A rendezvény ünnepi nagymisével kezdődött a Jézus Szentséges Szíve templomban, ahol Czegledi Rudolf polgármester szólt az emlékező közösséghez.

Felidézte, hogy a szerb hadoszlop, 1500 katona és 500 önkéntes, február 1-jén érte el Zenta határát. A megadásra szóló felhívást a város vezetése elutasította. Rövid, véres és elkeseredett harcot követően a gyengén felfegyverzett zentai nemzetőrség megfutamodott. Feladták a várost, ahol általános pánik tört ki: zúgtak a harangok, több helyen tűz keletkezett, a lakosság Szabadka és Szeged irányába menekült. Az itt maradt polgárokra borzalmas események vártak, ugyanis a szerb vezérek 48 órás szabad rablást engedélyeztek csapataiknak. Végül két hétig folytak az erőszakos cselekmények, melyek 2800 áldozatot követeltek.

–Felelősségünk, hogy mindig emlékezzünk. Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a Földön, melyet őseinktől örököltünk és a gyermekeinknek adjuk tovább. Nekünk, akik itt élünk, közös dolgaink vannak ezen a tájon, és ez ad erőt a közösségünknek – emelte ki Czegledi Rudolf.

A szentmise után a megemlékezés a zentai Felsővárosi Köztemetőben folytatódott, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc emléksírhelyénél.

Alkalmi beszédet Molnár Tibor, a Zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa mondott. Kiemelte, a szomorú események előzménye fél évvel korábbra tehető, amikor a forradalom és a szabadságharc kirobbanását követően, 1848 májusában a különböző nemzeti és politikai érdekek következtében a magyarok és a szerbek szembe kerültek egymással. Hangsúlyozta, ez a tragikus esemény volt a szabadságharc során az, ami a legtöbb polgári áldozatot követelte.

–Ismét beigazolódott, hogy a háborúban résztvevők egy része nem tekint érvényesnek semmilyen törvényt, de az erkölcsi normákat sem. Vélt vagy valós sérelmekre indulatból reagál, nem tesz különbséget harcoló katona, hadifogoly és civil között. A szemet szemért, fogat fogért elv sohasem volt, és ma sem jó tanácsadó – figyelmeztetett Molnár Tibor.  

1889-ben, a Szabadka-Zenta vasútvonal építése során előkerültek a kiásott sáncba elhantolt 1849-es áldozatok földi maradványai. Szekfű György városi főjegyző közbenjárására, aki a szabadságharc során maga is hadnagyként szolgált, a város saját költségére exhumáltatta a vasúti pálya nyomvonalába eső emberi maradványokat, átszállíttatta azokat a felsővárosi temetőbe, ahol 1889. április 28-án helyezték őket örök nyugalomra. A továbbiakban adománygyűjtés kezdődött, hogy méltó emlékmű kerüljön az áldozatok tömegsírja fölé.130 évvel ezelőtt, 1893-ban Mindenszentek napján került sor a most is látható fekete obelix felszentelésére.

Az 1848/1849 -es magyar forradalom és szabadságharc zentai áldozatainak emlékhelyénél Magyarország szabadkai főkonzulátusa nevében Balogh György konzul, az MNT képviseletében Rigó Pál Zsófia alelnök és Hugyik Richárd, Zenta község önkormányzata részéről Czegledi Rudolf polgármester koszorúzott. Juhász Attila és Cipó Igor a VMSZ zenta községi szervezete, Homolya Ákos, a Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezete nevében helyezte el a kegyelet virágait.