Ha megnézzük a magyarkanizsai Természetjáró Egyesület eseménynaptárát, akkor bátran kijelenthető, hogy az egyesület tagjai évszaktól és időjárástól függetlenül járják, csodálják a természet kincseit.

Az egyesület 2005. december 28-án alakult meg azzal a céllal, hogy felfedezze és óvja a természetet. Az első elnök Juhász Gyula, a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont tornatanára volt, őt követte Berec Sándor gépésztanár, jelenleg pedig Huszta Erzsébet pedagógus tölti be ezt a tisztséget. Erzsébet szerint olyan elhivatott pedagógusok fejében született meg az alapítás ötlete, akik szeretnek menni, kirándulni, a megalakításban pedig sok aktív tanügyes tag részt vett.

Szurdoktúra

— Nem arról van szó, hogy nem szeretünk otthon lenni, csak egyszerűen igényünk van rá, hogy a természetben legyünk, és ezáltal barátságokat hozzunk létre, kapcsolatokat ápoljunk. A saját magunk örömén kívül fontosnak tartjuk a természettudatos életre és közlekedésre való nevelést. Az elején vasárnaponként találkoztunk valahol a szabadban, majd idővel összefogtunk, és egyesületté váltunk. Jó visszaemlékezni például arra, hogy egy éven át minden vasárnap elmentünk közösen megnézni a naplementét, amit én archiváltam is. Ez úgy is volt meghirdetve, hogy naplementeséta, melyen bárki részt vehetett. Minden hónapra találtunk egy olyan programot, amelyért érdemes kimozdulni. Ezeket kötöttük a víz, a fák vagy a Föld napjához, részt veszünk a Fruška gora-i maratonon, a bizonyítványosztáshoz kötöttünk egy kerékpártúrát, mely során a gyerekek két csoportra lettek osztva, és a város északi, illetve déli határait tekerték körbe. Leírhatatlan az ember fülébe bekúszó surrogó hang, mely az autómentes napon a kerékpárosoktól ered. Tud szép lenni, még akkor is, ha elázunk, mert tudjuk, hogy nemsokára szárazra érünk.

A Természetjáró Egyesületnek jelenleg 220 bejegyzett tagja van, de ez nem az aktív tagok száma, hiszen sok egyetemista és elvándorló is van közöttük, aki a hazalátogatásakor vesz részt egy-egy eseményen. Minden rendezvényre több településről érkeznek, például a január 2-ai Martonos—Magyarkanizsa-gyalogtúrán az idén 46-an vettek részt, és a túrázók között volt Belgiumból, Németországból hazalátogató személy, érkeztek Moholról, Adáról kerékpárral, valamint Horgosról, Tóthfaluból, Oromról és Röszkéről.

Gyalogtúra a Pilisben

— Az elmúlt évben 91-en fizették be a 200 dináros tagsági díjat. A legfiatalabb tagunk kétévesen csatlakozott hozzánk, tehát egyik korosztálynak sem okoz gondot a távok megtétele, hiszen a természet szeretete és az egy húron pendülés köt össze bennünket. Az egyik Fruška gora-i maratonon a mérhetetlenül nagy tömeg láttán fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezek az emberek akár a kocsmában is ülhetnének, vagy sopánkodhatnánk a testi fájdalmaik miatt, de ehelyett a természetet választják. Örömmel tölt el, hogy sokan gondolkodunk hasonlóan.

2015 óta rendezik meg az immár Barátság Kerékpártúra néven élő és rendkívül sikeresnek mondható túrát, melynek során a résztvevők kétkerekűvel járják be a tájegységeket. Az első évben Nagykanizsa kivételével az összes testvértelepülésre eltekertek a tagok, ez 1230 kilométer megtételéből állt. A tapasztalat azt mutatta, hogy a túrázók két hét alatt számtalan nehézséggel találkoznak, mindenki elfárad, ezért a legcélszerűbb kilenc napra tervezni. Az első nap a túrázók összegyűjtéséről szól, ezt követi az egyhetes kerékpározás, az utolsó nap pedig a búcsúzásé. A Barátság Kerékpártúra keretében került sor a kiskunhalasiakkal való közös kirándulásra, a szép élményekben gazdag erdélyi útra, valamint a tavalyi találkozóra, melyre több magyarországi helységből érkeztek a résztvevők.

Kerékpártúra

— Ha minden igaz, akkor az idén a Királyhelmec—Felsőzsolca távot tesszük meg, és örömmel tölt el, hogy a nem tanügyi dolgozók is igyekeznek úgy alakítani a hetüket, hogy el tudjanak jönni.

A természetjárók a takarítástól sem riadnak vissza, és időnként szemétgyűjtési akcióba fognak, illetve más egyesületekkel karöltve megtisztítják a Tisza-partot Magyarkanizsán. Erzsébettől megtudtuk, hogy az egyesületet a Tisza Coop, a magyarkanizsai általános, valamint a középiskola, továbbá Magyarkanizsa Önkormányzata támogatja.

— Sok támogatónk van, és én arra vagyok a legbüszkébb, hogy az egyesület 2005 óta fennáll, mozgásban van, gyarapodik. Különleges élmény a túrákon, amikor mindenki a saját tempójában halad, de mégis le kell küzdenem magamat, hogy elérjem a kitűzött célt. Persze valójában maga az út a gyönyörű és a lényeges. Mindig lehet okot találni arra, hogy elinduljunk.