Hosszú perceken át beszélgettünk Balog Évával. Egy igen erős jellemet véltem felfedezni személyében. Határozott, magabiztos és erős volt akkor. Sajnos, azóta nagyot fordult a helyzete, és most az a nő, akire felnézek, szenved, és könnyekkel küszködve meséli el a maga és szülei történetét.
Haldokló szülőket ápolva
— Abban az időben rengeteget jártam az orvosokhoz. A szüleimet ápoltam, és megtettem mindent, hogy elégedettek legyenek velem. Éreztem a szeretetüket és az örömüket, hogy velük vagyok, és nem hagyom el őket a bajban. Édesanyám szívbeteg, de asztma és cukorbetegség is gyötri. Rengeteg gyógyszert szed, amelyek mellékhatása miatt sokszor vannak izomgörcsei. Ezek váratlanul, ijesztően törnek rá. Mégis édesapám egészségi állapota a súlyosabb. Légúti panaszokkal került kórházba, majd miután jobban érezte magát, hazaengedték. Sajnos, nem sokáig lehetett idehaza, mivel jött egy rosszullét, és már nyelni sem tudott kellőképpen.
Az orvosok a gyomortükrözés során egy daganatot diagnosztizáltak nála. Azonnal utalták a Belgrádi Központi Klinikára azzal a céllal, hogy megműtsék. Ott derült ki, hogy tüdőtágulata is van, és emellett folyadék gyülemlett fel a tüdőszárnyain. A műtétet képtelenség lett volna elvégezni, szervezete nem bírta volna el a mélyaltatást. Kemoterápiával próbálkoztak, és sugarazták is, de nem viselte jól. Szenvedett. Csakis pépes táplálékot tudunk a szervezetébe juttatni, mert időközben beépítettek neki egy gyomorszondát, és azon keresztül tápláljuk. Gyógyszereit kávédarálóval őröljük és adagoljuk. Néha úgy éreztem, összeroppanok. Szörnyű volt tudomásul venni azt a tényt, hogy a szüleim haldoklanak mellettem, és nem tudok segíteni rajtuk. Mindvégig Istent kértem, hogy enyhítse a fájdalmukat, engem pedig erősítsen meg, hogy el tudjam látni őket, ahogyan megérdemlik.
Ráment az egészsége
Éva, amíg a szüleit ápolta, saját egészségét elhanyagolta, és rövid időn belül szörnyű dolgokra derült fény.
— Női panaszok léptek fel nálam. Nem tűrt halasztást a dolog, és Topolyára mentem segítséget kérni. A doktornő készséggel állt rendelkezésemre, és próbált megfelelően ellátni. Ezúton is köszönök neki mindent, amit értem tett. A méhemből szövetmintát vettek, és analízisre küldték. Várni kellett. Sokat gondolkodtam a napok múlásával. Töprengtem, vajon mi várhat rám. Legbelül tudtam, mégis az orvosomtól akartam hallani, hogy igazam van, rákos vagyok, áttétes.
Amikor közölte velem a rossz hírt, mélyen a szemébe nézve beismertem, hogy sejtettem előre. Higgadt voltam a helyzethez képest. Mondtam, hogy én küzdeni szeretnék az életemért, és megkértem, lásson el tanácsokkal, hogyan vigyem ezt véghez.
— Rengeteget sírtam, de csak ott és akkor, ahol és amikor senki sem láthatta. Sokszor az erőtlen szüleim próbáltak lelket önteni belém. Látták rajtam, hogy iszonyúan fáj a lét. A fiam és a párom is mindig mellettem voltak és vannak a mai napig is. Az ő szeretetük tart életben.
Évára kezelések sora várt. Egy négyórás műtétet végeztek el rajta a szabadkai kórház nőgyógyászati osztályán. Eltávolították a méhét, a petefészkeit, a petevezetékeket, de a szövetminták eredményei egyértelműen kimutatták, hogy maradtak még rosszindulatú sejtek a szervezetében...
— Kemoterápiás, valamint külső és belső sugarazást is javasoltak az orvosok. A sugarazás alkalmával borzasztó fájdalmakat éltem meg. Néha arra ébredtem, mintha farkasok serege szaggatná a húst a csontjaimról. Szörnyű időszak volt az a pár hét. De most itt vagyok. Sokat szenvedtem, de megérte küzdeni. Éppen ezért mindenkinek azt javaslom, hogy vegyen részt a szűrővizsgálatokon! Nem szabad elhanyagolni magunkat. Fontos a problémák megelőzése, nem pedig a már fellépett gond kezelése! És ha most azt mondanák, kívánhatnék valamit az élettől, nem kívánnék mást, csak hogy egészségesen élhessek a családommal. Hiszen az anyagi javak semmit sem érnek, az egészségnél nincs nagyobb kincs a világon!