* Hetvenéves az Újvidéki Rádió hangjátékműsora. Az első hangjátékot 1951. január 20-án készítették el, ez volt Molnár Ferenc Marsall című egyfelvonásosa.

— Így van. A drámát Hirschler Ferenc alkalmazta rádióra, Sántha Sándor rendezte, s élőben adták elő az Újvidéki Rádióban, egy mikrofon előtt állva. Ettől a naptól számítjuk a vajdasági magyar hangjáték történetét. Gyorsan beindultak a dolgok, hiszen egy évre rá, 1952-ben már elkészült az első gyermekhangjáték is, Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényének hangjátékváltozatát adták elő, s ezután már rendszeresen, hetente vagy kéthetente lehetett hallgatni különféle hangjátékműsorokat az Újvidéki Rádióban, Szimin Bosán Magdának köszönhetően, aki az egészet elindította. Ő programfőnök, majd a kulturális és szórakoztató műsorok főszerkesztője volt, ezen belül működött a hangjáték-szerkesztőség is.

Varga István rendező és Stanislav Stepanović — Beli hangmérnök a stúdióban

* A színiegyüttes megalakulása előtt kik játszották ezeket a rádiódrámákat, hangjátékokat?

— A rádiódráma első szerkesztője Korom Tibor volt, őt követte Dimitrijević Mara, Horovec Iván és sokan mások. Kezdetben nem voltak saját színészei az Újvidéki Rádiónak, úgyhogy a szabadkai Népszínház, a topolyai Járási Magyar Népszínház, a nagybecskereki Madách Színház művészei, valamint az újvidéki amatőr színészek adták elő a hangjátékokat. De ez már 1953-ban megváltozott, ekkor alakult meg ugyanis a már említett színiegyüttes Lányi István rendező kezdeményezésére. 1953-tól 1992-ig létezett, és már a ’70-es évekre 15-20 tagúra gyarapodott. Több vajdasági színművész volt hosszabb vagy rövidebb ideig tagja. Hogy néhány nevet említsünk: Sántha Sándor, Ádám Olga, Fejes György, Nagygellért János, Nagygellértné Kiss Júlia, Romhányi Ibi, Bocskovics Rózsa, Faragó Árpád, Lőrincz Lajos, Jordán Erzsébet, Gyapjas Mária, Gyapjas János, Sovény Károly, Horváth József, Sinkó István, Tusnek Ottília, Ladik Katalin, Szkopál Béla, Várady Hajnalka, Fischer Károly, Balázs Piri Zoltán, Soltis Lajos, Bicskei István, Daróczi Zsuzsa, Kerekes Valéria, Földi László, Törteli László, Bicskei Elizabetta, Banka Lívia, László Sándor, Kovács Frigyes, Kardos Ibolya, Kovács Etelka.

* Az ebben az időben készült hangjátékokat megőrizte a rádió?

— Magnófelvételek csak 1955 után készültek, de ettől kezdve minden felvétel, több mint háromezer hangjátékfelvétel archiválva van. Ezek között vannak gyermekhangjátékok, mesejátékok, ifjúsági hangjátékok, rövidhangjátékok, felnőtteknek készült hangjátékok, irodalmi estek, több közülük a budapesti rádióval közösen készült. A hangszalagok digitalizálása befejeződött, jelenleg készül a hangjátékok bibliográfiája, reményeink szerint egy éven belül ez a munka be is fejeződik. Többet közülük ismétlünk is az Újvidéki Rádióban. Szeretnénk létrehozni egy digitális hangtárat, s ezek egy részét a hallgatóság számára is elérhetővé tenni.

Jódal Rózsa és Vojislav Despotov dramaturg az ötnyelvű drámai szerkesztőségben

* Ez egy remek ötlet, én magam szívesen belehallgatnék néhány régi felvételbe. Hogyan alakult a ’60-as évek után a hangjáték-szerkesztőség sorsa?

— 1965 decemberében felavatták a rádió M Stúdióját, megalakult a kamaraszínpad, úgyhogy lehetőség nyílt nyilvános előadások megszervezésére. Közönség előtt folyt a felvételkészítés, több drámát színdarabként adtak elő, melyből utána elkészítették a hangjátékváltozatot is. Ez alapozta meg az Újvidéki Színház létrejöttét, amit a rádió szerkesztői, köztük is főleg Szimin Bosán Magda indítványoztak.

* A hangjátékoknak rendezői is voltak. Ők is állandó tagjai voltak a szerkesztőségnek?

— Nagy részük igen. Akkor közülük is említsünk meg néhány fontosabb nevet: Hirschler Ferenc, Garay Béla, Lányi István, Pataki László, Nagy József, Sántha Sándor, Németh P. István, Virág Mihály, Varga István, aki aztán a színiegyüttes vezetője is lett évtizedekig, nyugdíjba vonulása után az ő feladatát vette át Vajda Tibor. Mellettük még Gellér Tibor, Bambach Róbert, Szilágyi László, Hernyák György is voltak a társulat tagjai. A hangjátékok mellett egyébként nagyszámú vidám műsor, kabaré, rádióregény, irodalmi műsor, iskolarádió, gyermekműsor is készült, s a színészek és a rendezők ezekből is kivették részüket.

Jódal Rózsa és Kovács József a hangjátékműsorok 60. évfordulóján

* Érdekes, hogy szerb hangjátékok csak évekkel később készültek.

— Bizony. A drámai szerkesztőségnek Deák Ferenc lett a szerkesztője és a dramaturgja, később, 1976-ban Fülöp Gábor is csatlakozott a szerkesztőséghez, a gyermekhangjátékokat és a mesejátékokat Argyelán István és Szimin Bosán Magda szerkesztette, s csak ebben az évben, 1976-ban indult el a szerb nyelvű rádiódráma gyártása az Újvidéki Rádióban, két évre rá pedig megalakult egy többnyelvű drámai szerkesztőség. Első körben csak szerb és magyar, majd néhány éven belül szlovák, ruszin és román hangjátékok is készültek. 1981-től hetente öt magyar nyelvű drámaműsor volt a rádióban, ekkor Fülöp Gábor vezette ezt a részleget. Volt kísérleti hangjátékterminus, ifjúsági hangjáték, melyet ekkor már Jódal Rózsa szerkesztett. Argyelán István nyugdíjaztatása után a mesejátékok szerkesztője Joó Patkó Margit lett. 1988-ban pedig elindult egy új műsor, a rövidhangjáték, melynek gyártását Fülöp Ágnes és Krnács Erika irányította.

* Említette, hogy jó volt az együttműködés a budapesti rádióval is.

— Évente több alkalommal mentek Budapestre a mi színészeink bemutatni a vajdasági magyar írókat, s ugyanígy, hozzánk is jöttek magyarországi színészek, hogy a hallgatók megismerhessék az anyaország íróit. Ezeket a műsorokat az M Stúdióban vették fel, Böndör Pál irányításával.

Nagygellért János és Sántha Sándor

* Ön mikor került a rádióhoz?

— 1982-ben kezdtem el itt dolgozni mint a felnőtthangjátékok szerkesztője. Ez volt az egyik legszebb időszak, egészen 1992-ig, ekkoriban olyan harmincfős volt a magyar dráma szerkesztősége. A ’80-as évek vége felé aztán megjelentek az anyagi gondok, s évről évre nehezebb volt műsort készíteni. 1992-ben többen is távoztak a rádióból, felszámolták a színiegyüttest, lecsökkentették a munkatársak számát. Nyolc évig, 1999-ig még működött a szerkesztőség, aztán 1999 áprilisában a bombázáskor megszüntették előbb öt hónapra, s amikor újraindult volna, sajnos csak öt-hat embert hívtak vissza. Ez a kis szerkesztőség működött 2005-ig.

* De működött. S ez azért nagy szó.

— Lelkes csapat volt ez mindig is. A hangjátékműsorok terminusai mindvégig megmaradtak, függetlenül attól, hogy hány ember dolgozott a szerkesztőségben, volt-e hangjáték-szerkesztőség, vagy sem. 2005-ben azonban felszámolták az ötnyelvű drámai részleget, azt mondták, többet nincs rá szükség, Fischer Károly nyugdíjba ment, Matkó Margit és jómagam pedig a magyar szerkesztőségbe. Vajda Tibor, Balázs Piri Zoltán és Tóth Nándor, a szervezőnk kényszerből távozott. Egy ideig nem készült új hangjáték, a régieket sugározta a rádió. Csak néhány alkalmi produkció született: a Művészeti Akadémiával való együttműködésnek köszönhetően létre tudtunk hozni néhány hangjátékot.

Nagygellértné Kiss Júlia, Szimin Bosán Magda, László Sándor, Banka Lívia, Balázs Piri Zoltán és Kardos Ibolya (nyilvános vidámest az M Stúdióban)

* Akkor, azt hiszem, ezek voltak a legnehezebb évek.

— Így van. 2010-ben ugyanis újjáéledt a hangjátékgyártás, és bár külön szerkesztőség még nem volt, de a nyelvi szerkesztőségeken belül a szerb és a magyar dráma újraindult. Én is ekkor kezdtem újra a hangjátékon dolgozni. Nem volt hiány anyagiakban sem, minden újraindult, öt év alatt 70 rádiódráma készült, ami igen szép szám. 2015-ben pedig újraalakult egy kis kétnyelvű tévé- és drámaszerkesztőség a Vajdasági RTV-n belül. Annyira kicsi, hogy hárman vagyunk (nevet), azaz picivel többen, de ők a filmen dolgoznak. Ennek a csapatnak lettem a főszerkesztője. Nem könnyű rendező, szerkesztő, dramaturg, lektor, gyártásvezető és szervező nélkül dolgozni, külmunkatársakkal oldjuk meg, de nem panaszkodom, hiszen 61 magyar hangjátékot sikerült elkészítenünk azóta. Két mesejátéksorozat is készült, Csík Mónika Szekrénylakók és Mészáros Anikó Epreskerti mesék című könyvéből, a jubileumot pedig egy ifjúsági sorozattal, a Klotyókémekkel ünnepeljük, melyet Krizsán Szilvia írt. Tervben van egy könyv is, melyben régi kollégák mesélnek, illetve készítettem portréműsorokat rendezőkkel, színészekkel, szerkesztőkkel, akik itt dolgoztak, ezeket már lehet hallani pénteken 11 órától az Újvidéki Rádióban. Készülnek az új hangjátékok, dolgozunk, a lendület és a lelkesedés továbbra is kitart.

* Hát akkor még legalább kétszer hetven évet kívánok a vajdasági magyar hangjátékoknak!

A Hét Nap következő számában Vajda Tibor és Jódal Rózsa mesél az Újvidéki Rádió drámaszerkesztőségében töltött évekről.

Vajda Tibor

Vajda Tibor nyolcévesen került a rádió csapatába, s negyven évet töltött el ott. Szó szerint ott nőtt fel.

— Még csak hároméves voltam, amikor az újvidéki református templomban szavaltam karácsonykor. Az iskolában a tanító nénim hamar rájött, hogy van hozzá érzékem, s amikor a rádió egy gyermekhangot keresett a Tavasz Jánoska elindul című darabhoz, beajánlott. Így kerültem az Újvidéki Rádióba. Minden kis partizánt, futárt én játszottam. Hetente egyszer meghaltam. (Nevet.) Számomra ez a csodák csodája volt. Akkoriban egy ócska, szürke helyiség volt a stúdió, volt egy szélgép (melyet tekerni kellett), pléhlemezek, hogy tudjuk imitálni a vihar hangját, és egy darab mikrofon. Csodáltam azokat a felnőtteket, akik körülállták, és hihetetlen hosszú szövegeket bakizás nélkül olvastak fel. Akkoriban nem vették fel a hangjátékokat, élőben ment — meséli Tibor, aki tizenkilenc éves koráig színészként volt tagja az Újvidéki Rádió drámaszerkesztőségének, és mint mondja, akkoriban a rádió az volt, ami ma a tévé, így sokan ismerték, ami igen imponáló volt egy fiatal számára. — A hangjáték azoknak készül, akiknek van fantáziájuk. Itt nincs minden a szádba rágva, nem látod a főszereplőket, a helyszínt, mint a filmben. Itt csak a hang van, s annak a fantáziája, aki csinálja, és aki hallgatja. Az a szürke szoba egyszer világűr volt, másszor tengerpart. Aki a rádióban dolgozott, az megtanult szépen beszélni magyarul, pontosan ejtette a szavakat. És nemcsak mi, hanem azok is, akik a hangjátékokat hallgatták, hiszen akkoriban csak a rádiót hallgatták. Örülök, hogy ehhez hozzájárulhattam. A másik lényeges dolog, hogy akkoriban a rádió azért is volt fontos, mert megismertette az embereket a kortárs magyar irodalommal a hangjátékok révén. Akkor erre volt szükség. Most más időket élünk. Akkor Horovec Iván, Hoffman Rózsa, Argyelán István és főleg Szimin Bosán Magda felismerték ennek fontosságát.

Fejes György, Váradi Hajnalka (Saffer Pál Éjjeli járatának felvétele, 1968)

Vajda Tibor kiemelte a Rádióiskolákat, ezekből annyi készült, ahány munkanap van az iskolában. Regényeket dramatizáltak s adtak elő. Tibor később színészből rendezővé avanzsált.

— Éppen a gyermek Csajkovszkijt játszottam, s összekülönböztem Varga Istvánnal, aki azt kérte, hogy a karakterem veszekedjen az apjával. Én azonban utánaolvastam Csajkovszkijnak, és megtudtam, hogy apja ellentmondást nem tűrő katonatiszt volt, nem lehetett vele veszekedni. Pista azt mondta, hogy ez rendben van, de ő a rendező, nála lehet. Visszaadtam a szöveget, és nem játszottam. Akkor döntöttem el, hogy inkább rendező leszek. Nagymamám vallásos volt, mindig azt hallgattam tőle, hogy minden isten akarata szerint történik. Gyerekként azt mondtam, hogy akkor én isten akarok lenni. Megkérdeztem apámat, hol lehetne istennek tanulni. Ő hithű kommunista volt, közölte, hogy ilyen iskola nincsen. Később rájöttem, hogy ha rendező vagyok, akkor legalábbis addig, amíg az előadást csinálom, én vagyok az isten, az én akaratom érvényesül. (Nevet.)

A rádió hangtechnikusai fanatikus emberek voltak, és mivel akkoriban még nem lehetett egy kattintással elérni az interneten a különféle hangeffektusokat, egy üstdob és egy léggömb segítségével hozták létre egy rakéta kilövésének hangját.

A hangjátékműsor 30. évfordulójának ünnepsége az M stúdióban

— Éppen a szív dobogásának hangjára volt szükségünk, s a saját szíved nem veheted fel, mert bezavar minden, a ruha, a légzés stb. Ezt úgy oldottuk meg, hogy egy lavórba 10 cm-nyi motorolajat öntöttünk, majd egy nagy kaniszterből erre elkezdtük önteni a többit. Ahogy kibuggyant az olaj, olyan hangot kaptunk, mint amikor a szív pumpálja a vért. Ebből egymás után vágtunk hármat-négyet, és megvolt a szívhang. Az erdőben kidőlő fa hangját pedig úgy alkottuk meg, hogy egy asztalt beterítettünk WC-papírral, s egy papírtörlőt téptünk el nagyon lassan, ez imitálta a gyökerek szakadását, a gurigát pedig a papírokra döntve megkaptuk a lombokon átzuhanó, dőlő fa hangját. Mindent megtettünk a hangjátékokért. Fanatikusok voltuk. Mrożek Kartotékjának hangjátékához egy 45 másodperces spiccet készítettünk Ivánnal, délután fél 4-kor kezdtük, és nem vettük észre, hogy elmúlt az egész éjszaka, már jöttek a kollégák reggel a munkába, mi még mindig dolgoztunk. A szélzúgáshoz csak kinyitottuk a stúdió ajtaját, s a huzat hangját használtuk, de vettünk fel hangjátékot kocsiban Újvidékről Nagybecskerekre utazva vagy kikötött csónakban evezve is. Szép korszak volt. Majdnem 900 hangjátékot rendeztem az Újvidéki Rádióban. A mai napig bennem élnek az emlékek. Ezt csak az érezheti, aki akkor ott dolgozott, a korban, amikor lehetett és kellett is gondolkodni — zárja mondandóját Tibor.

Ladik Katalin, Lakner Edit, Vajda Tibor és Krizsán Szilvia (Ladik Katalin Ébredés a senki földjén című hangjátékának felvétele, 2019)

A gyermek- és ifjúsági hangjátékokat sok éven keresztül szerkesztette Jódal Rózsa, aki a mai napig bedolgozik az Újvidéki Rádió szerkesztőségébe, például ő dramatizálta Mészáros Anikó Epreskerti mesék című könyvét, melyből nemrég hangjáték készült. 

— Húsz évig voltam forumos újságíró, 1960-tól 1980-ig. Deák Ferenc hívott át az Újvidéki Rádióba, mert az egyik dramaturg éppen akkor nyugdíjba ment. Nyugdíjazásomig ott dolgoztam. Úgy éreztem, rám fér egy kis változás, új légkör, új emberek, új munkakör. Előtte is gyermekrovatom volt, s a rádióban is, így az nem változott. Nagyon szerettem mindkét helyen dolgozni. Ötnyelvűvé vált a rádió drámaszerkesztősége, jó volt az együttműködésünk. Emlékeztem a Nemecsek Gyermekszínjátszó Együttesre, mely jól működött, de megszűnt, úgyhogy javasoltam a főszerkesztőnek, indítsuk újra, s legyen ez is ötnyelvű. Pályázatot hirdettünk, és felvételit, melyre rengeteg fiatal jelentkezett. Újraalakultak a gyermekszínjátszók, volt tagsági könyvük, melyben ott állt, mit játszottak, melyik volt a fő-, melyik a mellékszerep, az újvidéki tanszék munkatársai is jártak hozzájuk, beszédtechnikát tanítottak nekik. Ferenczi Jenő foglalkozott leghosszabb ideig a Nemecsek csapatával, járta az iskolákat, s a legtehetségesebb gyerekeket gyűjtötte össze — meséli Jódal Rózsa. 

A gyermekműsorokat is kimozdították a szerkesztőségből, többször utaztak vidéki iskolákba, melyekben a tanulók élőben hallgatták a hangjátékokat, utána pedig beszélgettek a gyerekszínészekkel, kortársaikkal.

Lakner Edit szerkesztő-dramaturg és Milorad Ićitović hangmérnök a stúdióban

— A hangfelvevő valósággal ámulatba ejtette őket, mindenki nagyon élvezte ezeket az alkalmakat. Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy a sok írónk közül csak kevesen írnak gyermekeknek, úgyhogy körbetelefonáltam őket, és felkértem, hogy írjanak gyermek- vagy ifjúsági szöveget, melyből hangjáték készülhet. Volt, aki nem állt kötélnek, és nem is mindenki tud gyerekeknek írni, de sokan vállalták. Brasnyó István például ontotta a gyermekdrámákat. Olyan szerzők kezdtek írni, akik addig gyermekirodalomban nem voltak jártasak. Herceg János, Juhász Erzsébet, Böndör Pál, Kontra Ferenc, Dudás Károly, aki a kedvemért megírta a Gyalogtörök első változatát, s aztán első díjat is nyert vele egy regénypályázaton. Az eredeti Gyalogtörök azonban gyerekhangjáték volt. Én magam is rengeteg ifjúsági hangjátékot írtam, ha már ott voltam, de már előtte is kacérkodtam a rádiózás gondolatával, 1969-ben például az Újvidéki Rádió hangjátékpályázatot hirdetett, melyen első díjas lettem Az A 5-ös épület titkával, melyet utána két kötetben is kiadtak. Egyébként szerintem ma megint hiány van gyermekirodalomban — emlékezik Jódal Rózsa.

Lőrincz Lajos és Tusnek Ottília

Egy hangjáték elkészítése nagyon összetett munka, több ember dolgozott a szövegen, mire adásba kerülhetett.

— A szerzőtől rendelt szöveget először is átdolgozta egy dramaturg, természetesen az íróval egyeztetve. Aztán lektorhoz került, és csak ekkor kezdődhettek a próbák, mint egy színházban, rendezővel, színészekkel, majd ezt követte a felvétel, de sokszor még ilyenkor is javítottunk. Szerettem dolgozni a szövegeken, s a felvételeken is mindig jelen voltam. Akkoriban technikailag is nagyon jól fel volt szerelve a szerkesztőség. A legújabb gépeket vásárolták meg, mindenhonnan a csodájukra jártak. Volt egy gép, mely a színész hangját például mackóhangra alakította. Persze ma ez már nem akkora szó, de akkoriban újdonságnak számított. Megvolt a kedv, az ötlet és a pénz is a fejlődéshez. Ez volt a hangjátékok virágkora, mely sajnos fokozatosan leépült.

Jódal Rózsa hiányolja a magyarról szerbre fordított irodalmi alkotásokat, hogy kölcsönösen megismerhessük egymás irodalmát, legyen szó gyermek- vagy felnőttírásokról.

Jordán Erzsébet, Ferenczi Jenő, Ádám Olga, Horváth József, Boros Mirjana, Boros István, Horváth Rózsa és Sovény Károly a mikrofon előtt 

— Sok jó fordítónk volt: Szilágyi Károly és Borbély János számított a legjobbnak. Sokan írtak gyerekhangjátékokat, és sokan fordítottak is szerbről. S a gyermek-tévéjátékokat is hiányolom. Minden gyermek szerette a Csali és Fülit, mely egy rókáról meg egy nyúlról szólt. Faragó Árpád és felesége, Bocskovics Rózsa játszották. Más időket élünk, ami nem feltétlenül baj, de ezek a dolgok hiányoznak.

Ezúton is kívánunk még sok-sok születésnapot az Újvidéki Rádió drámaszerkesztőségének és rengeteg új hangjátékot nekünk, hallgatóknak!