Dr Hausmann Jutta volt a Keresztény Értelmiségi Kör vendége
A Keresztény Értelmiségi Kör szabadkai helyi csoportjának október 9-én megtartott tribünjén az előadó Dr Hausmann Jutta evangélikus egyetemi professzor volt, aki először járt városunkban. Németországban, Leeseringenben született, Hannovertől északnyugatra. Teológiai tanulmányait Göttingenben, Erlangenben és Neuendettelsauban végezte, majd 1986-ban doktorált a Friedrich-Alexander egyetem teológiai fakultásán. Disszertációját Izrael önértékeléséről írta. 1994. óta a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem ószövetségi tanszékének professzora. Mivel Németország északi részén született, életének első szakaszában lutheránusként élt egy lutheránus többségű környezetben. Miután férjhez ment, Bajorországban élt, ahol a lutheránusok mellett jelentős számban élnek katolikusok is. Amikor Budapesten kezdett oktatni, megtapasztalta azt is, mit jelent vallási és nemzeti hovatartozás szemszögéből egyaránt kisebbségben lenni. Ezek az értékes tapasztalatok, a kisebbség előnyeinek és hátrányainak megtapasztalása, megerősítették abban a meggyőződésében, hogy cselekedni kell a párbeszéd lehetőségének életben tartásáért a különböző vallású, kultúrájú emberek, népek között. Mi történik ugyanis, ha megszűnik a párbeszéd? Akkor a megsemmisítés "veszi át a szót", fizikai és lelki szinten, amint azt a II. világháború rendkívül fájdalmasan mutatott meg. Dr Hausmann Jutta számára éppen emiatt lett különösen érdekes, hogy németként bekapcsolódjon a keresztény-zsidó párbeszédbe. 2002-től szervező igazgatója a Goldziher Intézetnek, amelynek névadója a magyar zsidóság talán legnagyobb tudósa, Goldziher Ignácz (1850-1921), a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténet megalapítója. A Goldziher Intézet fő küldetése pedig a monoteista világvallások kutatása, különös tekintettel a kereszténység legfontosabb vallási irányzataira és a zsidóságra.
Dr Hausmann Jutta szabadkai előadásának címe: Lehetőségek, kötelességek és határok a keresztény vallásközi párbeszédben - különös tekintettel a keresztény-zsidó párbeszédre. Mint a téma kiváló ismerője, kifejtette a Szentírás alapján, hogyan viszonyultak az izraeliták a más néphez tartozó, más vallású emberekhez saját országukban és hogyan viszonyultak a szomszédos - alapvetően másvallású - népekhez. Ezdrás könyve és Nehemiás könyve egyaránt a babiloni fogság utáni korszakot (Kr. előtt 500 körüli időszak) mutatja be. Ezekben a könyvekben igen kemény hangú felszólítások olvashatók, amelyek arra vonatkoznak, hogy az idegen nőket, a Babilonból hozott feleségeket el kell küldeni! Arról már nincs beszámoló, hogy ennek a felszólításnak mi volt a visszhangja. Ennek az erőszakos hozzáállásnak ellensúlyozása Ruth könyve, amely pont azt mondja el, hogyan került be az izraeliták közé egy idegen, moabita nő, Ruth, aki Dávid király dédnagyanyja lett! A viszonyulás az idegenhez, a másmilyenhez tehát nagyon különböző lehet a helyzettől, a körülményektől függően. Annak, hogy veszélyesnek tartjuk az idegen, más vallású, más kultúrájú emberekkel folytatott párbeszédet, az alapvető oka mindig ez: féltjük a saját identitásunkat, a saját vallásunkat (vagy a kereszténység esetében egyszerűen felekezeti hovatartozásunkat) és a saját kultúránkat. Állandóan tapasztaljuk tehát a feszültséget a partikularizmus és az individualizmus, az elhatárolódásra és az integrációra való törekvés között. A párbeszéd lehet természetes, más helyzetekben viszont úgy érezhetjük, a párbeszéd veszélyes! Párbeszéd nélkül azonban nem tudunk eljutni az igazság felismerésére. A saját "igazságunk" ugyanis mindig egy része a nagy, abszolút igazságnak. A keresztény ember számára az Igazság - Krisztus személye. Hogyan tudjuk åt képviselni azok számára, akik másképpen gondolkodnak? Mi teszi lehetővé, hogy különböző pontokról érkezve párbeszédet tudjunk folytatni? Tény, hogy magában a Szentírásban is megtalálhatjuk ugyanannak a helyzetnek különböző megközelítését, értékelését. Dávid király személyét például nem egyformán látja a Krónikák és a Királyok könyvének szerzője. A különböző közelítést megtaláljuk az evangéliumokban is, különösen, ha Pál apostol leveleit is összevetjük az evangéliumok beszámolóival. Nincs tehát értelme az olyan megközelítésnek, hogy aki másképpen gondolkodik, másképpen viszonyul az abszolút Igazság egy szeletkéjéhez, az már nem is lehet hívő. A hitről lehet beszélgetni, egészséges, építő párbeszédet folytatni - vitatkozni a hitről azonban egyszerűen nem érdemes.
Dr Hausmann Jutta előadása a hallgatóknak sokat segített abban, hogy a Szentírást ne egymástól függetlennek tűnő részleteiben, hanem összefüggéseit áttekintve értelmezzék. Ez az előadás után feltett kérdésekből, beszélgetésekből világosan kitűnt. Reméljük, hogy ez csak az első, de nem az utolsó alkalom volt, hogy vendégül láthattuk a párbeszéd lelkes szószólóját, dr Hausmann Juttát!