Úgy elrejtik a fák, hogy aki csak átutazóban van itt, talán észre sem veszi ezt a szép épületet. Akinek viszont mégis feltűnik a magasba nyúló torony, az szinte biztosan megáll, és jobban megnézi magának.

Igaz, jelen pillanatban felújítási munkálatok folynak a templomon, így nem sok látszik belőle kívülről, viszont a tornyot nemrég restaurálták, és azt már nem veszik körbe az állványzatok. Az objektum múltja után kutatva megdöbbentő adatokra bukkanhat az ember: az építése ugyanis alig két hónapig tartott.

A szerző felvételei

— Ez a templom az építése miatt egyedi — mondja Móricz Árpád lelkipásztor —, mivel 1815-ben épült meg a torony, és 1822-re készült el a ma is látható formájában. A krónika, a ránk maradt jegyzőkönyvek azt írják, hogy négy hét, azaz huszonnyolc nap alatt építették fel a falakat, és utána is csak egy hónapra volt szükség a teljes befejezéshez, hogy a kúpcserepet is feltegyék a helyére. Ez a mai viszonylatokban is rendkívüli eredmény lenne bármely kivitelezőnek, nemhogy akkoriban. Az idő rövidsége azonban csak az egyik különlegesség. A másik — talán még fontosabb — az összefogás, hiszen a számok azt mutatják, hogy az egész közösség, a teljes falu itt volt, és építette a templomot.

Első ránézésre a 200 éves objektum nagyon jó állapotban van, hamarosan még szebb lesz.

— A templom valódi állapota közel áll a láthatóhoz, vagyis jól megőrzött, szépen rendezett — mondja a lelkipásztor. — Többször került sor felújításra, már 1996-ban is volt egy jelentősebb tatarozás, melyet egyébként is rendszeres időközönként végeznek el. Folyamatos az épület karbantartása, jelenleg egy teljes restaurálási folyamatban vagyunk. 2015-ben, amikor 200 éves lett a torony, sikerült felújítanunk. Újrafestettük az egész toronysisakot piros és arany színnel, illetve magát a toronyfalat is. Tavaly kaptunk egy jelentős támogatást, melynek köszönhetően ki tudtuk cserélni a teljes tetőzetet. Már több mint tíz éve folyamatosan részt veszünk pályázatokon, és ahhoz, hogy most be tudjon fejeződni a tetőfelújítás, az is kellett, hogy négy évvel ezelőtt megvásároljuk hozzá a cserepet. A magyarkanizsai gyár féláron adta el nekünk. Mára kész az új tető, a lécezés is új, szerencsére csak néhány horogfát kellett kicserélni, ez is a régi mesterek szakértelmét dicséri. Az új léc alá fólia került, így a padlásunk már teljesen száraz. Innen haladunk lefelé. Most az eresz alatti, külső domborművek restaurációja van folyamatban. Több helyen lepotyogott már a dombormű, ám ahol megmaradt, ott a mesterek öntőformát készítettek, és így kerülnek vissza ezek az alkotások a helyükre.

A lelkipásztor szerint a templomra is ráfér a festés, habár kívülről jó állapotban van. Ez lesz a következő nagy falat, viszont még ennél is jelentősebb beruházás és munka a belső tér teljes újrafestése, illetve restaurációja, melyre hamarosan szintén sor kerülhet.

— A helybeliek nagyon ragaszkodnak a vallásukhoz. Ez egy kun gyülekezet, a Nagykunságról települt ide még 1786-ban. Az emberek nem hiába nevezik magukat „konok kunoknak”, hiszen konokul ragaszkodnak az értékeikhez, és nagyon büszkék is rájuk. Egyúttal azonban nem egy túlságosan „templomos” közösségről beszélünk — nagy ünnepeken a helyiek persze mindig eljönnek a templomba, ám a vasárnapok hagynak némi kívánnivalót maguk után, ilyenkor sokkal többen is lehetnénk. Viszont karácsonykor, húsvétkor, a konfirmáció alkalmával megtelik a templom. Március 15-én mindig nálunk rendezik meg a központi ünnepséget, van egy református óvodánk is, a tanévnyitókon és -zárókon, valamint az óvoda napján azért mindenki igyekszik itt lenni — mondta közösségéről Móricz Árpád lelkipásztor.