A rendezvényt korábban az egyesület kanizsamonostori táborhelyén sátorozós, ottalvós formában tartották meg, de a járványhelyzet ezt a hagyományt is felülírta. Immár harmadik éve hirdettek napközis tábort, melynek helyszíne az egyesület székháza volt, de a tervek között szerepel, hogy jövőre visszatérnek Kanizsamonostorra.

Az oktatók, Varga Viola és Gazsó Tibor — Somi az idősebb korosztálynak magyarbődi táncokat tanítottak, míg a kisebbek a somogyi lassú és friss lépéseivel ismerkedtek. A tánclépések természetesen a megfelelő dalokkal váltak teljessé, az egyesülethez tartozó Százszorszép kézimunkacsoport tagjaival pedig kézműveskedtek a gyerekek. 

Az ötnapos program dinamikus záróműsorral végződött. A résztvevők bemutatták friss tudásukat, és a jelenlévők megcsodálhatták a kézművesmunkáikat is. Kellemes színfoltja volt az összeállításnak, amikor a csoportok — Zsíros Kenyerek, Tavirózsák, Napsugarak, Holdfény — előadták a saját táborhimnuszukat, melynek a szövegét ők írták. Az est meglepetése viszont az volt, amikor a kisebb és nagyobb táncosok egy friss csárdásra kérték fel a szüleiket, nagyszüleiket.

Búcsúzás előtt mindenki jóízűen fogyasztotta a finom tejfeles-sajtos lángost, melyet az egyesület szorgos asszonyai sütöttek.

— Egyik oktatónk egyszer kijelentette, nekünk, szervezőknek a legnehezebb, mert jelen vagyunk mindegyik tábor születésénél, látjuk a legszebb napjait, és azt is végignézzük, ahogy úgyszólván lassan meghal — mondta Kiss Tóth Erika, a Móra Ferenc MME elnöke. — Akkor nem értettem, pontosan mire gondol, de ma már tudom, igaza volt. Látjuk a fiatalok arcán a boldogságot, a találkozás örömét, halljuk az önfeledt kacagást, és az elválás nehéz pillanatainak is a tanúi vagyunk. Úgy gondolom, minden tábornak kell hogy legyen lelke, s ezt nem más adja, mint az oktatók és a gyerekek, valamint mindazoknak a szeretete, akik hozzátesznek bármilyen apróságot a tábor életéhez. Az oktatónak a tanítás mellett időt kell szánnia az odafigyelésre és a gondoskodásra, mert a jelenlévők ezt is igénylik.

A baráti együttlét jó hangulatát éreztük az idei táborzárón is, és láttuk, hogy a gyerekek nehezen indulnak haza. Az pedig, hogy a szülők maguk ajánlkoztak a következő év táborának a megszervezésére, önmagáért beszél. Mindannyian tudjuk, hogy nem szabad abbahagyni. Az ideit nem így terveztük, mert reménykedtem, hogy már Kanizsamonostoron leszünk, de nem álltak össze a dolgok. Ha azonban a szülők is akarják, azaz összefognak és segítenek, akkor jövőre a korábbi évekhez hasonlóan ismét sikerülhet ottalvós sátortábort szerveznünk legalább száz résztvevővel.

A gyermek- és ifjúsági néptánctábor támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő — Csoóri Sándor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács és Csóka Község Önkormányzata volt.

A Móra Ferenc MME / Kiss Tóth Máté felvételei