A magyarcsernyei Sólyom Vadászegyesület nemrégiben tartotta meg évi közgyűlését a vadászcsárdában. Csúcs Csaba harmadik éve elnöke az egyesületnek, őt kérdeztem a civil szervezet tevékenységéről.

– Az egyesületnek 33 tagja van, de az idén 4 új is lesz. A vadászat nemcsak abból áll, hogy felvesszük a puskát, kimegyünk a vadászterületre, és lövöldözünk, hanem a vadásznak az is dolga, hogy foglalkozzon a vadakkal. Télen etesse őket, nyáron, amikor szárazság van, hordjon a területekre ivóvizet. Hozzánk nem tartozik nagy terület, 3300 hektár, melyen belül 100 hektáros erdő van. Nagyon fontos a búvóhely a vadaknak, ezért is szorgalmazzuk a fásítás szükségességét. Sakálokból sajnos egyre több van, és nagy pusztítást végeznek. A fácánállományunk csökkent, ezt próbáljuk valahogy pótolni, a nyúlpopulációban viszont növekedést észleltünk. Az is elmondható, hogy az őz- és a vaddisznóállományunk stagnál. Az elmúlt években Romániában megjelent a sertéspestis, de szerencsére a mi vadászterületünkre nem jutott el. Tavaly az egyik környékbeli faluban, Nakovón (Nákófalva) hatalmas madárveszteségről olvastunk, hallottunk. Sajnos vannak olyan mezőgazdasági termelők, akik nem figyelnek a vegyszerek megfelelő használatára, ezért a vadállomány kárára dolgoznak. Nagyon fontos, hogy a földművesek óvják a környezetünket, és ne ártsanak a vadállatoknak.

Csúcs Csaba

* A mostani közgyűlésre kiket hívtak meg?

– Természetesen jelen vannak az egyesületünk vadászai, a környező települések vadászegyesületeinek tagjai, és a helyi civil szervezetek képviselőit is meghívtuk. Nagyon jó a kapcsolatunk a kultúregyesülettel, a hagyományápolókkal, a nőszervezettel és a kézimunkacsoporttal. A nők ilyenkor segítenek kávét főzni, elmosogatni. Az önkéntes tűzoltók vállalták, hogy a kiszolgálásban, tálalásban vesznek részt. A vadhúsból készült vacsorát Kasza József és id. Rajkovits Lajos vadászok főzték. A vacsora mellé a zenéről a nagykikindai Vidám Fiúk gondoskodik, mely zenekarral elégedettek vagyunk, hiszen mindig remek hangulatot teremt.

* Az elmúlt héten megvendégelték a helyi óvodásokat, általános iskolásokat. Mesélne erről is?

– Amióta elnöke vagyok a vadászegyletnek, megszervezzük, hogy a tavaszi futóverseny után megvendégeljük a gyerekeket. Tavaly hamburgert készítettünk nekik, az idén pedig hot doggal és üdítővel kedveskedtünk. A hozzávalókat kihoztuk a futballpályára, s miután megvolt az eredményhirdetés, körbekínáltuk a résztvevőket és az iskola dolgozóit. Fontosnak tartjuk az együttműködést az iskolával és a helyi civil szervezetekkel. Amiben tudjuk, segítjük egymást. Mi ezzel a gesztussal szeretnénk ösztönözni a gyerekeket, hogy minél többet mozogjanak, sportoljanak. Illetve bízunk benne, hogy felnőve többen is csatlakozni fognak a vadászegyesülethez.

A középiskolás Bugyi Réka is az idén válik a vadásztársaság igazi tagjává. Női vadász nincs még a faluban, ezért is tűnik rendkívülinek és már-már szenzációnak Réka esete. A fiatal lány a magyarországi, csongrádi Alföldi ASzC Bársony István Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tanulója, de minden hétvégén hazajár a szülőfalujába.

Bugyi Réka

* Erdésznek készülsz. Az iskolai tanulmányaidból mi mindent tudsz felhasználni vadászatkor?

– Igazából szinte mindent, illetve a vadászati tapasztalatomat is alkalmazni tudom órán, illetve a dolgozatoknál. A céllövészetet, melyet nagyon szeretek, az iskolában és itthon is tudtam gyakorolni.

* Miért szeretnél vadász lenni?

– Apukám is vadász, a nagyapám is az volt. Ebben nőttem fel, már kisgyerekként elhatároztam, ha nagy leszek, én is ezzel szeretnék foglalkozni. Az idén töltöm be a 18. életévemet, és ez az egyik feltétele, hogy vadász- és fegyvervizsgát tegyek, de természetesen orvosi alkalmassági vizsgára is szükség van. Remélem, ezt mind sikerül a nyár folyamán megcsinálnom. A sörétes puska a legfontosabb nekem, mivel nálunk az apróvad a jellemzőbb, illetve nyár végén kezdődik a fürj idénye, mely madarat szintén sörétes fegyverrel veszünk célba. Legjobban fogolyra szeretnék vadászni, de nálunk ez annyira nem elterjedt, mint például Magyarországon, illetve elég szigorú szabályokhoz kötött. Már többször voltam kint vadra lesni apával, és már az esti vadászat légkörét is megszoktam. Kezdetben volt bennem egy kis félsz, de most már egyre jobban várom, hogy én is igazi tagja legyek a vadásztársaságnak. A nagytatám sajnos már nem él, pedig ő mindig is biztatott, hogy legyek vadász. Ezért is szeretném teljesíteni a neki tett ígéretemet.

A vadászegyesület néhány tagja

* Mi a helyzet a vadakból készült ételekkel? Gondolom, sűrűn kerül ilyen azt asztalra otthon.

– A vadhúsból készült ételeket nagyon szeretem, sőt, apával már többször főztem vadas ételt bográcsban. Kedvencem az őzpörkölt.

* A vadászokat általában vadászkutyával képzeljük el. Neked van-e már?

– Idővel én is szeretnék vadászkutyát tartani, de most az iskola mellett nincs erre időm. Azt azonban elmondhatom, hogy a vágyam egy drótszőrű magyar vizsla.

* Eddig az apukádat említetted, de az anyukád mit szólt a döntésedhez?

– Ő mindig azt mondta, azt csináljam, amit szeretek. Az egész eddigi életemben mellettem állt, és támogatott.

Rékának van egy tízéves húga, akiről szintén azt hallottam, hogy szeretne vadász lenni. Lehet, hogy egyre több lány fogja követni példájukat. A leírtakból kiderül, nem könnyű vadásznak lenni, de akinek legalább az egyik felmenője vadász, az könnyen kap kedvet hozzá. Ami rendjén is van.

A vacsora mindenkinek ízlett

A magyarcsernyei Sólyom Vadászegyesület felvételei