Mottó: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.” (Ady Endre: A tűz csiholója)

A csapat idősebb tagjai (Bakator János osztálytanító, Tóth Zsolt református kántor és Alföldi Endre torontálvásárhelyi származású, jelenleg Tatabányán élő és dolgozó műszakvezető) legutóbb kereken két évtizede zenéltek együtt egy hasonló felállásban. A jelenlegi, öttagú zenekarban helyet kapott továbbá Antal Ferenc tanító bácsi és Búza Antónió — Toni középiskolás is. Hosszabb vajúdás után az együttes a sokatmondó No Guts No Glory nevet vette fel. Félreérthetetlenül hirdetve ország és világ előtt, sikerben és dicsőségben csak az reménykedhet, aki nem retten vissza a kihívásoktól! Jelzem: újra, hiszen ha jobban belegondolunk az üzenetbe, lelkünkre kötötte ezt már Ady is annak idején...

A próbákat napi rendszerességgel a helyi József Attila Művelődési Otthonban tartották meg, a közösségi portálon, honlapokon és videómegosztón előzetesen közzétett beharangozók pedig vonzották az embereket. Meglett végül a hangulatfokozó összhangzás is, s a fiúk — a kilátásba helyezett egyszeri fellépés mellett — a motorostalálkozó második estjén is „zúzhattak”. Habár eredetileg csak rockballadákat terveztek játszani, és korántsem ily tömeges, igényes közönség előtt!

— Nem szeretnénk, ha a rock végleg kiveszne falunk fiataljainak zeneműfaji értéktárából. Ezért is tértünk vissza húsz év után. Nemcsak felújítva, hanem gyorsabb ritmusokkal is kibővítve egykori repertoárunkat. Letöröltük hát a port a hangszereinkről, és belecsaptunk a dolgok sűrűjébe — vázolták egymás gondolataira építkezve egy alkalmi pipahuja idején ténykedésük lényegét a zenészek. Ezzel is jelezve, a csapaton belül, de azon kívül is előttük minden ember, minden ötlet egyformán számít.

* Endre, a dobos már egy ideje Magyarországon él. Az ő jelenlétének hiányát miképpen tudtátok betölteni?

— Megoldásunkat divatos szóval interaktívnak szokás nevezni. Megküldtünk neki egy listát a kiválasztott zeneszámokkal, ezeket ő letöltötte, majd miután „lekoppintotta” a hangszerére vonatkozó részeket, „visszadobolta” számunkra azokat Skype-on keresztül. Így a távolság ellenére is együtt lehettünk, közösen zenélhettünk hónapokon át.

* Mivel ez a logisztikailag eléggé gubancos állapot a továbbiakban is fennmarad, a rockkoncert utáni időszakban is hallunk még rólatok?

— Hiába szeretnénk sorozatos hétvégi fellépéseket, semmiképp sem tudjuk megoldani a településről településre, egyik buliról a másikra való utazgatást. Ettől függetlenül mindenképpen hosszabb időre terveztük a jelenlétünket, évente három-négy egész estet betöltő koncerttel. Bízunk benne, hogy együttesünknek már az idei nyár folyamán sikerül még egy zenei alkalmat megszerveznie. Ehhez az elképzelésünkhöz barátaink, Kovács Csilla, Alföldi Eszter és Fábián Eszter énekhanggal, Győri Zoltán pedig hangszerileg kíván hozzájárulni.