- Fényképezte: Szabó Attila

Nem látványos, de nélkülözhetetlen a munkája.. Olykor felbecsülhetetlen. Nekünk, ,,íródeákok"-nak különösen. Másoknak pedig... Az olvasó bizonyára többre tartja a regényt, a zenész a koncertet, a festő a képet, a számítógép-rajongó pedig a világhálót...
Balázs-Art Valéria ,,háta mögött eddig 32 kötet sorakozik. 1996-tól szakszerkesztője és szócikkírója a Révai Új Lexikonnak, a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonnak, az Új Magyar Életrajzi Lexikonnak és több más kiadványnak. Kötetenként körülbelül 100 szócikk szerzője - olyan szócikkeké, amelyek rólunk szólnak, hiszen délvidéki szakszerkesztőként elsődleges feladata, hogy szülőföldje irodalmi, képző- és zeneművészetét, valamint színháztörténetét, jelentős intézményeinek, kiadványainak stb. sorsát örökítse meg az utókornak.
* Szabadkán születtél, itt jártál gimnáziumba, majd az újvidéki bölcsészkaron diplomáztál 1981-ben pedagógusi-fordítói szakon. Tanárnői pályádat is Szabadkán kezdted, az egészségügyi középiskolában és az akkori nyelvimatematikai gimnáziumban tanítottál. Miért hagytál fel a pedagógusi hivatással?
- Mivel erről másfél évtizedig nem volt szabad írni, gondolod, hogy most érdemes? Csupán annyi történt, hogy egy nagyszünetben két szerb tanuló bevádolt az igazgatónál nemzetieskedés miatt. Hogy miért, ma sem tudom. A lényeg, hogy a ,,koncepciós per"-ben nem védhettem meg magam. Az érdekes az egészben csak az, hogy a kollégáim sem mertek szembeszegülni a szakszervezet és a pártelnökség állásfoglalásával. Hadd jegyezzem meg, mindkettő vezetője akkor magyar ember volt, s most is jelentős funkciót tölt be. Egyedül a szerb szakos tanár próbálta felvetni, hogy talán mégsem a gyerekek mendemondájának kellene felülni, hanem egy pedagógus szavának kellene hitelt adni, de lehurrogták. Hosszas huzavona után a községháza szakszolgálatába kerültem fordítónak. Nyolc és fél évig mindenféle pályázatra beadtam a kérvényem, de még titkárnőnek sem kellettem sehová. Időközben tovább képeztem magam, és megírtam a magiszteri munkámat Szabadka-Subotica keresztnevei címmel.
* Aztán irány Magyarország! Ez volt a belépőjegy?
- 1991-ben leépítették a községi fordítói szakszolgálatot, s én munka nélkül maradtam, de férjem munkahelye, a Sigma is megszűnt. Mivel Gábor Budapesten kapott munkát (egy svájci cég keleti képviseletét bízták rá), nem akartunk szétszakadni, s így utánamentem a kislányunkkal, Zitával.
* Fordítóból hogyan lettél szakszerkesztő és szócikkíró?
- Míg a magiszteri dolgozatomat írtam, gyakran feljártam a Széchenyi Könyvtárba, s ott nagyon sok hasznos tapasztalatra és ismeretségre tettem szert. Többek között összefutottam Baranyi Annával is, aki egykor a szabadkai Városi Múzeumban volt művészettörténész, de akkor már a Petőfi Múzeumban dolgozott. Mivel férjem nagyapjának, Balázs G. Árpádnak készítette épp akkor a retrospektív kiállítását, felkért, segítsek neki. Főleg a grafikák felkutatásán dolgoztam, s így nagyon sok művészemberrel kerültem kapcsolatba. Az ő sugallatára született meg az ötlet, készítsek egy kiadványt a délvidéki írókról - így született meg a Vajdasági íróportrék 1993-ban. Aztán találkoztam Székely György főszerkesztővel, aki arra kért fel, hogy készítsem el a Magyar Színházművészeti Lexikonba a délvidéki részt. Nagyon friss voltam még a szakmában, hát segítségért fordultam dr. Gerold László tanár úrhoz. Ő gyűjtötte össze az újvidéki, én pedig a szabadkai színházzal kapcsolatos szócikkeket. Ez nagyon nehéz feladat volt nekem, mert háborús időket éltünk, a férfiszínészeket szinte lehetetlen volt felkutatni, az adatközlők titkolták tartózkodási helyüket, sokat kellett ingáznom Pest és Vajdaság között, meg mi tagadás, ekkor tanultam a ,,szakmát is. Hogy mennyire sikerült a munkám, bizonyítja, hogy a lexikon főszerkesztője nemcsak szócikkíróként, hanem szakszerkesztőként is megbecsült. S épp a Magyar Színházművészeti Lexikon ,,taposta ki nekem az utat a Révai Új Lexikonhoz, mert e munkám ismeretében keresett fel Tarsoly István levéltáros, akit akkor bíztak meg az említett kiadvány főszerkesztésével, újbóli - javított, bővített - kiadásával. 1995-ben kezdtük el a munkát, megkaptam a délvidéki listát A-tól Z-ig, s róni kezdtem a kilométereket...
* Említetted egyszer, hogy majdnem kudarcba fulladt a vállalkozás...
- A település szócikkein kívül minden mást rám bíztak. Olyan 60-70 oldalnyi szöveget vártak tőlem. Ez így kimondva nem tűnik soknak, de amikor kiderült, hogy a nulláról kell indulnom - bármelyik lexikont felütöttem, Vajdaságról szinte alig találtam valami adatot -, bizony rám szakadt az ég. Gyorsan beszerveztem vajdasági ismerősöket, hogy segítsenek az adatgyűjtésben, de ez sem hozott könnyítést, mert amikor az emberek látták: ebből bizony nem gazdagodnak meg, lassan visszautasították az együttműködést. Nekem is a saját költségemen kellett utazgatnom, telefonálgatnom, beszereznem minden anyagot. A plakáttól és szórólaptól kezdve a könyveken át az újságokig mindent gyűjtöttem. Van is egy tízezer kötetes magánkönyvtáram, s itthon, a szüleimnél is tele van a pince... Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak, anyagilag végül is megtérítették nekem a fáradozásaimat, de csak akkor, amikor 1996-ban megjelent az első kötet. Addig meg találd fel magad! S néha ez nem volt egyszerű.
* 1997-től 2003-ig főállású szerkesztő voltál a Révai Új Lexikonnál, aztán szabadúszó lettél. Miért hagytad ott a biztos állást?
- A lexikonszerkesztés nem egy családanyának való foglalatosság, merthogy időközben megszületett Lili lányom is. Mivel férjem állandóan utazgatott, valakinek otthon is kellett tartózkodnia. A napi 12-16 óra hosszát csak kényelmesebb az otthoni számítógép mellett ledolgozni, mint egy idegen irodában! Na de mindennek van egy fájdalmasabb háttere is: átestem egy műtéten, s a lábadozás több hónapig tartott, ez alatt az idő alatt pedig nem állhatott le a szerkesztés...
* Időközben elkészült a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon mindhárom kötete, melyeknek ugyancsak délvidéki szakszerkesztője és szócikkírója voltál. Milyen új tapasztalatokkal gazdagodtál?
- Amint megjelent a kötet, többen nekem szegezték a kérdést, hogy a vajdasági magyar képzőművészekről írt anyagrészt miért nem adom ki külön kötetként, hiszen óriási hiányt pótolnék vele. Végül is igazuk volt. 2002-ben összeállítottam hát a Jugoszláviai Magyar Képzőművészeti Lexikont, melynek kiadására először az Életjellel pályáztunk, sikertelenül. Aztán Tarsoly István főszerkesztő segítségével a Révai Új Lexikon már megkapta rá a pénzt, de sajnos vissza kellett adnom a támogatást, mert a műtét miatt nem tudtam dolgozni. Ekkor az ismerősök azt súgták, forduljak a Forum Könyvkiadóhoz, hiszen mégiscsak rólunk szól az a könyv, itthon kellene kiadni. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál 2004-ben kiemelt fontosságúnak ítélték meg az átnyújtott pályázatunkat, és a legnagyobb támogatási összeget ítélték meg. Sajnos, a kötet nem jelent meg. Dióhéjban: a könyvkiadó igazgatója, mgr. Bordás Győző általam ismeretlen okok miatt nem óhajtotta aláírni a végleges szerződést (véglegest azért mondok, mert az elsődleges variációját én tagadtam meg, s aztán azt közös megegyezéssel módosítottuk), én pedig nem bíztam szavahihetőségében, s nem adtam át az anyagot.. Sokáig nem tudtam, mit tegyek. Aztán felocsúdtam, s kerestem új kiadót. Ha minden jól megy, a 2006. évi pesti könyvvásáron ott lesz a Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikon.