Nehéz elképzelni, milyen lehet akkora félelemmel élni, amikor folyton attól rettegünk, hogy a test, melyben élünk, mikor mit nem tud gördülékenyen végrehajtani. Állandóan előre feltérképezni a terepet, hogy idejében tudjunk segítséget kérni, hogy megelőzzük a kínos perceket, pillanatokat. Erről a másfajta életről szólnak a fiatal, zentai származású költő, Kormányos Ákos második kötetének versei.
Az ősszel Kormányos Ákos második, Töredezettségmentesítés címet viselő verseskötetét tarthatja majd a kezében az olvasó, viszont a Dombos Fest Dombosi történetek — Remix programjának keretében már bemutatták. A Forum Könyvkiadó Intézet és a Fiatal Írók Szövetsége közös kiadásában megjelent kiadvány a szerző első könyve, a Paraván után ismételten egy testközpontú verseskötet, mely szintén a test hálátlanabbik oldalát hozza közel az olvasóhoz. Ezúttal nem a szégyellnivaló testnedvek, szépséghibák kerülnek nagyító alá, hanem az önállóan mozogni nem tudó test, mely segítségre és akadálymentesítésre szorul a mindennapi közlekedésben. A könyvbemutatón a szerző elmondta, annak ellenére, hogy ő maga is mozgáskorlátozottsággal él, a versek nem kizárólag róla szólnak, nem a saját életét szerette volna a líra által megmutatni. A kötet szerkesztőjével, Losoncz-Kelemen Emesével való beszélgetésből az is kiderült, hogy a könyvben található jobbra zárt sorok a mindennapokból visszaidézett mondatok, és ez a jelenség még inkább erősíti a versek tényszerűségét. Önsajnálatnak, önfeladásnak nyoma sincs a szövegekben. Kormányos Ákos egész egyszerűen csak felsorakoztatja azokat a szituációkat, amelyekbe egy egészséges mozgású ember nem gondol bele, nem érzékeli, hogy milyen erőfeszítésbe kerül feljutni egy lépcsőn, vagy mi mindenről kell lemondania az illetőnek, ha nincs segítsége, támasza, hiszen egyedül képtelen elvégezni a mozdulatsort.
Az olvasó geometriai alakzatban látja a világot, hiszen az lüktet a versekben, hogy milyen formák között kell boldogulnia a lírai énnek. Egy randi előtt nem azon izgul, hogy lesz-e közös témájuk a lánnyal, elcsattan-e az első csók, hanem hogy a lakás tárgyai, berendezései használhatóak lesznek-e számára, megfelelő-e a szék, az asztal, a mosdó mérete, ha pedig nem ő megy máshoz, akkor a nyers valóság torzít bele az éjszakába, hogy férfi létére nem tudja hazakísérni a lányt. Felcserélődnek az erőviszonyok, hiszen a férfi az, akit gondozni kell, mondhatni, tenyéren hordozni, ő lesz a gyengébbik nem a párkapcsolatban, melybe a szülőknek is lehet egy kis beleszólásuk, hiszen ha egy öröklődő betegségről van szó, akkor igyekeznek mielőbb becsukni a kaput a kibontakozásban levő románc előtt. Természetesen nemcsak a szerelem tűnik elérhetetlennek, hanem a szülővé válás vagy a bizonyos épületekbe való bejutás is. Nem lehetett kihagyni a versekből a kritikai hangnemet, hogy mennyi épület nincs akadálymentesítve, ami által a mozgássérültek diszkriminálva vannak.
Mint az első kötetben, ezúttal is Szabó Eszter alkotásai képezik a könyv vizualitását. A beszkennelt húsdarabok nyers őszinteséggel köszönnek vissza ránk a lapokról, mint amilyen kendőzetlenek és sötét hátterűek a versek is.
a kezem vagy a lábam,
hónapokra kellene befeküdnöm a kórházba.
Még soha nem tört el semmim.
Ha nagyon fúj a szél, nem megyek ki az utcára.
Vajon van-e lépcső a panel előtt?
Vajon milyen magasak a székeik,
milyen magas az ágy?
Le kell-e hajolni, hogy segítsek megteríteni,
és be tudok-e lépni a tuskabinba?