De kik is voltak a XIX—XX. században élő Jankovićék? Erről Milena mellett Kószó János, a múzeum gondnoka tud a legtöbbet mesélni, mert több éve a három fivér életútját kutatja, pontosabban Sava, Ivan, valamint Paja Janković tevékenységét.

— A falubeliek a családot Jankovicséknak hívják, mert mindannyian beszéltek magyarul is. A család minden tagja ismert volt, de a leghíresebbnek dr. Sava Jankovićot könyvelhetjük el, aki 1887. szeptember 6-án született abban a házban, amely a múzeum épületének közvetlen közelében van. A ház a mai napig úgy fest, mint amilyen akkor is volt, hiszen Milena a mintegy kétszáz éves épületen semmit sem változtatott, már csak azért sem, hogy a kerttel övezett otthon az emlékek bölcsője maradjon. Dr. Sava Janković Újvidéken érettségizett, majd pedig Budapesten az egészségügyi karon folytatta tanulmányait, és 1912-ben a legkiemelkedőbb egyetemistaként szakorvosi diplomát szerzett. Ezután a radiológiára szakosodott, megvalósítva ily módon az élete álmát. A belgrádi állami kórház radiológiai osztályának vezetőjévé nevezték ki. A daganatok kutatásában, gyógyításában ért el kimagasló eredményeket, de az élet mostoha csapásaként ő maga is rákbetegségben hunyt el 1942-ben. Nikola császár személyes orvosa volt, sőt Svájcban saját szanatóriumot is működtetett. Belgrádban és Párizsban is mellszobrot emeltek a tiszteletére.

Az 1896-ban született Ivan Janković Sava testvére és Milena nagyapja volt, a kertészet fortélyait Szegeden tanulta ki. Később a szülői házba tért vissza, ahol tearózsát termesztett, de nem akárhogyan, hanem üvegházakban.

— A fűthető üvegházak csepegtetőrendszerrel is fel voltak szerelve, sőt Ivan vadrózsába tearózsát oltványozott, és saját fajt nevelt ki. Az ő rózsái mindmáig számos törökbecsei családi kertben ékeskednek, de megtalálhatóak a központban lévő Assisi Szent Klára- és az aracsi Szent István király templom udvarában is. Mindezt a nemrégiben elhunyt Simon Péternek köszönhetjük, aki sikeresen átvette s folytatta Ivan tevékenységét, olyannyira, hogy a törökbecseiek a múlt században kizárólag Péter bácsitól, a közösségben jól ismert harangozó Pétertől vásároltak, mert tudták, hogy a sekrestyében is tevékenykedő Péternek vannak a környék legszebb rózsái.

Egyébként Ivan vegyeskereskedelmi kisboltot is működtetett, melyet a II. világháború idején csukattak be. Érdekesség az is, hogy a kellékek, mint a mérleg, a feliratos dobozok, a polcok a mai napig őrzik a valamikori üzlet hangulatát. Milena ehhez sem nyúlt, s azt szeretné, ha egyszer a bolt, a családi ház, valamint az udvarban lévő három üvegház múzeumként működne.

A harmadik testvér, Paja szódásként tevékenykedett, ami nem kis dolog volt, mivel akkortájt az emberek nem a boltban vásároltak szénsavas vizet vagy üdítőt. A három fivér édesapjáról csak annyit tudunk, hogy Orestijének hívták, és a XIX. századi, világhírű törökbecsei zeneszerző, Josif Marinković komája volt.

Sava, Ivan, Paja és a Janković utódok — róluk készültek a kinagyított fotók, melyek egyszer talán a törökbecsei „aracsi nagyutcán” lévő családi otthonban kialakított múzeumban mesélnek majd a látogatóknak.

Milena Grujić a nagyapjával, Ivannal