Muzslyán, a Kun Béla utcában levő, úgynevezett szeretetházban találkoznak szerdánként az idős polgártársaink, és néhány órát töltenek el beszélgetéssel, társalgással.
Sötét Erzsébet, az egyik aktivista elmesélte, hogy minden alkalommal imával kezdődik az együttlét. Amikor mindenki megérkezik, imádkoznak, majd eléneklik a ''himnuszukat”, a Szeressük egymást, gyerekek! című dalt. Néha folytatódik az éneklés, vannak ugyanis kedves Mária-dalok, amelyeket szívesen énekelnek az idős nénik. A kisegítők minden alkalomra készítenek uzsonnát, amit beszélgetés közben fogyasztanak el.
- Nagyon sokan közülük egyedül élnek, ezért fontos számukra, hogy beszélgessenek. Novemberben lesz két éve, hogy itt dolgozunk, természetesen díjmentesen. Mivel sehonnan semmilyen segélyt nem kapunk, saját magunk gyűjtünk össze a perselyünkbe egy kis pénzt, és abból ''gazdálkodunk”. Ettől eltekintve nagy szeretettel végezzük a dolgunkat. Közben kérjük az Istent, karoljanak már fel bennünket, hogy mi is tartozzunk valakihez. A segítség is jól jönne, hisz elég csak annyit megemlítenem, hogy a perselypénzből szoktuk megvásárolni a tűzrevalót is...
* Minden névnapot, születésnapot, jeles ünnepet megünnepelnek?
- Igen, ki a névnapját, ki a születésnapját ünnepli. Ilyenkor ki mit tud hozni, azzal segít be, hogy süteménnyel is meg tudjuk kínálni a néniket, bácsikat. Persze, nagy előkészületek előzik meg az ünnepeket, megbeszéljük, mire is lenne szükség, például a húsvéti ünnepkor tojást festünk közösen, persze mindenki hoz egy-két tojást otthonról.
Somorai Aranka, a szeretetház vezetője elmondta, átlag 20-30 idős polgártársunk jön el egy-egy szerdai napon, de néha 40-en is összegyűlnek, ilyenkor már szűkösnek bizonyul a kis házikó két szobája. A születésnapi ünnepségre előre készülnek. A tavalyihoz hasonlóan, az idén is meg szeretnének hívni egy zenekart, egy kis süteményt sütnének, és megünnepelnék, hogy immár második éve találkoznak szerdánként.
- A látogatók között voltak már az óvodások is, akik talán a legkedvesebb kis vendégek, és igencsak felvidították az időseket. Orvosokat szintén vendégül láttunk, akik különféle betegségekről tartottak előadást. A Biblia éve kapcsán többször tartottunk Biblia-olvasást. Itt voltak egy alkalommal a citerások is. Csókáról is jöttek vendégek, az ottani plébános, Mellár József atya vezetésével, akik megnézték a szeretetházat, hisz ennek a mintájára alakítottak ki ők is egy társalgót az időseknek. Mi is voltunk már náluk látogatóban. Elmondható még, hogy egy nyugalmazott tanító néni is besegít a munkánkba, ő minden hónapban felírja, milyen jellegzetes napok vannak, a régi szokásokról is megemlékezünk, hiedelmekről, mesékről is elbeszélgetünk.
* Azt is hallottam, hogy gyűjtést szerveztek az idősek számára.
- A Caritas nővérkéje, aki minden szerdán ellátogat hozzánk és megméri az idősek vérnyomását, igény szerint a vércukorszintet is, még a télen megemlítette, hogy ha lehetőség adódna, akkor vegyünk részt egy gyűjtési akcióban, ugyanis egy kislányon segítenénk vele. Műanyag flakonok kupakjait kellett gyűjteni. Zsákszámra hozta mindenki a flakonok kupakját, és a mai napig sem álltunk le. Az említett kislánynak már megvették a kerekesszéket, mi azonban továbbra is gyűjtünk, hátha máson is segíteni tudunk.