Varga Diósi Viola előadó, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szakreferense elmondta, a VM4K kutatási részlege egy gyorselemzést végzett, mely a vajdasági magyar kulturális stratégia elkészítési folyamatában nyújtott nagy segítséget.

Panelbeszélgetés Tusványoson a magyar közösségek lélekszámának alakulásáról

— Ha a 2002-es és a 2022-es adatokat hasonlítjuk össze, akkor elmondhatjuk, hogy húsz év alatt a vajdasági magyar lakosság 107 886 fővel csökkent, ami 37,17 százalékos fogyást jelent. Észak-Bácskában, ahol a magyarság a legnagyobb számban élt, a 2022-es népszámlálási adatok alapján 56 973 fő vallotta magát magyarnak, ami a körzet 35,57 százalékát teszi ki. Ez a szám 19 289 fővel kevesebb, mint a 2011-es népszámláláskor, és 30 208 fővel kevesebb, mint a 2002-es népszámláláskor. Arányait tekintve ugyan nem, de szám szerint Szabadka községben él a legtöbb vajdasági magyar. 2022-ben 57 092 a magyarok lélekszáma, ami a község lakosságának 30,01 százalékát tette ki. 2011-ben ez a szám 50 469 volt, ami 35,65 százalékarányt jelentett — derül ki az elemzés adataiból, melyet első ízben Tusnádfürdőn ismertettek. — Az intézményrendszer fenntartása mindig újragondolást igényel egy ilyen jelentős népességfogyás meglátása után. Az oktatási intézmények nálunk működnek, nem történt különösebb csökkenés az elmúlt időszakban. Jelenleg 78 településen van magyar óvoda, 130 épületben működik 5142 gyerekkel. 74 általános iskolában zajlik magyar oktatás, 10 500 általános iskolásnak biztosítja az anyanyelvű oktatást a Vajdaságban, illetve működik az anyanyelvápolási hálózat is azokon a szórványtelepüléseken, ahol már nincs magyar nyelvű oktatás, de az ott élő magyar származású gyerekek igénylik azt, hogy tanulják a magyar nyelvet. A különböző művelődési intézmények — múzeumok, könyvtárak, levéltárak stb. — alapításában a kisebbségi önkormányzatunk, a Magyar Nemzeti Tanács ott van. Számunkra ez az intézmény, melyről külön törvény szól, s külön választói névjegyzék alapján kerül megválasztásra, biztosít egyfajta stabilitást, az intézményhálózat fenntartásához biztosítottak a források. Ugyanez elmondható az anyanyelvű tájékoztatásról is. Egyetértek azzal, hogy a helyi közösségeket kell megerősíteni a közösségépítésben, a helyi identitás, a helyi értékek megtartóerőt jelentenek egy közösségben. A szórványközösségek számára erőforrást jelentenek azok a kis közösségek, az intézmények, az odatelepített programok, melyek a megmaradásukat segítik.

Horváth István kolozsvári szociológus, egyetemi oktató arról beszélt, hogy Erdélyben, a dél-erdélyi és az észak-erdélyi szórványban egyre inkább megkérdőjeleződik az intézményrendszer fenntarthatósága, a tömbmagyar régiókban pedig az elöregedés jellemzi a kiürülő falvakat. Őry Péter, a felvidéki Pro Civis Polgári Társulás elnöke rámutatott arra, hogy Szlovákiában egyre inkább megbomlik a tömbmagyarság, miközben a peremmagyarság növekszik. Az előadók hangsúlyozták, a fogyatkozó közösségekben egyre inkább felértékelődik a helyi közösségek szerepe, megerősítésük stratégiai fontosságú. A külhoni magyarok identitásmegőrzésében fontosak az intézményrendszerek, valamint az anyaországi támogatások.