Nem ez történt. Kanti szófordulattal élve, a „tiszta ész kritikája” ma is éppen annyira aktuális, mint csaknem háromszáz éve. Jogi szerződés formájában megírt filozófiai tervezetében Kant kifejti, a tartós béke megvalósítható, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Az emberek józan eszére apellál fejtegetésében. A béke ugyanis véleménye szerint nem más, mint a jog győzelme. A háború nem sorskérdés, nem kell mindenáron bekövetkeznie —szűrhető ki papírra vetett gondolataiból. Kant szerint a józan gondolkodás azt követeli, hogy az alapvető jogokat az ország határain belül és a nemzetállamok között is garantálni kell, az állandó hadseregeket pedig idővel fel kell oszlatni. Amikor zsoldosként gyilkolnak a katonák, illetve készek meghalni a csatamezőn, akkor valójában csupán eszközök más államok kezében — fejti ki a filozófus. Hátborzongató, hogy valójában ma is ugyanitt tartunk. A „haladás”, a változás abban nyilvánul meg, hogy mások meggyilkolására ma már sokkal fejlettebb technológia áll fajunk rendelkezésére.

Az idén áprilisban volt Immanuel Kant születésének 300. évfordulója. A tudomány aktuális felfogása szerint hozzávetőleg kétszázezer éve létezik homo sapiens, azaz gondolkodó ember a Földön. Nem tudhatjuk azonban, hogyan gondolkodtak sok-sok ezer évvel ezelőtt élt őseink. Filozófiai gondolkodásról nagyjából két-három ezer évvel korábbról vannak fellelhető nyomok. Az ókori kultúrákban a világ végső, meghatározó összefüggéseit keresték, valamiféle igazságot próbáltak megállapítani. Kialakult a metafizika. Felmerült az ember mivoltának kérdése. De máig sincs mindenki számára elfogadható magyarázata annak, miért létezünk, mi okból vagyunk itt a világban, és mit tegyünk. Van-e valamiféle feladatunk, küldetésünk, vagy csupán a véletlen műve, hogy kialakult az a világ, amelyben élünk. 

A világot tudományos módszerekkel vizsgáljuk, a természettudományok látványos eredményeket produkáltak az utóbbi kétszáz évben. A filozófiai és etikai kérdések tekintetében viszont a gondolkodásunk, úgy tűnik, nem sokat változott. Legfeljebb a módszerek finomodtak. Az emberi elme működését próbálta meg Kant leírni vagy megérteni. A tiszta ész kritikáját Albert Einstein állítólag már tizenéves korában elolvasta, majd azt nyilatkozta, hogy az időről és a térről olvasottak indították el benne azt a gondolkodási folyamatot, amely a relativitáselmélet megalkotásához vezetett. Kant meglátásai ma is aktuálisak. Olyannyira, hogy a kortárs agykutatás, de még a mesterséges intelligencia lehetőségeinek vizsgálása sem nélkülözheti a több mint kétszáz évvel ezelőtt meghatározott nézőpontokat. Korunk legnagyobb kutatóintézeteiben nemcsak mérnökök, matematikusok, programozók dolgoznak, hanem a filozófusoknak is vannak feladataik. A józan eszünkre hallgatunk, de gondolkodásunk behatárolt, mert mindig attól függ, hogy mit ismertünk meg eddig a világból. Logikusan próbálunk gondolkodni, az eddigi tapasztalataink alapján vonjuk le a következtetést, melyre igazként tekintünk. Gyakran rádöbbenünk azonban, hogy lehet akármilyen mély is a tapasztalatunk, attól még nem lesz tudományos is, ezért általános következtetések sem vonhatóak le belőle.

Korunk történései pedig — jelenlegi ismereteink alapján — sajnos azt igazolják, hogy a „tiszta ész” még mindig hiányzó tényező, a tartós béke pedig ma is csak utópia.