztályaimat már elsős koruktól kezdve próbálom megismertetni a versekkel. Mondókákkal kezdünk, majd játékos formában tanulunk kortárs verseket, rövid memoritereket, és mire elérik a harmadik-negyedik osztályt, már képesek önállóan is választani maguknak verseket. Meggyőződésem, hogy kisgyermekkorban a szülők felelőssége, hogy sok verset és mondókát olvassanak a gyerekeknek, mert ez alapozza meg a viszonyukat az irodalomhoz. Később a tanítótól függ, hogy mennyire tudja közel hozni a gyerekekhez a verseket. Ebben a kortárs irodalomnak kiemelt szerepe van, mivel a gyerekek nyelvén szól, így könnyebben magukénak érzik. Versmondóként pedig azt tartom a legfontosabbnak, hogy a választott vers személyes legyen, valamit elmondjon rólunk. Akkor lesz igazán hiteles az előadás, ha a vers egy darabja a saját lelkünknek is.

* Január óta ön vezeti a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületét. Hogyan került kapcsolatba a szervezettel?

— 1994 óta vagyok a tagja. Ott voltam az első Szép Szó Táborban is Tóthfaluban — ez az élmény meghatározó volt számomra. Bár középiskolás éveimben mindez egy kissé háttérbe szorult, a kötődésem az egyesülethez sosem szakadt meg. 2006-ban vettük át a vezetését, akkoriban még nagyon fiatalok voltunk, és nem is igazán tudtuk, mire vállalkoztunk. Az alapító, Molnár Krekity Olga két fiatalnak adta át a stafétabotot, de mivel ők a munkájuk és a karrierjük miatt nem tudtak aktívan részt venni a szervezésben, a működés egy évig stagnált. Ekkor lépett közbe Barta Júlia bácsfeketehegyi, nyugalmazott óvónő, aki nem hagyta, hogy az egyesület megszűnjön. Összehívott egy fiatal csapatot — főként bácsfeketehegyieket, valamint Hajvert Ákost Topolyáról —, és egy drámajátékos foglalkozás során próbáltuk eldönteni, ki milyen szerepben tudná leginkább támogatni az egyesületet. Ákost választottuk elnöknek, engem pedig alelnöknek — így kezdődött a közös munkánk. Amikor megszülettek a gyermekeim, egy kicsit háttérbe vonultam, de a kapcsolat nem szakadt meg: részt vettem a gyűléseken, segítettem a táborok szervezésében, és a versmondó táborban versfelkészítőként dolgoztam. Újvidéken tanítok, ahol a szórványban különösen fontosnak tartom az anyanyelvi kultúra ápolását. Az iskolában versmondó szakkört alakítottam, és útjára indítottam egy versenyt is Kortárs költők gyermekversei címmel. Eleinte az iskola minden magyar diákja részt vehetett, később az alsósokra szűkítettük a mezőnyt, de a verseny mindmáig él. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egyesület bővüljön, hiszen minden elnökségi tag igyekszik új tagokat toborozni.

* Milyen célokat tűzött ki maga elé az elnöki tisztség elvállalásakor?

— Izgalommal és megtiszteltetéssel vállaltam el az elnöki felkérést, hiszen az egyesületet egy kiváló csapat alkotja. Első lépésként kibővítettük az elnökséget, fiatalokat vontunk be a munkába — olyanokat, akik most kezdik vagy épp fejezik egyetemi tanulmányaikat. Fontosnak tartom, hogy általuk is megújulhassunk, és hosszú távon biztos legyen az utánpótlás. Mivel a statútumunk elavult volt, azt is átdolgoztuk. Terveink között szerepel az egyesület harmincéves történetének megírása, ezt Molnár Krekity Olga vállalta, és szeretnénk kiadni a kötetet. Ehhez a kiadói tevékenységet is be kellett emelnünk az új alapszabályba. Emellett egy vajdasági szintű József Attila-kvízt is tervezünk az emlékévhez kapcsolódóan. A már hagyományossá vált rendezvényeinket — a Szép Szó Tábort, a Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozót, valamint az Arcok Üveg Mögött Versfordítások Versmondó Versenyét — természetesen továbbra is megtartjuk.

* Hogyan működik az egyesület, mit kell tudni róla?

— Egyesületünk tehetséggondozó céllal alakult, hogy összefogja a Vajdaságban élő vers- és irodalomkedvelő fiatalokat. A kezdetektől azt terveztük, hogy ernyőszervezetként működjünk, ahol a vers-, irodalom- és pódiumművészet iránt érdeklődő tehetségek találkozhatnak. Jelenleg több műhely működik Vajdaság különböző pontjain — Kishegyesen, Bácsfeketehegyen, Topolyán, Óbecsén, Szabadkán, Zentán, Újvidéken —, ezek mind az egyesületünkhöz tartoznak. Fontosnak tartom, hogy szakmai segítséget nyújtsanak azoknak a gyerekeknek, akik a versmondás és irodalom iránt érdeklődnek. Kiemelt rendezvényünk a Szép Szó Tábor, ahol valóban intenzív, egyhetes munka folyik. Számomra mindig megható látvány, amikor a nyári szünetükből egy hetet arra szánnak a fiatalok, hogy tanuljanak. A Kátai Tanyán verset gyakorló gyerekek, akik fák árnyékában mondják egymásnak a szövegeket, különleges élményt nyújtanak. Ezek a fiatalok másak, mint a kortársaik: itt megtalálják azokat, akikkel közös a szenvedélyük. Az osztályukban talán csak egy-két ilyen gyerek van, itt viszont közösségre lelnek, ahol irodalomról, versekről beszélgethetnek, és meg is oszthatják egymással ezeket az élményeket.

* Milyen készségeket sajátíthat el az, aki részt vesz egy ilyen táborban, vagy bekapcsolódik a versmondó műhely munkájába?

— Nagyon sok fiatal megfordult már nálunk, akik közül több később orvos, színész, pedagógus, rádiós vagy televíziós szakember lett. De számomra nem az a legfontosabb, hogy ki milyen pályát választott, hanem az, amit itt, nálunk tanult meg. A legnagyobb érték talán a szép, tiszta, kifejező beszéd elsajátítása. A táborokban naponta foglalkozunk beszédtechnikával: helyes légzéssel, artikulációval, kiejtéssel. Úgy gondolom, Vajdaságban nincs vagy kevés olyan tábor van, ahol ennyire tudatosan fejlesztik a beszéd minőségét. A nálunk tanuló fiatalok megtanulnak határozottan kiállni mások elé és megszólalni. Ez magabiztosságot ad, mely nemcsak a színpadon, hanem a mindennapi életben is előny. A mai fiataloknak különösen fontos, hogy megtanulják jól képviselni önmagukat — ehhez nálunk kiváló alapokat kapnak.

* Az egyesületnek van-e anyaországi vagy más, határon túli egyesületekkel kapcsolata, hogy az itteni versmondók akár anyaországi vagy határon túli régiókba utazhassanak versmondó versenyekre?

— Folyamatosan küldjük a tagjainkat anyaországi és határon túli versmondó versenyekre. A Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozó például előválogatója a kétévente megrendezett Nemzeti József Attila Vers- és Prózamondó Versenynek, illetve a rangos Radnóti-versenynek is. A vajdasági fiatalok ezekre úgy juthatnak el, ha nálunk jól szerepelnek. A legutóbbi József Attila-versenyen két tagunk is fellépett: Vajda Noa Pálma második helyezést ért el, Szalma Antónia pedig különdíjas lett. Hat vajdasági versenyző kapott meghívást, de csak hárman tudták vállalni az utazást. A költészet napján, a budapesti Nemzeti Színházban megrendezett Versünnepen zentai fiatalok léptek fel, neves színészekkel közösen — ez óriási lehetőség számukra. Szatmárnémetiben is gyakran versenyeznek a mieink, oda is a Dudás Kálmán-verseny válogatóján juthatnak ki. A Magyar Versmondók Egyesületének is tagjai vagyunk, onnan is rendszeresen kapunk meghívásokat.

* Hogyan lehet csatlakozni az egyesülethez?

— A legjobb módja, ha valaki eljön a Szép Szó Táborba, és ott megtapasztalja azt a különleges hangulatot, amelyet mi kínálunk. Tízéves kortól, tehát a második osztály elvégzése után várjuk a gyerekeket. A munka általában öt-hat korcsoportban folyik, és minden évben készül egy csoportos produkció is, a legidősebb korosztály pedig később turnézik Vajdaság-szerte. Az idén például József Attila műveiből állítunk össze egy előadást. A csoportos munka mellett egyéni versfelkészítés is folyik, a tábor során házi versmondó versenyt is szervezünk, és a gyerekeket két verssel készítjük fel az őszi megmérettetésekre.

* Mit üzen az olvasóinknak, miért érdemes verset hallgatni, olvasni, mondani?

— A versolvasással minden embernek a lelke gazdagodik. A mai rohanó világban fontos az, hogy megálljunk egy pillanatra, befelé forduljunk, és feltöltsük a saját lelkünket a versek által.