A terjáni temetőben

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A terjáni temetőben

Pihenő - amíg elkészül a csoportkép,,Halomra rogytak / a vert falú házak / egy intésre / a röghöz simultak / traktor szántotta föl / a nagyutcát” - írja Cs. Simon István Árverés című torokszorító versében. Az egyikben a sok közül, amelyet az akkori - 1954-ben történt - hatalom által el...

Pihenő - amíg elkészül a csoportkép

,,Halomra rogytak / a vert falú házak / egy intésre / a röghöz simultak / traktor szántotta föl / a nagyutcát” - írja Cs. Simon István Árverés című torokszorító versében. Az egyikben a sok közül, amelyet az akkori - 1954-ben történt - hatalom által elkótyavetyélt és földig rombolt szülőfalujának szentelt. A település helyén napjainkban csak a megroggyant harangláb nyúlik égbekiáltó felkiáltójelként a pusztába. Mintha vádolna valakit.
A leszármazottak szerint az a bizonyos traktor nemcsak a nagyutca helyét szántotta fel, hanem az ősök nyugvóhelyéből is lekanyarított legalább két sort. A másik oldalon viszont a disznófarm szennyvízelvezető kanálisa bolygatta meg a sírokat. A területet nagyra nőtt, elvadult orgona- és ördögcérnabokrok borítják. Amikor megérkeztünk, hogy ígéretünkhöz híven, és nemrég elhunyt barátunk, Cs. Simon István iránti tiszteletünk jeléül kissé rendbe tegyük a temetőt, alig tudtuk megközelíteni a bejáratnál álló, megcsonkult faragott keresztet. Napsugaras díszítésének egy része a földön hevert. A motoros fűrész zúgásával megzavartuk ugyan az egykedvű békességet, de az ágak oltalmából sorra bukkantak elő a megbúvó, még meglévő kőkeresztek. Most már leróhatják kegyeletüket az esetleges látogatók. Vagy a véletlen arra járók. A természet előbb-utóbb úgyis visszahódítja magának a vélt vagy valós jussát.
Időközben lovas kocsi érkezett Csókáról, rajta egy idősebb házaspárral és a kis dédunokával. Miközben szorgalmasan ástak, gereblyéztek, az asszony elmondta, minden évben kijönnek az édesapja és nagynénje sírjához. Így lesz ez egészen addig, amíg az erejük és az egészségük engedi.
Ebben a lucskos őszi időben, a dűlőút marasztaló sarában nehéz eljutni a szántóföldek között rejtőző terjáni temetőhöz. Ezért maradt el az idén az október utolsó napjára tervezett szentmise. De gyertyát otthon is gyújthatunk. És emlékezhetünk.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink