Az Év Pályakezdő Újságírója díjat az idén megosztva Dudás Dániel, a Pannon RTV riportere és Fúró Dénes, a Magyar Szó újságírója vehette át. A Szórványdíjat Bacsik Lőrinc Natália kapta, aki a Hét Nap, a Csernyei Újság és a Kisoroszi Hírmondó munkatársa. Az Év Újságírója elismerést elektronikus média kategóriában Ádám Csilla, az Újvidéki Rádió szerkesztő-műsorvezetője, az írott sajtó kategóriában pedig Gruik Zsuzsa, a Magyar Szó zentai újságírója nyerte el. Életműdíjjal ismerték el Dormán László nyugalmazott fotóriportert és Dudás Károlyt, a Hét Nap korábbi főszerkesztőjét. A Médiadíjat a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Szabadkai Magyar Rádió szerkesztősége kapta.

Dudás Dániel, a Pannon RTV munkatársa színművészként végzett, de az újságírásban találta meg hivatását. A rádióban és a televízióban egyaránt megbízhatóan és magas színvonalon dolgozik. Kartali Rita, a Szabadkai Magyar Rádió főszerkesztő-helyettese méltatásában hangsúlyozta, Dániel alázattal viszonyul a szakmához, nyugodt, derűs kíváncsisággal fordul minden feladat felé, és ez a magatartás ma már ritkaságszámba megy. A szerkesztőség egy jó szándékú, segítőkész kollégát ismert meg benne, aki soha nem hátrál meg a kihívásoktól. Legyen szó kultúráról vagy közéleti témákról, mindig a tőle megszokott higgadtsággal és szakmai igényességgel dolgozik. A napi szerkesztő bármivel is áll elő, válasza szinte mindig ugyanaz — rendben —, majd néhány óra múlva egy átgondolt, kerek anyaggal tér vissza. Kartali Rita szerint még sok kihívás vár rá ebben a nem könnyű szakmában, és ez az elismerés biztosan új lendületet ad számára.

Fúró Dénes, a Magyar Szó újságírója azok közé tartozik, akik a nyomtatott és az online felületeken egyaránt meghatározó szerepet töltenek be. Lackó Varjú Sára, a lap online kiadásának vezető szerkesztője és a szabadkai szerkesztőség vezetője méltatásában kiemelte, Dénes már pályája elején kitűnt tehetségével, de azóta az elhivatottság, megbízhatóság és kivételes munkamorál tette nélkülözhetetlenné. Legyen szó sportról, politikáról vagy kultúráról, minden témában otthonosan mozog. Kollégái szerint nem ismeri a kifogás fogalmát: ha helyettesíteni kell valakit, elsőként jelentkezik, ha váratlan helyzet adódik, azonnal reagál. Csendben, precízen végzi a dolgát, mindig a közösség érdekeit szem előtt tartva. A méltatásban elhangzott, rövid időn belül kulcsemberré vált, a kollégák pedig szívesen dolgoznak vele, mert figyelmes, tisztességes, és mindig lehet rá számítani.

Bacsik Lőrinc Natália, a Hét Nap, a Csernyei Újság és a Kisoroszi Hírmondó munkatársa a szórványban élő újságírók egyik legelhivatottabb képviselője. Évek óta hiánypótló munkát végez Magyarcsernyén és környékén, rendszeresen beszámolva az ott élők mindennapjairól, küzdelmeiről és közösségi eseményeiről. Tóth Lívia, a Hét Nap megbízott főszerkesztője méltatásában úgy fogalmazott, a szórványban dolgozni nemcsak újságírás, hanem küldetés is, melyet Natália nap mint nap vállal. Főzőverseny, kézművesrendezvény vagy színházi előadás — tudósításai ezekről nem hiányoznak. Emellett interjúkat és portrékat készít a közösség számára fontos emberekről. Küldetéséről úgy vallott, hogy szívügye segíteni annak a közösségnek, amelyhez tartozik.

Ádám Csilla, az Újvidéki Rádió szerkesztő-műsorvezetője vehette át Az Év Újságírója díjat az elektronikus média kategóriában. Munkásságát Madár Anikó, a rádió főszerkesztő-helyettese méltatta, kiemelve, Csilla nem a reflektorfényt keresi, hanem csendesen, a háttérben végzi pótolhatatlan munkáját. Pályáját a Temerini Rádióban kezdte, 2015 óta az Újvidéki Rádió meghatározó tagja. Dolgozott parlamenti tudósítóként, hírszerkesztőként, híradós riporterként, készített választási különműsorokat, vezette az egészségügyi műsort, jelenleg társszerkesztője a Faluműsornak, szerkeszti a Délutáni híradót és a Szelence című adást. Csilla terepen érzi otthon magát — emberek között dolgozik, kérdez, figyel, történeteket gyűjt. Műsorait érzékenység, kíváncsiság és elhivatottság jellemzi. A Szelence sorozat az ő ötlete volt, olyan falvakat mutat be, ahol már alig hallani magyar szót. Ezekre a helyekre is elmegy, hogy megszólaltassa az utolsó embert, aki még tud mesélni — majd figyelmesen, empatikusan visszaadja ezeket a történeteket, mert hisz abban, hogy a legapróbb hangokat is meg kell őrizni.

Gruik Zsuzsa munkásságát Homolya Horváth Ágnes, a Magyar Szó zentai szerkesztőségének vezetője méltatta, aki úgy fogalmazott, Zsuzsa a szerkesztők és a lektorok álma, mert ha elküld egy írást, az közlésre kész. Tíz éve aktív újságíró, kezdetben a Képes Ifjúságban publikált, 2018-tól a Magyar Szó munkatársa. Pályafutását már több elismeréssel jutalmazták: az idén januárban másodszor is elnyerte a Külhoni Média a Családért díjat. Szerkesztői szerint nem eseményekre való, akkor tud igazán kibontakozni, ha szabad kezet kap, emberekkel beszélgethet, és mélyre áshat egy-egy történetben. Írásait precizitás, empátia és társadalmi érzékenység jellemzi. A méltatás szerint nemcsak kiváló újságíró, hanem őszinte, egyenes kolléga is, akire mindig lehet számítani.

A médiában elhelyezkedni vágyó fiataloknak szükségük van példaképekre — olyanokra, akik munkájukkal és életútjukkal is irányt mutatnak. Ilyen példaként állhatnak előttük az idei életműdíjasok, köztük Dormán László, akit Léphaft Pál méltatott színes, személyes hangvételű beszédében. Mint fogalmazott, születési évének említésekor homályzónába kerülünk, Dormán kortalan. Volt, hogy saját nagyapjával tévesztették össze. Nem csupán fotóriporter, hanem egy sokágú mesterség hordozója: vásári fényképész, jazzkedvelő, főszakács, zongorahangoló — sőt, prédikátor is lehetett volna. Léphaft szerint Dormán több mint önmaga: egy jelenség. 1944-ben született Bácskossuthfalván, zenét tanult, fotózott, írt, szerkesztett, kiállított — itthon, otthon és külföldön. A méltatásban elhangzott, szundikált és késett Újvidéken, de máshol is, ahol megfordult. Talán nem is baj, azok a vonatok, amelyekről lekésett, rossz irányba tartottak. Fekete-fehér fotói kultúrtörténeti értéket képviselnek, nélkülük nehéz volna pontos képet kapni Bácska, Bánság, Szerémség vagy Baranya közelmúltjáról. Léphaft úgy fogalmazott, hogy amit Dormán nem fotózott le az elmúlt hat évtizedben, az talán nem is létezett. A ’80-as évektől az Újvidéki Színház előadásait örökítette meg, tíz évig a Tanyaszínház munkájában is részt vett. Fotóit több száz kiállításon mutatták be, és több mint száz hazai és nemzetközi elismeréssel jutalmazták. Az utóbbi években életműve digitalizálásán dolgozik, hogy a jövő nemzedékei számára is elérhető maradjon fotógyűjteménye.

A VMÚE Életműdíjának másik idei kitüntetettje a legendás alkotópáros másik tagja, Dudás Károly nyugalmazott újságíró-szerkesztő, a Hét Nap korábbi főszerkesztője, akinek munkásságát Tóth Lívia méltatta. Dudás Károly nemcsak írt, hanem utat is mutatott, magyar utat. A közösségi szerepvállalás mindig fontos szerepet töltött be munkásságában, ez jellemezte vezércikkeit, jegyzeteit, riportjait és interjúit. Markáns véleménye volt arról, hogy az értelmiséginek a kisebbségi sorsban van-e többletfeladata: vajon fel kell-e vállalnia olyan terheket is, amelyek túlmutatnak a szigorúan vett írástudói szerepkörön? Dudás Károly 1947-ben született, szinte egyidős a Hét Nap hetilappal, melynek szerkesztőségében csaknem harminc évet dolgozott. Pályáját a Képes Ifjúságnál kezdte, majd 1983-ban csatlakozott a 7 Nap stábjához. Később az Új Hét Nap, majd a Szabad Hét Nap alapító főszerkesztője lett, végül 2001-től nyugdíjazásáig vezette a Hét Nap szerkesztőségét. Közéleti szerepvállalása is meghatározó volt: a történelmi VMDK, majd a VMSZ alapító tagja, utóbbiban elnökségi tag, alelnök és tanácselnök is volt. Huszonöt évig vezette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget, jelenleg annak tiszteletbeli elnöke. A CMH alapító elnöke, tagja a Magyar Írószövetségnek és a Vajdasági Íróegyesületnek, valamint részt vett a Magyar Nemzeti Tanács munkájában is. Nyolc könyv szerzője, további kettőnek társszerzője. Munkáját számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el.

A Médiadíjat a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Szabadkai Magyar Rádió szerkesztősége kapta, mely közszolgálati rádióként működik, és legfőbb célja a tájékoztatás, a hírszolgáltatás és a tudósítás. Az SZMR tevékenységét Agárdi Gábor, a Pannon RTV megbízott igazgatója méltatta. Az elismerést Dedić Szuzаnna, a rádió főszerkesztője és munkatársai vették át.

A díjátadót Babos Fehér Nórának, a Kormorán együttes énekesnőjének az alkalmi produkciója tette ünnepélyesebbé. A díjazottak a tavalyi évhez hasonlóan az idén is pénzjutalomban részesültek, melyről ezúttal is a Magyar Nemzeti Tanács gondoskodott.