home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A tordai tájháznak lelke van
Kónya-Kovács Otília
2022.07.11.
LXXVII. évf. 27. szám
A tordai tájháznak lelke van

Tájházat avattak Tordán. Ezzel az eseménnyel Mezei Zsuzsannának, a Tordaiak Klubja elnök asszonyának az egyik álma valósult meg. A falu szélén álló épület tükrözi, milyen volt egykoron a bel- és a kültere egy-egy háznak a településen.

— Két, régóta dédelgetett álmom volt. Az egyik a tavaly megjelent recepteskönyv a régi ételeinkről, a másik pedig, hogy tájházat hozzak létre. Erre azért volt szükség, mert a régi házak összedőlnek, a lakóik kihaltak, az örökösök pedig megszabadulnak a bútoroktól. A fejemben már összeállt a kép, hogy hol is alakítjuk ki. Jelentették, hogy egy idős asszonynak a házában még minden bútor megvan. Kimentünk terepszemlére, de mire megszerveztük az elszállítást, az egyik szobában beszakadt a mennyezet. Az utolsó pillanatban mentettük ki a bútoroknak a nagyobb részét. Amikor elterjedt a faluban, hogy lesz tájház, hozták az emberek a holmikat. Nagyon sok mezőgazdasági eszközt, szerszámot is kaptunk, azoknak is megvan a helyük, de a kiállítóteret még nem sikerült megoldanunk — mesélte Mezei Zsuzsanna, és büszkén hozzáfűzte, hogy a házban minden egyes tárgy tordai. — Sajnos ezúttal is úgy történt, mint a szakácskönyvnél, hogy mikorra begyűjtöttünk mindent, három adatközlő meghalt. Most például egy kilencvenhat éves asszony majdnem teljes hagyatékát kaptuk el, és itt a szomszédasszonynál is amikor fölmentünk a padlásra, volt mit látnunk. Segítséget kértünk, a Szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézetből, Silling Lédától kaptunk tanácsokat. A Nagybecskereki Műemlékvédő Intézetből is kétszer voltak itt, megvizsgálták a ház korát, megállapították, hogy ez úgyszólván falusi szecesszió, tordai mesterek készítették, és ez emelte az értékét. Az is fontos volt, hogy a házon belül nem csináltak semmiféle nagyobb renoválást, nem mozdítottak el egyetlen falat sem, nem építettek be fürdőszobát, megmaradt az eredeti beosztás. Ami érdekes, az első szoba után egy másik szoba következik, majd egy átjárható kamra, melynek az egyik része mosakodófülke, azután a konyha, és van még egy mélyebb rész, én hidegkamrának mondanám, ahol a sonkát, a zsírt és a hasonlókat tárolták. A legvégén következett a meglepetés, a mosókonyha, ahol egy nagyon régi kemence van, és egy nagy üst, melyben a háziasszony mosott, valamint a hétvégi nagy tisztálkodást is itt végezték el. Van a ház, hátul pedig létrehoztunk egy társalgótérséget, ahol kisebb rendezvényeket, ünnepségeket lehet tartani. Van mellékhelyiség, egy kis konyha, és a toalett is felépült. Az udvar tele van fával, hűvössel.

* Ha most képletesen végigvezetne bennünket a szobákon, mely tárgyakat emelné ki?

— Például a falon függő Mária-képet. Gyönyörű a rámája, és több mint százéves. Nagyon kedves a régi varrógép, mely még működőképes. A harmónium azért fontos számomra, mert ezen tanultam meg hittanórán énekelni a templomi énekeket. Szegény olyan sorsra jutott, hogy a fáskamrában kötött ki, de én megláttam, és megkérdeztem, elhozhatjuk-e. A szakértők is azt mondták, hogy teljes egészében beleillik ebbe a hangulatba és ebbe a korba. A konyhaszekrényt, a tálalószekrényt nagyon lerongyolódott állapotban kaptuk el, és mi magunk restauráltuk a kapott instrukciók alapján.   

Beszélgetőtársamtól megtudtam, a gangot egy fiatalasszony festette be, ronggyal készült a minta, valamint a szúval is harcot kellett vívni, továbbá sikerült megfelelő tűzhelyhez jutni, melyben ott a hamu, mert használható. Csakúgy mint a két kemence, melyet ki is szeretnének használni a jövőben. Zsuzsanna említette, a tájház kialakítása úgy folyt, mintha Isten kísérte volna a szándékukat. A ház avatójának reggelén Masa Tamás atya, tordai plébános megszentelte a tájházat.

Az avatóünnepségen Talpai Sándor, az Észak- és Közép-bánsági Szórványközpont vezetője mondott köszöntőt, aki szerint ez az egyik legszebb tájház a környéken, mely „a múltra, az örökségünkre, a jelenünkre és a jövőnkre is utal”.

Dobai János polgármester kiemelte, Torda megérdemelte ezt a tájházat, mely korhűen eleveníti fel azt az időszakot az 1900-as évekből, ahogyan a nagyszüleink éltek.

— A szórványban is nagy szükség van arra, hogy megőrizzük mindazt, ami érték. A településünkön nagyon sok helyi érték van, és ez jó alkalom arra, hogy ezeket bemutassuk, de nemcsak a helybelieknek, hanem az elszármazottaknak is, valamint azoknak, akik vidékről Tordára látogatnak. 

A tájház udvarán megtartották a IX. Fejes István Emléktábort, melyet Kovács Zsuzsanna, a helyi iskola igazgatója rendhagyónak nevezett, mert az elmúlt nyolc tábort a Tordaiak Klubja az iskolával és az óbecsei Szivárvány festőcsoporttal közösen szervezett.

— A festőtábor megálmodója Holló Kati néni volt, aki sajnos betegség miatt most nem lehet jelen. Fejes Istvánra, falunk szülöttére emlékezünk, akit amatőr festőként hazánkban és az anyaországban is elismertek. Minden évben megkoszorúzzuk a szülői házon az emléktáblát, és meglátogatjuk a festő sírját is — hallottuk Kovács Zsuzsannától.

A táborban készült munkákból az idei Kukoricafesztiválra szerveznek kiállítást.

Fényképezte: Kónya-Kovács Otília

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..