Gyermekzsivajtól visszhangzott a tágas park

Kisebbfajta falunap volt Torontálvásárhelyen, Krisztus Urunknak a Juliánus naptár szerinti színeváltozása idejében. Igaz, nem olyan gazdag felhozatalú, mint az elmúlt esztendőben ez idő tájt, amikor az ünnepléshez Biszák Júliát, Zvonko Bogdant és a Rasputyin-együttest is meghívták a szervezők a Debellácsi tavakra, viszont a fiatalabb generáció ezúttal sem panaszkodhatott. Öt napon keresztül pörgött a vidámpark motollája, Vule és Bata lemezlovasok pedig a kilencvenes évek sikerszámait játszották újra az Ilke kávézóban, ahol nemcsak sangria-, illetve sörbemutató volt, hanem az ünnepség zárónapján a fővárosi Akapulko Bend is fellépett. Az Ifjúsági Otthon House-partyval rukkolt ki, végül, a kora esti órákban, a néhai piactér helyén kialakított park egy szegletének pódiumán énekcsoportok váltogatták egymást. Aztán kigyúltak az esti fények. Ezáltal talán csak a vattacukor-készítő legényeknek akadt kevesebb munkájuk, habár a ''ringlispíl”-es, a gumicsúszdás és a lacikonyhás bácsik azért ettől még nem pakoltak össze. No, meg Feri szomszéd sem, aki meglepően gazdag, ízléses, mi több: természetbarát ''kírváj”-, azaz búcsúfia-kínálattal szólította meg az ünnepi kalácstöréssel egybekötött, esti istentiszteletről kiözönlőket.
Ha jól számolja, a fenyőtobozok kereszt, szív és koszorú alakú egymáshoz illesztését az idén februárban kezdte. A forma sokak szerint megkapó volt, majd néhány jó vásár után (immár egy ''öreg bajtárs” társaságában!) a fényképezkedés ötlete sem tűnt annyira idegennek a szomszédtól. Végtére, ilyen helyeket ritkán látogat az iparosengedélyt firtató finánc, s a tévések is inkább az ismertebb részvevők/szervezők véleményére voltak kíváncsiak. A nóta születésétől számítva jócskán mögváltozott, ám mindmáig hírösnek maradt vásárhelyi promenádon.