home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A topolyai csodadoktor
Dr. Németh Ferenc
2021.12.05.
LXXVI. évf. 48. szám
A topolyai csodadoktor

Sorok a 170 évvel ezelőtt született dr. Hadzsy Jánosról

A XIX. század második felének legismertebb és legmegbecsültebb bácskai orvosa volt, akinek jó híre és emberszeretete a térségre is kiterjedt: Budapestről, Prágából, Bécsből, Zágrábból, Szerbiából, Bulgáriából, Romániából és Boszniából is felkeresték páciensei, így segédjeivel naponta átlagosan százötven embert gyógykezelt. Topolyai rendelője gyakran szűknek bizonyult a betegek befogadására. Ő pedig fáradhatatlanul dolgozott nemcsak szakmájában, hanem a közjó érdekében is, Topolya felvirágzásán. Emlékét a hálás utókor ma is példás tisztelettel őrzi: utcát és egészségházat neveztek el róla, szentesi szülőházán és topolyai lakóházán emléktáblát helyeztek el, 1908-ban szobrot is emeltek neki, 1990-ben pedig Brindza Károly könyvet jelentetett meg róla. Egyik életrajzírója, dr. Donoszlovits Vilmos szerint „áldott keze amihez nyúlt, mintegy csoda varázzsal birt — neki minden sikerült, topolyai csodadoktornak nevezték őt”.

Bölcsője Szentesen ringott, ott látta meg a napvilágot 1851. április 5-én. Macedóniai ősöktől származott, görög—szerb vegyes házasságból, ezért görögkeleti vallású volt. Iskolái befejeztével, 1869-ben, tizennyolc éves korában iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára, s 1874-ben nyerte el az orvostudori címet. Azután négy évig volt gyakorló orvos a budapesti Szent Rókus Kórházban, s az idő alatt négy szakképesítést szerzett (sebész, szemorvos, venerológus és szülész). Egy ideig katonaorvosként is működött. 1878 márciusában Pesten eljegyezte Andrássy Zsófiát, Andrássy János földbirtokos leányát, akit az év májusában feleségül is vett. Az ifjú pár az akkor mintegy 8000-es lakosú bácskai mezővárosba, Topolyára érkezett.


Dr. Hadzsy János szobra (1908)

 

A gyógyítás szolgálatában

A Hadzsy házaspár eleinte a posta épületében lakott, és ott is volt az orvosi rendelő. A ház előtt gyülekeztek nap mint nap a távoli vidékekről érkező sátoros kocsik, melyek az idült betegeket szállították Hadzsyhoz. Egyik emlékező írásában Donoszlovits Vilmos így írja le a fiatal orvos hajlékát: „A nyitott kapuban hevert két hatalmas szt. bernáti kutya, az Ozmán meg a Basa, mig a virágos kis kertben levő rácsos ketrecben ült kedvelt majma, melyet demokratikus érzelmeinek megfelelően »nobel du Bajsa«-nak nevezett.”

Egy idő után a rendelő átkerült a postával szemközti, alacsony, nádfedeles, vert falú házba. Elöl, az utcai oldalon volt egy kis padlós szoba, két kis utcai meg egy udvari ablakkal. Keskeny előszobája volt, melynek végén a hátsó szoba már téglával kirakott terem volt. Ott szorongott a sok beteg reggeltől késő estig, sőt, az udvar is teli volt páciensekkel, az épület előtti rész pedig kocsikkal. Korabeli megfogalmazás szerint boldog volt az, aki félnapi várakozás után Milan szolga előzékenységéből eljuthatott az előszoba ajtajáig.

Hadzsy kezdettől fogva felállított egy rendszert, hogy a hét melyik napján milyen betegeket fogad, és ahhoz többé-kevésbé tartotta is magát. Hétfőn fogadta a súlyos eseteket, és végezte a szükséges műtéteket is; kedden szemműtétek voltak soron; szerdán különféle sebészeti műtétek; csütörtökön a fülbetegeket gyógyította; pénteken „testegyenészeti” műtéteket végzett, meg a törött végtagok gipszelését; szombaton a szem- és a hályogoperációk voltak napirenden; vasárnap sebeket kötözött, továbbá belgyógyászati eseteihez végzett laboratóriumi vizsgálatokat.

Szinte megállás nélkül, reggeltől estig dolgozott. Hivatalosan reggel 7-től 13-ig rendelt, délután pedig 15-től 19-ig. A közbeeső pihenőidőt is betegeinek felkeresésére, ellátására fordította: kocsival végiglátogatta őket — ez volt a pihenése. Roppant munkabírású ember volt. Kalapis Zoltán szerint húsz év alatt 1200 szemhályogműtétet hajtott végre. Munkájához állítható műtőasztalt tervezett, melyet a topolyai asztalosok készítettek el. Belgyógyászként és gyermekorvosként is kiváló volt. Csakhamar (valamikor 1893 táján) topolyai csodadoktornak kezdték őt nevezni, ami ellen hivatalosan is tiltakozott, bizonyítva, hogy sikerei nem a csodán, hanem a szakszerű gyógykezelésen alapszanak.


Topolya a XX. század elején         

 

Topolya jótevője

Az talán sohasem fog kiderülni, hogy Hadzsy miért választotta éppen Topolyát székhelyül, de annyi bizonyos, hogy szerette ezt a várost, ragaszkodott hozzá. Annak ellenére is, hogy egyik cikkében így vallott róla: „Bácskának egy különben semmiről sem nevezetes községében dolgozom.”

Élete során számos olyan cselekedete volt, amellyel Topolya fejlődését szándékozta előmozdítani. Artézi kutakat fúratott, kezdeményezte a környező mocsarak lecsapolását, egy fürdőmedence építését, a villanyvilágítás bevezetését, az utcák kövezését meg a csatornák befedését. Mindig segítőkész, emberbarát volt. Ő alapította meg a topolyai tűzoltóegyletet is, melynek elnöke is volt. Vezetésével a topolyai tűzoltók sikeresen szerepeltek számos versenyen. A tűzoltóknak szivattyúkat és egyéb eszközöket adományozott, tűzoltózenekart is alapított, emellett saját költségén vitte el a topolyai tűzoltókat a fiumei tűzoltókongresszusra. Sőt, szakembereket hozatott Budapestről, akik szakmai kiképzést tartottak Topolyán.

A nemzeti ünnepek megszervezése is jórészt az ő gondja volt. Ha kellett, rendező, bíró és díjátadó volt egy személyben. Különösen a Szent István-napi népünnepélyek voltak pazarok és sokszínűek. A színészetet is pártfogolta, kortársai feljegyezték róla, hogy a színházi bérletek felét rendszerint jómaga vásárolta fel, majd osztotta szét a színházkedvelő közönségnek. Általában ő fogadta a tekintélyesebb vendégeket, akik gyakran az ő vendégszerető házában szálltak meg. És talán nem is volt olyan valamirevaló lakodalom, ahová őt meg ne hívták volna. Gyakran volt násznagy, de a keresztapaságot is sokszor elvállalta.

A közélet minden terén aktív szerepet töltött be: vármegyei bizottsági tag volt, elnöke a Bács-Bodrog Megyei Orvosi Fiók-Szövetségnek, nemzeti párti programmal két választáson is indult, majd végül szabadelvű programmal lett képviselő.

A numizmatika buzgó pártfogója volt, a Magyar Numizmatikai Egylet tagja. Emellett az agarászat és a vadászat is közel állt hozzá. 1881-ben megalakította a jótékony célú Topolyai Önsegélyző Egyesületet, melynek éveken át vezérigazgatója volt.

 

Betegsége és halála

A túlerőltetett munka a XX. század első éveiben Hadzsyt szemlátomást sorvasztotta. Kezdte elveszíteni az önuralmát, dührohamai voltak. 1901 októberében lemondott topolyai községi orvosi állásáról, 1903 tavaszától az újságok elmebetegségéről tudósítottak. Akkortájt hagyott fel orvosi praxisával. Miután idegállapota rohamosan rosszabbodott, Pesten helyezték el a Schwarczer-féle ideggyógyintézetben. Állapota akkor már sajnos reménytelen volt. Utolsó levelét Latinovits Pál főispánnak írta, melyet ezzel fejezett be: „…fáj a fejem, nem birok többet írni, lázam van, nem tudom mi lesz belőlem…”

Topolyán hunyt el 1903. június 13-án, ötvenkét éves korában. Halálának híre széles körben őszinte részvétet keltett, hiszen népszerű, közkedvelt, szeretetreméltó egyéniség volt, és vitathatatlanul a Délvidék egyik legkeresettebb orvosa is. Mint Donoszlovits Vilmos írta, „Topolyának nem volt és nem is lesz egyhamar nagyobb fia, ki úgy tudja majd szeretni, úgy tudja gondját viselni, mint Hadzsy János egész életén át azt tettekkel bebizonyította”.

Képek forrása: A szerző gyűjteményéből     


Források: Brindza Károly: Dr. Hadzsy János, az orvos és ember. Topolya, 1990.; dr. Donoszlovits Vilmos: A topolyai csodadoktor (dr. Hadzsy Jánosról) = Bácsország. 1904. okt. 9., okt. 16., okt. 23.; Kalapis Zoltán: Életrajzi Kalauz II. Forum, Újvidék, 2003.; Brindza Károly: Topolya községi orvosa = Magyar Szó, Topolya és Környéke. 1973. máj. 13.; Brindza Károly: Dr. Hadzsy János, az orvos és ember = Magyar Szó. 1991. nov. 1.; Gyógyászat. 1893. júl. 23.; Numizmatikai Közlöny. 1903. III. füz.; Vasárnapi Ujság. 1903. 25. sz.; Magyarország. 1903. jún. 15.; Független Magyarország. 1903. febr. 18., febr. 24., máj. 17., jún. 14.; Szeged és Vidéke. 1903. nov. 13.; Pesti Napló. 1895. aug. 24., 1903. jún. 14.; Budapesti Napló. 1903. febr. 19., jún. 14.; Szeged. 1903. márc. 7.; Budapest. 1901. febr. 4., okt. 30.; Orvosi Hetilap. 1896. márc. 1.; Nemzet. 1886. nov. 25.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..