A várakozásról

A várakozásról

Nagyon egyszerű, de tetszetős adventi koszorút készítettünk az idén. A négy sárga gyertya mellé szárított narancsszeletek, vadgesztenye és csipkebogyó került. A lányommal kedvtelve pillantunk rá, valahányszor elhaladunk előtte. Vasárnap meggyújtottuk az első gyertyát. Megkezdődött a karácsonyt megelőző varázslatos időszak, amely az örömteli és meghitt készülődés, várakozás jegyében telik. Azaz, csak telne, ha nem kellene az elkövetkező hetekben is állandóan rohanni, gürcölni, gondokkal viaskodni.

Vajon hogyan csinálták a régiek, az őseink, de akár a nagyszüleink is? Hogyan teremtettek maguknak az évnek ebben a szakaszában nyugalmat, békességet? Csendességet a lelkük díszbe öltöztetéséhez? Jó szándékot az út megtalálásához rászoruló embertársaik iránt? Mert nekik egy mosoly, egy érintés, egy szép dal is elegendő volt. Nekünk viszont a reklámok, az ilyenkor aktuális műsorok, a felvetett témák máris azt sugallják, költekezzünk, verjük adósságba magunkat, mert az ünnep csak nagy és drága ajándékokkal igazi.

A szokásokról, hagyományokról olvasgatva jómagam is visszarepültem egy kicsit az időben. A földeken befejeződött a munka, András napján levágták a disznót, a legények, de főleg a lányok már ott őrzik szívükben az édes titkot. Különféle praktikák, jóslatok alkalmazásával ugyanis kiderítették a jövendőbelijük nevét, esetleg azt is, hány év múlva következik be az életüket megváltoztató nagy esemény. Így már könnyebb elviselni a csendes heteket, várni a csodát, a kisded megszületését, majd az új esztendőt és a farsangot. Amikor a bálokban megbizonyosodhatnak róla, igazat „mondott-e” az András napján sütött pogácsa, illetve főzött derelye, pontosabban a beléjük rejtett cédula. Vagy az álom, amelyet a párnájuk alá rejtett almamagokkal láttak. És visszaemlékeznek, hányat is röffent a disznó, amikor megrugdosták az ólját.

De most még csak advent van, korai sötétség, hosszú téli esték. És a legtöbb konyhából a tűzhely is hiányzik, melynek a tetején kellemes illatot árasztva sülhetne az alma lehámozott héja. András sem fehér lovon járt az idén, vagyis nem havat hozott, de még csikorgós fagyot sem, inkább esőt.

Maga az advent szó latin eredetű, jelentése eljövetel, megérkezés, természetesen Jézus születésére utal. A ma emberét azonban emlékeztetni, inteni kell, hogy ne csak a külsőségekre figyeljen. Mert nem elegendő a lakásunkat feldíszíteni és az adventi koszorún minden vasárnap meggyújtani egy-egy gyertyát. A fel-fellobbanó, kapaszkodó, küzdő lángocska másra is figyelmeztet. Ha észrevesszük és méltányoljuk az igyekezetét. A fényét, mely hétről hétre növekszik és jelzi valakinek az érkezését. A hit, a remény, a szeretet és az öröm jegyében. De valóban megtelik-e a szívünk melegséggel?

Mint azoknak az egykori leányzóknak, akik a hajnali misére hívogató harangszó megszólalásakor mézet vagy cukrot ettek, hogy férjet „édesgessenek” maguknak. Vagy december negyedikén Borbála-ágat vágtak, és vízbe állították. Ha kizöldült, akkor repestek a boldogságtól, mert a következő évben minden bizonnyal megkérik a kezüket. A gyermekeket viszont másfajta finomság, az adventi naptár ablakocskái mögé rejtett cukorka, csokoládé, esetleg apró ajándék készteti a napok számlálására. Talán az sem ártana, ha megbújna ott egy-egy szép gondolat, idézet, versike is.

Tizenegy hónap van mögöttünk, a magunkba nézés hetei viszont még előttünk állnak. Csak rajtunk múlik, hogyan gondolunk majd vissza rájuk. Hogy észrevesszük, érzékeljük-e a kék, piros, fehér és lila palástban érkező adventi angyalokat, akik nekünk is segíteni szeretnének. Vagy elüldözzük őket a mosolytalanságunkkal, rosszkedvünkkel, borúlátásunkkal. A magyarázattal, hogy nincs okunk örülni. Pedig csak keresgélni kellene egy kicsit. A szívünkben, a lelkünkben, a gondolatainkban. Mert: „Szent ünnepet akarunk ülni, amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.” (Paul Roth)

Címkék: várakozás, advent
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Vezércikk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A várakozásról
Bánáti Újság
  • CS. BERÁK Benitta
  • 2012.12.19.
  • LXVII. évfolyam 51. szám
A várakozásról
Művelődési Körkép
  • KÁICH Katalin
  • 2012.12.19.
  • LXVII. évfolyam 51. szám
Facebook

Támogatóink