Tolerancianapot rendeztek Szabadkán, a Jovan Mikić Általános Iskolában. A dátum megünneplését arra az ENSZ-nyilatkozatra alapozzák, amelyet Párizsban fogadtak el 1995-ben. A tolerancia elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt.
Horváth Rice Valéria magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő, valamint Marija Milodanović igazgatónő közösen ismertették, hogyan készültek fel a tolerancia napjára.
— Iskolánk és a tanulók nem először szervezik meg ezt az eseményt, habár a gyerekek az utóbbi egy-két évben kizökkentek ebből a járvány miatt, így most hatalmas lelkesedéssel készültek. Ez a lehetőség sok képességüket fejleszti, és kimozdulnak az iskolapadból. Megismerhetik a saját múltjukat számos tárgyban és kiállítási anyagban, melyekről korábban semmit sem tudtak, valamint a többi nemzet jellegzetességét is. A toleranciáért úgy teszünk a legtöbbet, hogy a munka közösen folyt, és türelmesen együtt készülhettek. A német, bunyevác, szerb és magyar standokon kiállítottak különböző gasztronómiai jellegzetességeket, néprajzi tárgyakat. A magyar standon láthatnak feltalálókat, Nobel-díjasokat és Oscar-díjasokat, sok olyan személyt, akikről még nem hallottak. Igyekeztünk több nyelven kiírni a tárgyak nevét, és a népviseletes gyerekek élőszóban mutatják be társaiknak a kultúrájukat. Ezenkívül műhelymunkák, közös játékok, foglalkozások voltak, és képzőművészeti alkotások is készültek a tolerancia jegyében — mondta el Horváth Rice Valéria.
— Hetekkel előbb kezdtünk készülni a rendezvényre, a kiállításon négy részre osztottuk a standokat. A diákok a saját tradícióikra jellemző tárgyakat és ételeket hoztak be. Az eseményben a felsős magyar tagozatok vettek részt. Mi, nyolcadikosok, híres magyarokról készítettünk bemutatót, az ötödikesek sütötték az ételeket, a hatodik és hetedik osztályosok népviseletbe öltöztek, és tárgyakat hoztak be — mesélte Sebők Csáki Szintia 8. osztályos tanuló.
A tornateremben megrendezett eseményre érkező látogatókat kedves üzenetekkel fogadták, és aki szeretett volna, az jótékony célokra is adakozhatott. A gyerekek nemcsak büszkén mutatták be a kultúrájukat, hanem érdeklődve hallgatták meg egymást is.
Fényképezte: Kovács Filip