Nemes Viktor (a szerző felvétele)

* Rióban az üzbég Turdiev ellen kezdted szereplésed. Sohasem könnyű egy üzbég birkózó ellen szőnyegre lépni.

— Nagyon jó az üzbég, az Ázsia-bajnokságon és az ázsiai selejtezőn is a második helyet érte el, így kvalifikálta magát az olimpiára. Előbb engem küldtek le térdelőhelyzetbe, ő lefogta a kezemet, majd a pörgetéséből visszajöttem, és egy emeléssel 5:2 arányú előnyre tettem szert. Ezután őt is leküldték parterba, amiért én egy pontot kaptam, és végül 6:2-re nyertem. Első meccsnek kitűnő volt ez a találkozó, jól megmozgattam magam, és igazából el sem fáradtam.

* A negyeddöntőben a dán Madsen következett.

— Fiatalabb koromban többször is birkóztam vele különböző nemzetközi versenyeken, a többi közt a 2014. évi Európa-bajnokságon. Úgy éreztem, most valóban nagyon felkészült volt. Tavaly Bakuban közel voltam hozzá, hogy legyőzzem, de ott a bírók úgy ítélték meg, hogy valamit szabálytalanul csináltam, és elveszítettem azt a mérkőzést. Madsen nem birkózik akciódúsan, de amit csinál, azt nagyon jól csinálja. A 4:0-s vereségemben az is közrejátszott, hogy ő sokkal tapasztaltabb, hiszen több vb-ezüstérme is van már, és velem ellentétben neki nem ez volt az első olimpiája. Rióban erősebb volt, de ha még egyszer találkozunk valamely versenyen, akkor ez már nem így lesz.

* A vigaszágon az iráni Abdvalitól utolsó ponttal kaptál ki.

— Nagyon örültem, amikor Madsen bekerült a döntőbe, mert ez azt jelentette, hogy a vigaszágon folytathattam tovább a versenyzést. Az irániról tudni kell, hogy egy kategóriával lejjebb, a 66 kg-osok között volt már világbajnok, valamint a tavalyi vb-n az 5. helyen végzett. Jól éreztem magam a szőnyegen, úgy birkóztam, ahogy szeretek, és egy válldobással sikerült eldobnom ellenfelemet. A művelet nem volt tökéletes, így nem kaptam érte négy pontot, mellyel a meccset is megnyerhettem volna. Davor Štefanek és az edzőm szerint a második menetben mintha egy kicsit féltem volna attól, hogy eredményt érek el. A tapasztalatlanságom miatt hibáztam, az agyam nem úgy dolgozott, ahogy kellett volna, és az iráni két pontot szerzett. Így hiába végződött az összecsapás 2:2-es eredménnyel, az utolsó pontnak köszönhetően riválisom küzdhetett a bronzért. Nagyon szomorú, hogy így kaptam ki, de ebből is tanulnom kell. Összességében azért elégedett vagyok, hiszen az első olimpiámon bekerültem a legjobb nyolc közé.

* Ha történetesen legyőzöd az iránit, akkor a magyarországi Bácsi Péter következett volna, aki a bronzmeccsen már nem nagy kedvvel birkózott.

— A bronzmeccs előtt — látva Bácsi egész napos versenyzését — úgy véltem, hogy gond nélkül legyőzi Abdvalit és megszerzi a bronzérmet. Szerintem a magyarországi birkózó nem bírta a nyomást. Döntőt várt magától, és mivel ezt nem sikerült elérnie, koncentrálóképessége csökkent, és már nem tudott a bronzmeccsre figyelni. Ezért is fáj nekem, hogy nem vertem meg az iránit, mert úgy érzem, a bronzmeccsen nagy esélyem lett volna Bácsi ellen. De ezek csak találgatások, ebbe nem is szeretnék jobban belemenni. A következő alkalommal mindenkit meg kell vernem, és akkor nem kell majd találgatni, mi lett volna, ha...

* Hogy élted meg Davor Štefanek döntőjét és az olimpiai bajnoki címét?

— Úgyszólván Davor segítője voltam, hiszen előző nap, a mérlegelés után én vittem oda neki mindent, amire szüksége volt. A verseny napján én öltöztem be, hogy legyen kivel melegítenie. Amikor megverte a német világbajnokot, Staeblert, már tudtam, hogy döntős lesz, hiszen a grúz Bolkvadze a fehéroroszországi edzőtáborban sem okozott neki gondot. Az örmény Arutyunyannal vívott döntő már jóval nehezebb volt. Az örmény kilökéssel vezetést szerzett, de Davor annyira jól kihasználta a szabályok nyújtotta lehetőségeket, taktikailag annyira jól birkózott, hogy az ellenfélt passzivitás miatt megintették, így a kapott pontnak köszönhetően Davor lett az olimpiai bajnok. Mondtam is neki a mérkőzés után, hogy amit Isten elvett tőlem — hiszen 2:2-vel kaptam ki —, azt neki visszaadta. Mindannyian nagyon örültünk ennek az aranynak, hiszen nagyon fontos a szerbiai birkózás számára. Davor érme után pedig elindult az éremáradat, és a Londonban szerzett érmek számát sportolóinknak sikerült megduplázniuk.

* Nagyon sok kritika érte a bírókat. Testközelből hogyan láttad, valóban ennyire gyenge volt a bíráskodás az olimpián?

— Régóta járok világversenyekre, de ennyire rossz bíráskodást még sehol sem tapasztaltam. Sokszor az határozta meg a győztes személyét, hogy ki melyik országból érkezett. Erre nagyon jó példa a 86 kilogrammosok bronzmeccse, Lőrincz Viktor és a német Denis Kudla összecsapása. A magyar versenyző akciókat hajtott végre, támadott, meg sem próbált passzív lenni, a bírók mégis úgy döntöttek, nem nyerhet. A bírók, főleg két hasonló képességű versenyző esetében, egy-egy ítélettel könnyedén eldönthetik a meccset. Nem tudom, mit kellene kitalálni annak érdekében, hogy a bírók ne nyúlhassanak bele a mérkőzésekbe. Lőrincz elég jól feldolgozta a vele történteket. Több bírót felfüggesztett a Nemzetközi Birkózószövetség, de a megtörténteket már nem lehet semmissé tenni.

* Mennyire tudtad magad függetleníteni attól, hogy nem akármilyen versenyen, hanem az olimpián szerepelsz?

— Számomra semmiben sem különbözött bármely más versenytől. Nem úgy indultam, hogy most én egy olimpián lépek szőnyegre. Még arra sem volt időm, hogy a városban szétnézzek. Egyébként a verseny előtti, két-három órás sétát csak energiapazarlásnak tartom. A mérkőzésre és a fogyásra kellett koncentrálnom, de ez így is volt rendjén, hiszen nem turistának mentem ki a brazil nagyvárosba. Ha annyira kíváncsi lettem volna Rióra, akkor turistaként utazom ki, és lehet, hogy már az első mérkőzés után búcsúztam volna a további küzdelmektől. Mindhárman, Frísz Krisztián, Davor Štefanek és én is csak a versenyre összpontosítottunk, edzés és pihenés szerepelt a napi programban.

* Frísz és Štefanek nem biztos, hogy vállalja a 2020-ban megrendezendő tokiói olimpiát. Arra viszont nagy az esély, hogy melletted ikertestvéred, Máté is ott lesz a következő játékokon.

— Reális lehetőségnek tartom, hogy mindketten ott legyünk a japán fővárosban. A riói tapasztalataimat átadhatom Máténak, aki a korábbi versenyeken simán megverte azt a grúzt, aki végül harmadik lett Davor súlycsoportjában. Máté is az élvonalhoz tartozik, csak kell még neki egy kis tapasztalat. Erre már a jövő évi Eb-n és vb-n szert tehet. Tokióig még mindketten jó néhány érmet szerzünk az országnak.

* A hazaérkezés után volt-e időd pihenni, vagy azonnal belevetetted magad a munkába?

— Kellett egy kis idő, hogy kipihenjem a fáradalmaim, de nem bírok sokáig a fenekemen ülni, muszáj mozognom. Újra munkába álltam, heti 6-7 edzés alá nem szeretném adni. Október első hétvégéjén rajtol a szerb I. liga, mely nagyon erősnek ígérkezik. A szabadkai Spartacus jócskán megerősödött, de a címvédő nagybecskereki Proleter — melynek Máté és én is tagjai vagyunk — is minőségi csapattal vág neki a pontvadászatnak. Meglátjuk, ki lesz a befutó. Én a Spartacus és a Proleter közötti versenyfutásra számítok.

* Jövőre Párizsban rendezik meg a világ-, Újvidéken pedig az Európa-bajnokságot. Hazai közönség előtt a cél az érem vagy csakis az aranyérem?

— Az Eb-n és az Európa Játékokon is a döntőben birkóztam, de egyiket sem nyertem meg. Nagyon felkészülök az Eb-re, ahol a cél az aranyérem megszerzése. A világbajnokságra is az éremszerzés reményében utazom ki.

* Hogyan látod az utánad jövő generációt? Kerülhetnek-e ki soraiból olimpiai részvevők, Eb- és vb-érmesek?

— Ahogyan Frísz, Štefanek és köztem is elég nagy űr van, úgy látom, hogy utánunk is ez a helyzet. A jelenlegi junioroknál nem, a serdülőknél azonban esélyt látok arra, hogy eljussanak odáig, ahol most mi vagyunk. Ehhez természetesen rengeteget kell edzeni, dolgozni. Mire abbahagyom a birkózást, addigra ismét lesz egy erős, ütőképes csapatunk.

* Pályafutásod végeztével maradsz a sportágban?

— Edző szeretnék lenni, amihez be kell fejeznem a megfelelő egyetemet. A tanulással nem lesz gond, hiszen azt tanulom majd, amit szeretek. Arról még nem gondolkodtam, hogy klubedző vagy szövetségi edző legyek-e, ez majd kiderül. Az a lényeg, hogy a későbbiekben is a sportágban szeretnék maradni.

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor