Első lépésben gondoljuk át és beszéljük meg, hogy mit is szeretnénk elérni, milyen stílust, milyen látványt. Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk kiemelni, hol legyen nyugalom és hol fókuszpont.

A másik nagy feladat abból a palettából választani, amelyet a festő esetleg a kezünkbe nyom, hiszen hogyan is tudnánk elképzelni egy kis színkártya alapján, milyen lesz majd ugyanaz egy nagy falon, esetleg az egész szobában. Ezek a kis színlapocskák ugyanis valóban hamisak. Lehet, hogy egy árnyalat piciben szépen mutat, és tetszik is nekünk, ám lehet, hogy nagy felületen, esetleg össze nem illő színekkel kaotikus hatást kelt.

Vannak olyan esetek, amikor már a festés, esetleg a hőn szeretett tapéta falra kerülése után hívnak, hogy segítsek a továbbiakban, mert elakadtak, nem látják a teljes harmóniát. Ekkor a legnehezebb kijavítani, összehozni a színeket. Az a helyzet a „kedvencem”, amikor minden helyiségben más-más színű és stílusú tapéta van, és természetesen a háziak azt szeretnék, hogy ne szedjünk le egyet sem. Ebből kialakítani egy meleg, harmonikus otthont valóban igazi kihívás. Mert ha korábban szólnak, akkor a hálószoba sárgája helyett halványabb, inkább tojáshéjszínt javasoltam volna, mert a választott árnyalat nem illik a padlóburkolathoz. De vannak olyan helyzetek, amikor hozott anyagból dolgozunk, és abból főzünk, amink van.

Az erős színekkel ugyancsak csínján kell bánni. Lehet, hogy a kártyán szép az az erős zöld, de falra festve szörnyű lehet, főleg, ha kis szobáról beszélünk. A rikító árnyalatok nagy felületen inkább irritálóak, mi pedig nyilván megnyugtató, friss hatást szeretnénk elérni. A javítás első lépése ilyenkor az újrafestés.

Javasolni szoktam, hogy ha valaki saját keverésű festéket használ, előbb alkalmazzon próbafestést, csak egy falrészt fessen ki legfeljebb 1 négyzetméteren, és csak 1 liter festéket keverjen be vagy vásároljon meg. A valódi árnyalatot akkor kapjuk meg, ha több rétegben felfestettük, és hagytuk megszáradni (világosabb lesz, mint a festék színe), és ha nagyobb felületen is tetszik, akkor érdemes az egész szobát bemeszelni.

Ha festő keveri ki a színt, akkor is adódhatnak bonyodalmak, mert nem minden szakembernek van hozzá tehetsége. A végeredményre az is kihathat, ha nem a színkártyán szereplő bázisfestékkel dolgoztatunk — sajnos hatalmas eltérések lehetnek az árnyalatok között.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy festés után bizonyos megvilágításoknál másként látjuk a tónusokat — nem ugyanolyanok természetes fénynél, mint mesterségesnél. A mesterséges esetében megkülönböztetünk meleg világítást és hideg fényeket, melyek szintén más-más látványt eredményeznek.

Elképzelhető, hogy a palettán bézsnek tűnő szín a falon bizonyos fények hatására rózsaszínnek fog látszódni, a finom ekrü nagy meglepetésünkre citromsárga lesz, és az is előfordulhat, hogy a halványzöldes árnyalat banánzölddé válik.

Többféle szín egy helyiségben való alkalmazásakor tudatosítani kell, hogy illenek–e egymáshoz, mert elegendő egy halvány árnyalat, és a melegből hideg szín lesz, mely már nem mutat jól a másik mellett.

Ugyanez vonatkozik a kiegészítők, bútorok, textíliák színvilágára is. Nem kell teljesen azonos árnyalatokat választanunk, mert akkor unalmassá válik a szobánk, vagy túl rikítóvá, de érzékkel válogatva megtalálhatjuk az arany középutat.

Használhatunk kontraszt színeket is, de ezekkel óvatosan kell bánni, mert noha a sárga és a kék jól kiegészítik egymást, mégsem mindegy, ezek melyik árnyalatára esik a választás.

Lényeges tudnivaló tehát, hogy soha ne kevertessük ki a festéket nagy mennyiségben, csak miután meggyőződtünk róla, hogy több rétegben felfestve, mindenféle fénynél is olyannak látjuk, amilyennek szeretnénk, hiszen a festés legfeljebb néhány órával tolódik az általam javasolt próbafestés miatt, ám a végeredménnyel több évig együtt kell élnünk.

Még több kép!▼