A Takács család: Károly, Dominika és Sarolta - Szabó Attila fotó

Mihelyt kissé megenyhül az idő, a határ azonnal benépesedik, persze, egyelőre csak a tavaszi munkálatok előkészületei folynak. Ludasi házigazdánkat a gyümölcsöséből szólítottuk el, ahol a fagymentes időt kihasználva javában metszik a fákat.
Takács Károly és felesége, Sarolta kb. 12 hektárnyi saját területen gazdálkodik. Szántóföldi és fóliás termeléssel, konyhakertészettel, gyümölcstermesztéssel, de még állattartással is foglalkoznak. A kérdésre, hogy miért ez a ,,mindenesség', röviden azt válaszolják: azért, mert egyszer az egyik, máskor a másik termelés a veszteséges. Még véletlenül sem azt mondják, hogy bármelyik gazdaságos közülük.
- Sajnos, ez a valóság - magyarázza Károly. Két évvel ezelőtt a szárazság miatt mindenen kárunk volt, amivel csak foglalkoztunk, sőt még jégverés is sújtott bennünket. åstermelő vagyok, a termőterületeket az idős szüleimtől vettük át a feleségemmel, és próbálunk erőnk szerint úgy gazdálkodni, hogy megérje, ne csak a fennmaradásért dolgozzunk, hanem a két gyerekünknek, a középiskolás Gábornak és a tízéves Dominikának egy emberségesebb életet teremthessünk. Ez hajt bennünket arra, hogy mindennel próbálkozzunk. Még bikahízlalásba is belefogtunk, de már az sem kifizetődő. Most fejőstehenekkel próbálkozunk, de csak kicsiben. A napi tejhozamért a szabadkai tejgyár kijár a gyűjtőállomásra, így az értékesítés terhét leveszi a vállunkról. Igaz, hogy az átvételi ár nevetséges, pontosabban az, ahogyan a tejtermelőket átverik. A múlt év elején ugyanis a tejgyár 36 dinárt fizetett a tej literjéért, a minőségvizsgálat meg más egyéb változtatással viszont olyannyira csökkent az ára, hogy lassan alig több húsz dinárnál, bár tudtommal a tej kiskereskedelmi ára nem lett ennyivel alacsonyabb. Kertészettel is foglalkozunk, mert a kerti növények, termények iránt van kereslet, bár ez a munka sokkal munkaigényesebb a szántóföldinél. A föld megmunkálásához megvannak a szükséges mezőgépeink, igaz, már nagykorúak, és folyton tákolgatni kell őket, de kénytelen vagyok rá, mert új vásárlására nincs pénzünk. Kölcsönlehetőség is volna, de azt vissza kel1 fizetni, akár a banktól, akár az államtól kapjuk is. Ilyen termelési feltételek közt nagyon vakmerőnek kell lenni ahhoz, hogy kölcsönt vegyen fel az ember, hiszen már évek óta nem tudhatja, mit és mennyiért érdemes termelni. Így nekünk kell összekovácsolni magunknak a tőkét, ha valami újat akarunk venni.
- A tőke összekovácsolása pedig csöppet sem könnyű feladat - veszi át a szót Sarolta, és azt mondja: az asszony bizony a parasztgazdaságból is kiveszi a részét, hisz ő mindig ott van, ahol a két szorgos kezére szükség van. A gyümölcsöt és a konyhakerti veteményeket régebben magunk értékesítettük a szabadkai nagybani piacon. Sajnos mostanra azon is nagyon elszaporodott a viszonteladók száma, főleg a délieké, akik ellen senki sem tehet semmit. Egy időben a rendes piacon is árultunk, de ma már a piacok sem a régiek. Főleg idősek vásárolnak ott, akik ehhez a bevásárlóhelyhez szoktak hozzá, meg tán azért is mennek oda szívesen, mert ott ismerőssel találkoznak, kicsit elbeszélgethetnek. A fiatalok nagy része ma már a nagyáruházakban végzik a bevásárlást, nekik nincs idejük piacra járni. Okulva mindezen, azt szeretnénk, ha a gyerekeink tanulnának, hogy szakma, hivatás legyen a kezükben. És ha az nem válik be, a kapa és a föld mindig megmarad utolsó menedéknek.
- Valóban óriási probléma, hogy az állam nem állja útját a feketekereskedelemnek - mondja Károly. - A rendkívül erős kereskedelmi lobbit még nem sikerült megfékezni. Nem igaz, hogy az illetékesek nem tudják, kinek vásárolják fel a šabaci viszonteladók az itteni jószágot. Ebből mindenkinek kára származik, kivéve azt, akinek a részére vásárolnak. A termelő kénytelen annyiért eladni, amennyit a viszonteladó kínál, mert ő az egyetlen, aki vesz. Mivel azonban ő nem állít ki számlát, adót sem fizet az élőjószág után. A kusza mezőgazdasági viszonyok rendezéséért nemcsak arra van szükség, hogy az állam törvényi előírásokkal vegye elejét az árnyékgazdaság terjeszkedésének, hanem arra is, hogy megkövetelje a törvény betartását. Állandóan azt hangoztatjuk, hogy célunk az Európai Unióba jutni. Ennek érdekében történnek ugyan bizonyos lépések, például az állatállomány törzskönyvezése, de egy ilyen állomány kifejlesztéséhez több év kell, és ez alatt az idő alatt azért a termelőknek élniük is kell valamiből. Ehhez pedig elsősorban arra van szükség, hogy a működő gazdaságokat támogatásban részesítsék. Dulić volt miniszter asszonynak sikerült valamelyest javítani a helyzeten, de a leváltásával minden visszajutott oda, ahol volt, a mélypontra. A jelenlegi mezőgazdasági miniszter ígéretesnek mutatkozik. De véleményem szerint a kis és közepes vállalkozóknak, magántermelőknek a szövetkezés nyújtja a fennmaradás esélyét. Mi itt Ludason húsz magántermelő összefogásával szövetkezetet hoztunk létre, mert úgy gondoljuk, hogy az összefogásban az erő. Igaz, egyelőre még csak a téli szakelőadások megszervezésénél tartunk, meg közösen szerezzük be a növényvédő szereket, a vetőmagot. A tavankúti Magan YU vállalat korrektül viszonyul hozzánk, az árut kamatmentes kölcsönre adja, és az árakat nem köti az euró árfolyamához. Szövetkezetünk pályázni fog támogatásért, hogy tárolót (silót) építhessünk. Reméljük, sikerrel járunk. Tervekből van bőven, sokan vagyunk olyan kistermelők, akik életkorunknál fogva még sokat tehetünk a mezőgazdaság fellendítse érdekében. Ehhez mindössze arra volna szükség, hogy az állam tegye végre helyre a dolgokat. És hagyjon bennünket azt csinálni, amit mindenkor, még a legínségesebb időkben is becsületesen, szorgalmasan végeztünk - hagyjon minket termelni! - mondja Takács Károly ludasi magántermelő.