Az önkéntesek néhány tagja a védőöltözékben (az első sorban Lívia, Katalin és Mónika)

Az emberfeletti hatalmakhoz, szentekhez fohászkodás egyidős az emberiséggel. Különösen baj, vész esetén kérték segítségüket a vigaszra szorulók elűzni a rosszat, leküzdeni a csapásokat, amikor az emberi erő és akarat már kevésnek bizonyult. Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, a ,,tűz katonájá"-nak a kultuszát. Szent Flórián alakjával a világon sok helyen találkozhatunk. Templomokban, házak falába süllyesztve, köztereken áll a római katona szobra, aki rocskából önti a vizet az égő ház tetejére. Tűzoltóelődeink védőszentjükként tisztelték, díszünnepként ülték meg május 4-ét, Flórián napját, s a tűzoltók ma is főhajtással tisztelegnek alakja előtt. A Flórián-legenda valós alapokon nyugszik. Flórián történelmi személy, vértanúhalálának történetét a kódexek megőrizték. Florianus Felső-Ausztria területén született a III. század második felében. Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, és tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán. A keresztények üldöztetése idején Florianus katonái közül is elfogtak negyvenet, és hosszú kínzások után tömlöcbe vetették őket. Florianus a börtönbe vetett 40 társa mellé állt, magát is kereszténynek vallva. Ekkor malomkővel a nyakában 304. május 4-én az Enns folyóba vetették. Egy asszony megtalálta a holttestét, majd titokban eltemették. Sírja fölé a IX. században oltárt emeltek, majd kolostort építettek. Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védőszentként is tisztelték. Később az egyre szaporodó, egész falvakat, városokat elpusztító tűzvészek nyomán egyre több kép, szobor vagy kápolna készült, szentmiséket tartottak, melyeken az önkéntes tűzoltóegyletek tagjai szervezetten vettek részt. Felénk, a Délvidéken a kommunisták uralmának fél évszázada alatt ennek a hagyománynak a folytonossága megszakadt. Az utóbbi években történnek ugyan tétova lépések - különösen a magyar településeken, így Kishegyesen is - annak érdekében, hogy az önkéntes tűzoltóegyletek visszatérjenek a létezésük forrást adó hagyományok egyházi vonatkozásához, az alapvető emberi értékekhez, melyek az együtt érzés, a segítőkészség érzését mélyíti el. Településeinken azonban az egyletek többsége még mindig a jugoszláv tűzoltóság (szeptemberre kitűzött) napját igyekszik megtartani, pedig legtöbb helyen egyesületüket civil szervezetként is bejegyeztették, mert érzik, tudják, külföldi támogatásra csak az államtól független egyesületek pályázhatnak.
Gunarason 1925-ben alakult meg az Önkéntes Tűzoltótestület. Abban az évben, amikor egyébként a Kisboldogasszony-templomot is felépítették és felszentelték. A nyári hónapokban, aratás idején a tűzvédelmi ügyeletet még a hatvanas-hetvenes években is éjszakánként a templomtoronyban tartották.
- Ma már a pobedai mezőgazdasági birtok silótornyából tartják szemmel a környéket, és telefonon vagy adóvevőn riasztják a helyi önkénteseket - mondja KONCZ József, a tűzoltótestület elnökségi tagja. Legutóbb a kilencvenes évek végén volt erre szükség, amikor két háznál is oltani kellett. Ilyenkor mindig a testület felnőtt tagjai irányítják a tűzoltásra összefutó emberek munkáját.
- A falunak 1982-ig lóvontatású fecskendezőgépe volt. Akkor kaptuk a rádióval felszerelt tűzoltókocsit. És bár a felszerelésünk még mindig hiányos, egyre több gyermeknek, fiatalnak tudjuk megtanítani a tűzvédelem alapjait. A fiatalokat versenyekre készítjük fel, és eddig nemcsak községi meg körzeti versenyeken, hanem országos és nemzetközi szintűn is megállták helyüket - mondja MARTINOVIC Eleonóra, aki ,,civilben" a helyi általános iskola igazgatónője.
- A 2002-beli országos versenyen elért eredményünk alapján a rákövetkező évben részt vehettünk az Ausztriában, Kopfenbergben megrendezett nemzetközi megmérettetésen. A hatvan csapat közül a huszonkilencedikek lettünk - számol be a verseny három résztvevője, HORVÁTH Lívia, KOVÁCS Katalin és POSZTÓS Mónika, akik azóta már a középiskolai tanulmányaiknak a végéhez közelednek. Lívia Zomborban gyógyszerészetet, Katalin Óbecsén közgazdaságtant tanul, Mónika pedig Topolyán jár gimnáziumba, a hétvégeken azonban továbbra is együtt vannak a többiekkel a gyakorlatokon.
- Bármennyire szűkre szabottak is az anyagi lehetőségeink, nem adjuk fel. Minden évben megszervezzük az utánpótlás-csapatokat - mondja Eleonóra, miközben egy korábbi képet mutat, melynek tanúsága szerint a gunarasi Önkéntes Tűzoltótestületnek évekig fúvószenekara is volt.
- A kilencvenes évek háborús időszakában menekülteket helyeztek el az egyébként is romos tűzoltóotthonunkba. A kapkodás, kavarodás következtében ekkor vesztek el a hangszereink is. A helyiségünket ugyan még mindig egy ittfelejtődött menekült lakja, ám a helyi közösség terve szerint helyi járulékból faluházat építenek a helyére, melyben a tűzoltóegylet is otthont kap majd - mondja HORVÁTH Mátyás, a tűzoltótestület elnöke. Mint kifejtette, ezzel egy kínos állapot szűnne meg, hiszen már hosszú évek óta gondot jelent, miként viszonozni a társszervezetek vendéglátását. Pedig már jó kapcsolatok épülnek a kókai önkéntesekkel, akiktől védőfelszerelést is kaptak, a nyáron pedig egyhetes táborozásra várják Gunaras legjobb ifjúsági csapatát.