A tisztítótűz-manőver

A tisztítótűz-manőver

Bizonyára sokakban felvetődött már az a kérdés, hogy Szerbiának vajon sikerül-e csatlakoznia az Európai Unióhoz. Vajon létezik-e az európai államok közössége akkor is, amikor a balkáni országok legproblematikusabb állama minden feltételnek megfelelve az Unió megbecsült tagjává válik? Az elfecsérelt évtizedek után még napjainkban is nehéz biztos választ adni erre.

Ami bizonyos: egyik fél számára sem szükségszerű a másik fél baráti jobbja. Az Európai Unió tagországai, közöttük is a nagy befolyással bíró nyugati nagyhatalmak, körülbelül két évtizede tekintik Szerbiát fehér foltnak a térképen. Egyedül bizonyos geopolitikai, illetve biztonsági szempontok miatt kényszerültek arra, hogy a szerb politikai elit infantilis viselkedése ellenére mégis fokozott figyelmet fordítsanak a térségre. A szerb politikusok java részének — az ország közvéleményével együtt — viszont esze ágában sem volt közeledni Európa felé. Hiszen a közeledés, az euro-szkepticizmus, vagy inkább az Európa-ellenesség feladása egyben lemondást jelentett volna mindarról a hamis nemzetimázsról, amellyel hosszú-hosszú évek óta fojtogatják az országban élő máshogyan gondolkodókat.

Várak, paloták, kis birodalmak épültek fel az elmúlt évtizedek során. Az ország radikalizálódása pedig tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy tovább épüljön a kilencvenes évek politikai vezetőinek, avagy diktátorainak szomorú emlékű állama. Sőt ahelyett, hogy a lakosság jelentősebb része tanult volna a vérzivataros és nyomorúságos időkből, sikerült az azóta felnőtt generációkat még nacionalistább szellemiségűvé tenni. Ha jól körülnézünk a falvakban és városokban, akkor elég gyorsan rájöhetünk arra, hogy napjainkban sokkal több elfogult, kirekesztő és uszításra hajlamos ember él az országban, mint a kilencvenes években. Az ilyesféle szellemi töltet továbbra is rendkívül könnyen eladható, általa pedig jelentős politikai hatalom szerezhető. Semmi kétség, a szerb politikai elitnek esze ágában sincs feladni saját pozícióit. A legkevésbé sem hiányzik számára, hogy a következő esztendőkben — a rendkívül meggyengült demokratikus ellenzéken kívül — az Európai Unió tisztségviselői, illetve az uniós tagállamok miniszterei is beleszóljanak az ország bel- és külügyeibe. A politikai ármánykodásban, a megtévesztésben, az írott, illetve íratlan demokratikus játékszabályok felrúgásában világelső szerb politikum ennek ellenére egy újabb manőverbe kezdett.

Talán a korral jár, vagy más, kevésbé ismert okból, a jelenlegi kormányfő teljes mértékben, egyszer s mindenkorra szeretné magát politikailag, jogilag, illetve erkölcsileg is rehabilitálni. Itt már mindegy, hogy kinek mi tapad a kezéhez, hogy ki mi volt egykor, vagy hogy kinek milyen hosszú a bűnlajstroma. Manapság az átváltozás művészete hódít. Az Európai Unió naiv és számos esetben felfelé buktatott euro-bürokratáit pedig könnyűszerrel ki lehet játszani a jövőben is. A szerb diplomácia ugyanis jóval dörzsöltebb azoknál az uniós karrierdiplomatáknál, akik az uborka görbülési szögeivel, a burgonya méretével, vagy éppen a magyar alkotmánnyal foglalkoznak. Ezeknek az európai politikusoknak végül sikerül tisztítótűzben megfürdetni mindazokat, akik közvetlenül felelősek a Balkán-félszigeten történt rosszemlékű eseményekért. De az is lehet, hogy cseppet sem naivak, sőt jól informáltak. Talán azt is tudják, hogy a csatlakozási feltételek teljesítését követően már nem igazán lesz hova csatlakozni.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Vezércikk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A tisztítótűz-manőver
Heti Jegyzet
A tisztítótűz-manőver
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink