A begaszentgyörgyi községhez tartozó faluban már 1936-ban rúgták a lasztit, de akkor még TSK név alatt csak bemutató- és barátságos mérkőzéseket játszottak a környező falvak együtteseivel. Az Olympia nevet 1940-ben vette fel a klub. A tordai foci létrejöttében nagy szerepe volt Mészáros Mihálynak (Miklinek), aki a nagybecskereki Vojvodinában játszott, mely később Hajrára, majd Proleterre változtatta nevét. A ’30-as években Mészáros István (borbély), Sári András (borbély), Berger György, Csonti József, Szél Péter, Bata Mihály, Barna István (piktor), Fürtön József, Dani Mihály, Katona János, Rózsa János, Biacsi István, Tóth (Lukács) Antal, Galambos Dezső, Juhász Sándor, Mészáros István, Német József, Varjú Péter, Szekeres János, Pálinkás Mihály, Lőrinc Mihály, id. Tápai István, Kocsis Mihály, Tápai István és Gyapjas János rúgták a bőrt.


Részlet a könyvbemutatóról (balról jobbra): Kukli József, Lázár Jenő, Dobai János, Kocsis Róbert

A családias hangulatú könyvbemutatón Lázár Jenő, az Olympia Labdarúgó-egyesület elnöke köszöntötte a termet megtöltő közönséget. Örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a megalakulás 80. évfordulóján ilyen szép kiadványt vehetnek kezükbe a sportág és a klub kedvelői.

— Remélem, hogy a könyv megjelenése — a tordai labdarúgás egyre kilátástalanabb helyzete ellenére — a fiatalokat jó irányba mozdítja el, vagyis ellátogatnak a pályára, és akkor az Olympia Labdarúgó-egyesületben újra megkezdhetné a munkát a felnőttcsapat. A labdarúgás jelen van a faluban, hiszen a 27 labdarúgót számláló kiscsapat, azaz a pionír-serdülő együttes Rúzsa Tibor szakvezető irányításával a nagykikindai—törökbecsei községközi ligában szerepel. Bízom benne, hogy a szerzőben és a falu sportot kedvelő polgáraiban lesz annyi erő és kitartás, hogy megszülessen a kötet folytatása is, hiszen az első könyvbe nem fért bele minden. Nehézséget okozott bizonyos korabeli dokumentumok megszerzése. Azon dolgozunk tehát, hogy hozzájussunk az alakulás idejéből származó iratokhoz. A település akkoriban a törökbecsei járáshoz tartozott. A kötet kiadásával kapcsolatban hálával tartozunk a begaszentgyörgyi önkormányzatnak, mely teljes mértékben pénzelte a kiadványt, illetve a tordai helyi közösségnek, mely szintén hozzájárult a könyv kiadásához. Köszönettel tartozunk természetesen az adatközlőknek is, akik a múltat idézték fel számunkra — mondta Lázár.

Dobai János, a tordai helyi közösség elnöke kiemelte, hogy nagyon kevés olyan szervezet működik a környéken, amely már ennyi éve aktív. A helyi közösség mindig felkarolja azokat, akik nemcsak akarnak, hanem tesznek is valamit a faluért.

— Nem kis munka a régi adatok és fényképek összegyűjtése, összegzése és könyv formájában való megjelentetése. Ehhez bátorság, rengeteg idő és kitartás kellett. Addig jó, amíg ilyen polgárok élnek a faluban, akik elvállalják és el is végzik az ilyen munkát — mondta Dobai.

A szerző, Kukli József 1953-ban született Tordán. Már gyerekkorában megszerette a labdarúgást, édesapja is játszott az Olympia csapatában. A szakközépiskolát Módoson fejezte be, dolgozni a tordai szövetkezetben, focizni pedig már tizennégy évesen, az Olympiában kezdett. Tizennyolc évesen már a törökbecsei Jedinstvóban rúgta a bőrt, majd a magyarittabéi Begába került, pályafutását pedig 1982-ben a magyarcsernyei Rohamban fejezte be.


A szerző és könyve

— Akkoriban egész nap a gyepen tartózkodtunk, hiszen nekünk kellett legeltetnünk a kecskéket és a libákat. Időnk volt, így focizni kezdtünk, előbb rongy-, majd gumilabdával. Húsz-harminc gyerek szaladgált a gyepen, ott tanultuk meg foci csínját-bínját. Saját magam képeztem a focistáktól ellesett mozdulatokat, és addig próbálgattam, amíg sikerrel nem jártam. Igaz, az is előfordult, hogy gyakorlás közben otthon berúgtam az ajtót, ablakot. A foci akkor egészen más volt, akkoriban sokkal erősebb csapatok játszottak a bajnokságban — mondta Kukli.

Első mérkőzését 1967. május 21-én Tóba ellen játszotta az Olympia színeiben. A 4:2-es tordai vereséggel végződő mérkőzés nemcsak azért maradt emlékezetes a szerző számára, mert ekkor debütált a tordai zöld-fehér színekben, hanem azért is, mert a találkozón egyik csapattársa véletlenül úgy arcon rúgta, hogy az orra csak egy idő után nyerte vissza eredeti formáját. Első gólját Basahíd ellen szerezte, egy 9:1-re elveszített mérkőzés során. Tizennyolc évesen a törökbecsei Jedinstvo együtteséhez került.

— Az első edzés utáni napon már a nagybecskereki Proleter ellen játszottam a városi stadionban. Az edző a meccs vége előtt húsz perccel bemelegíteni küldött. Fogalmam sem volt, mi az. Láttam, hogy néhányan a kapu mögött szaladgálnak, így én is csatlakoztam hozzájuk. Jócskán kifáradtam, mire szólt az edző, hogy jöjjek az oldalvonalhoz, mivel beküld a pályára. Beálltam, és hamarosan teli lábfejjel egy nagy gólt ragasztottam a nagybecskereki kapuba. Három tordai néző kísért el bennünket, ők büszkén kiabálták, hogy egy tordai játékos gólt rúgott a Proleternek. Egész pályafutásom alatt szenvedélyből és szerelemből játszottam. Összesen 14 évet fociztam, ebből 10-et Tordán, 7 hónapot Törökbecsén, két és fél szezont a magyarittabéi Begában, a többit pedig a magyarcsernyei Rohamban. Mindig örültem, ha az ellenfél szurkolói szidtak, mert az azt bizonyította, hogy jól játszottam — jegyezte meg.

Az Olympia a legnagyobb sikerét az 1942/43-as bajnokságban érte el, akkor még a bánáti magyar klubok szövetségének égisze alatt szervezett pontvadászatban, melynek az Olympián kívül tagja volt még a becskereki Hajrá, a nagykikindai Előre, a törökkanizsai Tisza, a törökbecsei Turul, a muzslyai Lehel, a magyarcsernyei Roham, a Végvár és a Tószeg is. A zöld-fehérek ebben az idényben a 4. helyet szerezték meg.

Edzőként az Olympiát 1982-től 1989-ig összesen 205 meccsen irányította, melyből 114 bajnoki meccs volt, a mérleg pedig 57 győzelem, 27 döntetlen és 30 vereség volt. Emlékezetes az 1987/88-as idény, amikor a csapat a begaszentgyörgyi községközi ligában a 2. helyen végzett úgy, hogy a bajnoki címről egy ponttal maradt le, mivel az utolsó fordulóban 1:0-s vereséget szenvedett a feljutó párdányi Proletertől.

— A bátraknak legtöbbször szerencséjük is van, nekünk ebben az idényben nem volt. A párdányiak a mérkőzés előtt megjelentek a pályánknál, és közölték velünk, hogy a csapat többi tagja balesetet szenvedett, és a játékosok kórházba kerültek. Hittünk nekik, és beleegyeztünk a találkozó elhalasztásába. Később kiderült, hogy ebből semmi sem volt igaz, elég durván becsaptak bennünket, hiszékenyeket. Két hét múlva lejátszottuk a meccset, melyen 2:1-es vereséget szenvedtünk. A sors iróniája, hogy a magasabb rangfokozatban mindössze hat mérkőzést játszottak le, majd kiléptek a ligából — mesélte József.

A zöld-fehér mezes fiúk a legnagyobb különbségű győzelmet (19:1) a tóbai Kinizsi elleni meccsen aratták — melyen a szerző 8 alkalommal volt eredményes —, a legtöbb gólt pedig a szabadkai Spartacus elleni mérkőzésen (14:1) kapták.

Kukli Józsefnek a könyv megírásával az volt a célja, hogy a fiataloknak megmutassa, a labdarúgás nemcsak játékra, hanem bátorságra, merészségre, becsületre is tanít. Ezenkívül arra is, hogy büszkén, felemelt fejjel kell vesztes mérkőzések alkalmával is elhagyni a pályát, ha tiszta szívvel játszották le a meccset. Véleménye szerint az Olympia ma sincs elveszve, és bízik benne, hogy Tordán hamarosan újra megalakul a felnőttcsapat.

A bemutató kötetlen beszélgetéssel, a régi történetek, anekdoták felidézésével ért véget, majd a szerző dedikálta a könyvét, melyet a sportkedvelők nagy szeretettel forgattak már a helyszínen is.