A szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek

A szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek

Az idén Magyarcsernye adott otthont a magyar szórvány napjának. Vajdaságban negyedik alkalommal szervezett ünnepséget a jeles nap alkalmából a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.

Ezúttal a központi rendezvényt a magyarcsernyei művelődési házban tartották meg az Ady Endre Művelődési Egyesület társszervezésében. A szórványlétben élő közép-bánsági települést 1792-ben alapították, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint pedig 1861 lakosából 1574 magyar. November 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és magyar király születésének napját 2015-ben nyilvánította a Magyar Országgyűlés a magyar szórvány napjává, a Magyar Nemzeti Tanács pedig az emléknapot beemelte a vajdasági magyarság ünnep- és jeles napjai sorába.


Sutus Áron, Hódi Judit és Juhász Attila

A szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek és megerősíthetők! — emelte ki Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke a rendezvényen. Ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy vagyunk még, akik nemzetben, közösségben, nemzet- és közösségsegítésben, nemzet- és közösségszolgálatban gondolkodunk. Mint mondta, a szórvány- és a szigetmagyarlétbe kényszerült közösségeink példát állítanak elénk, mely nem más, mint a megfellebbezhetetlen és igaz hűség, a lenni és a maradni akarás.

— Tekintsünk körbe a létet átnyújtó és megtartó szülőföldünkön! A nem megalkuvó, a bánsági, bácskai, szerémségi tájból kinövő, szolgáló, hihetetlen munkabírású, bátor személyek, közösség- és településvezetők, tanítók, óvoda-, iskola- és szórványkollégium-vezetők és lelkészek, az önök által teremtett, belakott és zsongással betöltött tájon! Mindehhez elengedhetetlenül ott áll a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség, az anyaország, a szórványközpontok és a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. Szívünk ünneplőbe öltözött, jövőt rajzoló bizonyossággal való hitben és hittel dobban. Annak hitével, hogy sorsunk nem maradéksors, hanem megkerülhetetlen állandóság. A mai nap annak bizonyossága és annak ünnepe, hogy a bácskai és a bánsági szántások, a szerémségi szőlőtőkék, a síkság, a domboldal és a közös folyóink felett képződő köd nem homályosít, mindinkább a belekapaszkodást, a ragaszkodást regéli. Van helyünk a világban, itt, a Kárpát-medencében, itt, a Délvidéken, kicsiny szülőfalunkban: van feladatunk, van kiért és kivel! A magyar szórvány napja ennek ünnepe.

Sutus lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a szórványban, ahogyan a tömbben is, a legmeghatározóbb közösségmegtartó erővel egyrészt az anyanyelvű oktatás bír, másrészt a hagyományápoló csoportok vagy azok a közösségek, amelyek generációkat tudnak összekötni, illetve generációs szinten szerveződnek. Ehhez kellenek a településen a kulcsemberek, egy plébános, egy tanító, egy művelődési életért elkötelezett személy. Hozzátette, a gyerekek esetében a megtartóerőt adó gyökerek hajszálereit újra ki kell tudni növeszteni, és úgy kell őket megerősíteni, hogy tartósak tudjanak maradni, hiszen a fiatalságnak annyi más alternatívája van, hogy ezeket tudni kell értékként felmutatni, hiszen ezek tudják igazán, hosszú távon, egy életre szólóan is összetartani a közösségeket és a fiatalabb generációkat is.

— Össze kell fogni, és nyitottnak kell lenni egymás felé, de a szórványban az a hit is fontos, amely szerint a közösség nincs magára hagyva. Ennek tudatában könnyebben leküzdhetőek az akadályok, mind az egyén, mind pedig a közösség részéről — emelte ki köszöntőjében Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára. A Magyarcsernyén élő politikus kiemelte, hogy a kisebbségi létben rendkívül fontos az anyanyelv megőrzése és a néphagyományok ápolása, ennek szellemében pedig mindent megtesznek azért, hogy Magyarcsernyén megőrizzék a magyar nyelvű oktatást, valamint a példaértékű helyi művelődési életet. Áldott állapotnak nevezte a Magyarország és Szerbia közötti jó együttműködést, melyet továbbra is fent kell tartani, hiszen ennek a legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok, főleg a szórványban élők, mert az anyaországi támogatások jelentősen hozzájárulnak az identitás megőrzéséhez. Szavait zárva azt üzente — és nem csupán a helyieknek —, hogy aki csak teheti, segítse azoknak az embereknek a munkáját, akik elhivatottan, gyakran anyagi juttatás nélkül, önzetlenül és fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy átmentsék gyermekeinknek a magyar nyelvet és kultúrát.

— A szórványban hatalmas jelentőségük van az ilyen rendezvényeknek, mert megerősítik a közösséget abban, hogy jó úton jár, illetve a lelkes munka elismeréseként is értelmezhetőek, melyből a fogyatkozó nemzeti közösség erőt merít a nehézségek leküzdéséhez és a magyarként való megmaradásához — emelte ki üdvözlőbeszédében Hódi Judit, a helyi Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke. A rendezvényen a közösség megmaradására, a szórvány- és a szigetmagyarság szolgálatára Msgr. Bogdán József helyi plébános adott áldást. Az ünnepi műsorban Magyarcsernye, Kisorosz, Szentmihály és Tamásfalva népdalkörei, táncegyüttesei, citerás és énekes szólistái léptek fel, Csóti Erika és Kiss Roland szavalatukkal emelték azt est színvonalát, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai pedig csókai népdalokat adtak elő. Megtekinthető volt A magyarcsernyei fehérhímzés című alkalmi tárlat is, melyet Kormányos Erzsébet, a kézimunkaszakkör vezetője és Kürtössy Péter néprajzkutató, Petőfi-ösztöndíjas méltatott.


A szerző felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek
Riport
A szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek
Riport
Facebook

Támogatóink