A várandósság kilenc hónapja ambivalens érzésekkel teli. Az öröm, izgatottság, várakozás mellett megjelenhet a bizonytalanság, félelem. Ez természetes, hiszen a gyermek érkezésével megváltozik az addigi élet. Hogy mely érzések vannak túlsúlyban, milyen gondolatok kapcsolódnak a gyermekvárás időszakához, arra a férfi és a nő, a pár egyéni és közös addigi tapasztalatai, jövőbeli elképzelései, tervei is hatnak. Ezekről olvashattak az előző részben. Jelen cikkben is az anyai és az apai érzésekkel foglalkozunk a várandósság időszakában, és az apává válás folyamatáról is olvashatnak.
A három trimeszterben megélt érzések
A várandósság első trimesztere lélektani szempontból hozzávetőlegesen az első három hónap, fő témája anyai oldalról a befogadás, megtartás. A régi időkben ekkor még a legtöbb esetben csak egy sejtés, megérzés volt a megfoganásról — ma az érzékeny teszteknek köszönhetően már a nagyon korai várandósságot is meg lehet állapítani, még a menstruáció elmaradása előtt. Pedig milyen fontosak ezek a megérzések: akik egész korán érzik azt, hogy egy élet fogant meg bennük, önbizalommal lépnek a várandósságba, ami a későbbiekben is erősíti bennük a hitet, hogy képesek a kihordásra, szülésre, felnevelésre. Az első trimeszter azonban érzékeny időszak is, sérülékenynek érezheti magát a nő. Ekkor a szervezet befogadja az új életet, ez esetenként múló rosszulléttel jár, részben az anya immunrendszerének visszafogottabb működése miatt, aki félhet a veszteségtől, így az is természetes, ha a várandósságot még titokban tartják, és majd csak a 12. heti szűrővizsgálat után jelentik be.
A második trimeszter akkor kezdődik, amikor a leendő anya elkezdi érezni a magzat mozgásait — ez egy megbizonyosodás, hogy valóban egy másik élet fejlődik benne. Legtöbbször az apában is ekkor tudatosul a várandósság valódisága. A nő eddig a pontig inkább arról fantáziált, milyen anya lesz majd, hogyan nevelik majd a babájukat, milyen apa lesz a párja, de innentől gondolatai középpontjába a baba kerül: elképzeli, álmodik vele, különféle tulajdonságokkal ruházza fel, értelmezi a mozgását. Ez mind nagyon fontos kapcsolatuk alakulásában.
A test változik, már látszódik a várandósság, ami segíti az anyát az új állapotba való belehelyezkedésbe. Ezzel a környezet is új státuszba helyezi a nőt — a védelem, az óvás kívülről is megérkezik. A legtöbb esetben elmúlnak a kezdeti rosszullétek, így a nő energikusabbnak érzi magát. Ez a szakasz addig tart, amíg az anya magában életképesnek nem tudja magzatát.
A harmadik trimeszter témája anyai oldalról maga a szülés és az elengedés. Ebben az időben újra erőteljesebbek lehetnek az ambivalens érzések: egyrészt nagyon várják a találkozást a babával, másrészt terhesnek élhetik meg ezt az időszakot a testi változások miatt, és fokozottabb lehet a stressz is a szülésre és a végérvényesen bekövetkező változásra gondolva. Az anya ilyenkor visszavonul, készülődik, hogy fogadhassa babáját. Ebben az időben már kevesebbet gondol úgy a babájára, mint a középső időben, így annak ad lehetőséget, hogy a baba olyannak szülessen meg, amilyennek lennie kell — ez az elfogadást erősíti benne.
Kapcsolat a magzattal
A magzat az anya méhében nagyon sokat megtanul a külső környezetről, az anya mentális és fizikai állapotáról, de a családról is, ahová majd érkezik a megszületéssel. A magzat képes a tanulásra, kutatások bizonyítják, hogy nemcsak hallja anyja hangját, de fel is ismeri, és visszaemlékszik azokra a mondókákra, versekre, dalokra, amelyeket az anya várandósan mondott, hallgatott. A megszületés utáni nyolc-kilenc hónapos korra alakul ki a babák kötődési mintázata, ám ennek a gyökerei az anyaméhben megéltekre tehetők.
Az anya különféle csatornákon kommunikál magzatával — ez a biológiai, a viselkedéses és az intuitív csatorna, de újabban idesorolják az ultrahangot is. Részleteiben nem térek ki ezekre, csak általánosságban jegyzem meg, hogy mit is takar ez a kommunikáció. A magzat a véráramon át kap információt anyja hogylétéről, például abból, hogy mennyi és milyen minőségű vér érkezik meg hozzá. Kortyol a magzatvízből, így megtudja, hogy anyja milyen ételeket fogyaszt, milyen ízeket preferál. Csodálatos folytatása ennek az anyatejes táplálás, ahol az anya által fogyasztott étel szintén alakítja a tej ízét. A magzat az időről is tapasztalatot gyűjt, találkozik a napi ritmussal, de ahogy már említettem, tanulja anyja hangját, keze érintésének melegségét a hason át, információkat szerez arról, milyen környezetbe születik majd.
Az anyai stresszt is nagymértékben érzékeli a baba. A tartós depresszió, a kedvezőtlen környezeti feltételek, a magzat elutasítása károsak a magzat fejlődésére nézve, koraszüléshez vezethetnek, és hosszú távon is kockázatot hordoznak bizonyos betegségek esetében. A nagy fokú stresszt átélő anya a megfelelő segítséggel visszafordíthatja ezt az állapotot, ami pedig pozitívan hat magzatára, kettejük kapcsolatára.
Apává válás
A nőben testi szinten és hormonálisan is óriási változás áll be a szülés körüli időszakban, ami segíti az anyai identitás alakulását, de mindig felmerül a kérdés: mi történik mindeközben a férfiakkal, milyen is az apává válás folyamata? Az apaszerep is rengeteget változott az elmúlt évtizedekben. Sokáig a férfi mint családfenntartó vagy tanító volt jelen, de apaképként, apai mintaként nem működött a családban.
Ma azt mondhatjuk, hogy az apaság újraalkotása a feladat, ami szintén nem egyszerű: hiszen a férfinak megmaradt a családfenntartó szerepe, a védelmező biztonság megteremtése, és közben az is elvárás vele szemben, hogy vegye ki a részét a háztartási munkákból, osszák meg a feladatokat, és a szülői szerepében is legyen jelen. Ám ez nemcsak a női oldal igényeként jelenik meg, hanem a férfi részéről is, hiszen a legtöbb férfi szeretne bevonódni, részt venni a családi életben, a gyereknevelésben, de általában az a nehézség, hogy hiányzik ehhez az apai minta.
Lélektani síkon a férfiaknál is három időszakot különítünk el. Az első a várandósság ideje, mely szintén ambivalens érzésekkel teli. A férfi nehezen kapcsolódik a magzathoz, valószínűtlennek érzi jelenlétét, más igények mutatkoznak nála, mint párjánál, a párkapcsolati szerepből át kell lépnie a szülői szerepbe. A második időszak a gyermek megszületése, melyhez felemelő és euforikus érzések kapcsolódhatnak, de a kiszolgáltatottságé és a félelemé is — hogy ezek inkább pozitívak vagy negatívak-e, az főleg az anya szülésélményétől függ. A harmadik rész az újszülött hazaérkezése, mely az apai szerep integrálódása is egyúttal. Ez az egyensúlykeresés időszaka a munka és a család között, a gondozásba való bevonódás és a párkapcsolat átalakulása.
Az apáknak is ugyanakkora támogatásra van szükségük a perinatális időszakban, mint a nőknek, hogy ebben a változásban megtalálják új önmagukat. A támogatás érkezhet a család, pár, egészségügyi személyzet, társadalom részéről, és hormonális oldalról is, hiszen ma már tudjuk, hogy azoknál a férfiaknál, akik bevonódnak a várandósgondozásba, közel vannak párjukhoz, sokat ölelik őket, hormonváltozás áll be. A csökkent tesztoszteronszint pedig segíti az apát abban, hogy gondoskodjon a babáról.
A következő, utolsó részben, a szülés és az azt követő időszak témáját járom körül. Tartsanak velem akkor is!
