— Olyan generációval dolgozunk, amely ugyanúgy szomjazza a történeteket, mint az összes eddigi nemzedék, csak sokkal kevesebb, szóban elmesélt történetet kap, mint a megelőző generációk. Rengeteg külső kép veszi őket körül, filmek, számítógépes játékok, telefon, óriási szükségük van arra, hogy legyen az életükben minden egyes napban legalább 20 olyan perc, amikor valamelyik szülő, nagyszülő, testvér odafordul hozzájuk, és elmesél nekik egy történetet. Hogyha ez megtörténik, akkor a gyereknek számtalan képessége és készsége fejlődik — hangsúlyozta Bajzáth Mária tanár, neveléstudományi bölcsész, a Népmesekincstár Mesepedagógiai Műhely szakmai vezetője.

Máriának eddig 15 mesegyűjteménye jelent meg, a bennük lévő történetek egy-egy korosztályhoz igazodnak, immáron több mint harminc éve mesél gyerekeknek.

Az előadás során sok érdekes információval lettünk gazdagabbak: Tudták, hogy már magzati korban érdemes a gyermeknek mesélni? Azok a gyerekek, akiket mesével, mondókával fogadnak, egy másik nyelvi környezetbe érkeznek, mint azok, akiket nem.

A hat-hét éves korosztály problémája, hogy nem képesek egy 30 perces mesére figyelni. Jobban tudnak egyszerre több szálon jelen lenni egy helyzetben, nehezen fókuszálják figyelmüket, elkalandoznak, ezért érdemes a meséket hozzájuk igazítani. A gyerekek sajnos családi körben sem hallanak elég történetet, hiszen egyre ritkábban ülünk le és kommunikálunk egymással, fontos lenne, hogy halljanak bennünket, lássák a mimikánkat, gesztikulációnkat. Mesélés után soha ne az legyen a fontos, hogy megkérdezzük, mit gondol a gyerek, mi a tanulsága a mesének, hagyjuk azt leülepedni, hogy elérjen a psziché mély rétegeihez, belsővé váljon. Abban a pillanatban, hogy elkezdjük értelmezni, elveszti varázsát.

Számadatok alapján az emberek egyharmada mesél tudatosan a gyerekének. Akinek mesélnek, az másfél év szókincselőnnyel indul iskolába. Napi 20 perc mesétől fejlődik a szövegértés, az olvasási készség, a képzelet, jóval fejlettebb lesz a gyerek logikai, problémamegoldó képessége, önbizalma, mint a többi gyereknek.

Fontos elmondani, hogy mesélni nem csak gyerekeknek lehet, az idősek éppen annyira kedvelik a történeteket, ők inkább az ahhoz köthető régi élményeket keresik. A mesék segítenek az össztársadalmi tabukról, például a halálról is beszélni, segítenek elmondani azt, amit saját szavainkkal nem tudnánk kifejezni.

Ezért hát olvassunk, beszéljünk, meséljünk, amennyit csak lehet!