A szó elrepül, az írás megmarad
Martinek Imre
2020.12.07.
LXXV. évf. 49. szám
A szó elrepül, az írás megmarad

Jelen év Szent András havának első napjaiban hagyta el az óbecsei Lux Color Printing nyomdát ft. Erős Mihály ürményházi plébános gondolatainak könyvbe kötött gyűjteménye A szó elrepül, az írás megmarad címmel. Mindössze százötven példányban.

Sajátos bizonyítékként afelől, hogy — az Úr kegyelméből — e megmételyezett 2020. esztendőnek is vannak/voltak olyan pillanatai, amelyekre szívesen emlékszünk majd vissza egykoron.

„E könyv nem a széleskörű olvasótábornak íródott, hanem rokonaimnak, és azoknak a kedves híveimnek, ahol papi szolgálatot teljesítettem és jelenleg is teljesítek” — üzeni a szerző a művéhez írt előszavának felvezető soraiban. Félreérthetetlen lényegre töréssel közölve, fényévekre áll tőle minden további publicitás. Hogy aztán velem miért tett kivételt megszólításom után? Talán a megelőlegezett bizalom rá a helyes válasz. Azt hiszem.

Eme mindössze kilencvenhat oldal terjedelmű füzetecske (előszóval, önéletrajzzal, írásokkal, fotókkal, tartalomjegyzékkel és a szükséges katalogizációs CIP-mutatókkal együttvéve!) Mihály atya nyíltsisakos hálás köszönőlevele. Mindazon jóért és példamutatásért, amelyet élete során nemcsak a boldog emlékű nagyszüleitől, majd szüleitől és testvéreitől kapott, hanem az általa pásztorolt közösségek híveitől is. Akik, bárhol is munkálkodjék az Úr szőlőjében, mindig melléje álltak, bátorították, erősítették papi hivatásában. Még akkor is, ha támogatásuk olykor-olykor éppen keserű ízű volt számára.

S miképp a felajánlásokat — és voltaképp e szavakba formázott gondolatok, lelki kitárulkozások is azok — a teljes megtisztulás iránti vágyakozás követi, a kötetben elhangzott, illetve a belőle visszhangzó sorok továbbfolyása is békés mederről álmodik.

„Néhány évvel ezelőtt kórházi kezelésre kényszerültem. Akkor kezdtem el az írást, […] jöttek a gondolatok, a visszaemlékezések árvize, melyeket nem tudtam fékezni, sem leállítani” — nyújtja felém parolára jobbját az újabb papírra vetett szerzői vallomás.

A természet ölén. Az Erős és Ambrus család. Álom vagy valóság? Szolgálatban. Erős Mihály plébános kötetének élő fejezetei ezek. Jegyzetek, írások, karcolatok, archív és saját fotográfiák formátumában idézve meg bennük a múltat. Lassítva általuk egy cseppet a zabolátlanul vágtázó jelent.

 

Ft. Erős Mihály

A Homoki Szűzanya

(részlet)

A fejértelepi templom első padjában ülök, és nézem a Homoki Szűzanya festményt. A Szűzanyáról készült alkotás Herczeg Ferenc írónk rendelésére készült. Háttérben a homokbuckák és néhány (boróka?) fenyő látható.

Első rátekintésre úgy néz ki, mintha a művész nem fejezte volna be művét, elkapkodta, sietett volna. Isten Anyja öltözete nagyon egyszerű. Sötétkék ruhában áll, valamint sötétbarna palást van a vállán. Elégedetlenkedem. A festő miért nem öltöztette színesebb ruhába a Boldogasszonyt, miért nem adott tisztességes cipőt a lábára? Azt a gyönyörű homokpusztai tájat jobban, szebben is megfesthette volna! Talán sajnálta a drága olajfestéket? Pedig érdemes lett volna!

A Szűzanya fején ott van Szent István koronája, gondosan lefestve minden részletével. Fáradtnak, kimerültnek látszik, bizonnyal sokat virrasztott, ajkán mégis ott a halvány mosoly. Szemei körül sötét folt látszik, és mintha könny csordogálna belőlük. Egész megjelenése különleges, ha szabad úgy fogalmaznom, hogy „nemesen nyers”. Minél tovább figyelem, rádöbbenek, hogy öltözékét valószínűleg az akkori fejértelepi asszonyoktól vette kölcsön a művész. De mintha arcát is az ottani fiatal lányokéról festette volna. Arcvonásaiban megjelenik valami, ami jellemző az ottaniakra, legalábbis nekem úgy tűnik. Mária úgy néz ki, mint az itteni, munkához szokott, gyengéd fiatal édesanyák. Ekkor kezdem megérteni a festő szándékát. A Szűzanyát és a Gyermek Jézust akarta kihangsúlyozni. Törekedett, hogy figyelmünket róluk ne terelje el a táj vagy a ruházat.

A kis Jézus kezében ott a fehér, nagy szemű jól érett szőlőfürt. Falatozhatna jókedvére. Ő mégis, komor arccal, szinte mérgesen néz vissza rám.

Erős Mihály tisztelendő úr Székelykevén született 1955. szeptember 19-én, Erős János és Ambrus Erzsébet harmadik gyermekeként. Az első négy osztályt magyar nyelven fejezte be Kevevárán, viszont felsős diákéveit már szerb tannyelvű osztályban járta ki. A szabadkai Paulinumban érettségizett. Innen került tovább hittudományi tanulmányait folytatva Diakóvárra, illetve Szarajevóba, ahol 1983-ban diplomázott. Pappá Msgr. Jung Tamás püspök úr ugyanezen év július 16-án szentelte fel Kevevárán. Innen ment tovább Nagybecskerekre kápláni szolgálatra, az esztendő kitöltése után pedig plébánosnak Magyarcsernyére, a hozzá tartozó filiákat is ellátva. 1994-ig, vagyis kerek tíz szolgálati éven át. 1994-től 2009-ig pancsovai, torontálvásárhelyi és óborcsai; 1999-től 2009-ig ópávai; 2004-től 2009-ig pedig sándoregyházi és tárcsói plébános volt. 2009-től és 2018-ig Versec és a környékbeli filiák plébánosaként végezte hivatását. 2018-tól napjainkig Ürményháza és Zichyfalva, valamint a hozzá tartozó filiák plébánosa.

Fényképezte: Martinek Imre

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..