A város, amely képes a megújulásra

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A város, amely képes a megújulásra

Az ünneplő közönség a himnuszt hallgatja - Szabó Attila fotója,,A várost ünnepeljük ma. A Duna-partit, a Tarcal-hegy lábánál fekvőt. A várost, amelynek története a mohácsi vész előtti időkig nyúlik vissza, de amely - bármely nyelven is említjük - nevében mindig új marad. Újvidék, Novi Sad,...

Az ünneplő közönség a himnuszt hallgatja - Szabó Attila fotója

,,A várost ünnepeljük ma. A Duna-partit, a Tarcal-hegy lábánál fekvőt. A várost, amelynek története a mohácsi vész előtti időkig nyúlik vissza, de amely - bármely nyelven is említjük - nevében mindig új marad. Újvidék, Novi Sad, Neoplanta, Neusatz. Az ide tévedőnek elsőként a folyót és a hegyet, az Alföld egyhangúságát megtörő víz- és kőtömeget mutatja meg az idegenvezető. Azután az épületeket, amelyeket a követ és a vizet felhasználva, az emberi kéz emelt. S az innen távozó az emlékeit őrző képeken is ezeket viszi magával: a Dunát, a várat, a templomot, a hidakat, a palotát.
Nyilván mi is büszkék vagyunk minderre. De ma, amikor a várost ünnepeljük, mégsem a folyót és a hegyet, a vizet és a követ, nem is a várat, a templomot vagy a palotát, hanem az itt élő embert akarjuk ünnepelni. Mindazokat, akik újvidékieknek vallják magukat, és azáltal, hogy kinyilvánítják a városhoz való érzelmi kötődésüket, valami sokkal többet vállalnak. Mindenekelőtt az együttélés hagyományát, a tényt, hogy ezen a tájon bármely nyelven szólalt is meg az itt élő, szomszédja mindig megértette és ugyanazon a nyelven köszöntötte őt. Mi, újvidéki magyarok ma azokat is ünnepeljük, akikben - habár változtak az idők és a korok - volt elegendő tudás, akarat és bátorság, hogy a végvári harcosok elszántságával megőrizzék az ősök nyelvét, és az anyanyelvükhöz való ragaszkodással szavatolják, hogy ma is színesebb, gazdagabb legyen ez a város.” Ezekkel a mondatokkal köszöntötte a két műsorvezető, Erdély Annamária és Tóth Ervin az Újvidéki Színház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséget azon az eseményen, amelyet a magyar szervezetek jegyeztek február elseje, a város napja alkalmából.
Bunyik Zoltánt, a szervezőbizottság elnökét arra kértük, indokolja meg, miért van szükség erre a rendezvényre.
- Évtizedekig az az októberi dátum volt a település ünnepe, amelyen a partizánhadsereg bevonult a városba. Szerencsére ezt tíz-egynéhány évvel ezelőtt törölték, és bevezették február elsejét, amikor Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította Újvidéket. Az erre való emlékezés hosszú ideig úgy zajlott, hogy a város vezetősége meg sem hívta a magyar szervezetek képviselőit, a történelem magyar szempontból fontos eseményeit nem hangsúlyozták kellőképpen. Ezért éreztük, hogy szükség lenne egy magyar rendezvényre is, amelyet természetesen nem a központi ünnepség napján tartunk. Ilyenkor szólunk az itteni magyarság múltjáról és jelenéről, a történelmi hűség követelményét szem előtt tartva összefoglaljuk a város kialakulását. Már az első alkalommal, 2001-ben, amikor a város megfenyegetett minket, hogy ne különcködjünk, ne gettósodjunk, megtelt a színházterem, és ez azóta is így van, vagyis az itteni magyarok fontosnak tartják ezt az eseményt. A jelenlegi radikális hatalom tervezte ugyan a városnap eltörlését és egy másik, novemberi dátum meghatározását, amikor az első világháború után a szerb hadsereg bevonult Újvidékre, de aztán nem tartották célszerűnek a visszarendezést, inkább bevezették az úgynevezett Novemberi Díjat. Igaz, továbbra sem beszélnek sokat február elsejének a jelentőségéről.
Az ünnepi összejövetelt számos vendég tisztelte meg jelenlétével, többek között Drágos Antal, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének tanácsosa, Hercegfalvi József, a szabadkai főkonzulátus konzulja, Pécs testvérváros, Kecskemét város, Baranya megye, valamint a magyarországi szerbek küldöttsége. Az összegyűlteket Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikai főtanácsadója köszöntötte, aki az anyaország új nemzetpolitikájáról beszélt és azt kívánta, hogy minél hamarabb csak a személyazonossági igazolvány felmutatásával közlekedjünk ezen a még meglevő határon át.
A program komolyzenei részében bemutatkozott az Isidor Bajić Zeneiskola középiskolásainak vonószenekara Zima Csaba vezényletével, Zima Krisztina, Hrubenya Martina, Zima Renáta, Argyelán Zsolt, az intézmény tanulói és a Twenty Fingers zongoraduó (Uzelac Aleksandar, Klemm Dávid). Nikolić McConnen Petra és Dániel Krisztina szavalatokkal lépett fel, Molnár Róbert, a színiakadémia hallgatója Karithy segítségével a bizonyítványát igyekezett megmagyarázni, de nagy tapsot kapott az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadjának a csoportja, valamint a Csűrdöngölő népitánc-együttes és a Juhász zenekar is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink